34. hét

Ezen a héten már végre találkozó volt megbeszélve az orvosommal. Egy hónapja erre vártam, szinte számoltam a perceket. Kicsit máshogy alakult, mint terveztem, de a végén minden rendben lett.

Ez a hetem kalandosan kezdődött. Mivel pajzsmirigy-alulműködésem van, így havonta egy kellemes vérvétel vár rám, amivel ellenőrzik, hogy a gyógyszer amit szedek, elegendő-e, vagy pedig emelni kell a dózison. Azonban van egy kis csavar a történetben, mert ezt a vizsgálatot TB alapon csak 30 naponta lehet elvégeztetni. Egy nappal sem korábban, de még a 30. napon sem, mint utólag ezzel szembesültem. Pechemre ugyanis pont a 30. napon mentem levetetni a vért, és mikor a felhőben megláttam az eredményt, vagyis annak hűlt helyét, nem mondanám, hogy a fellegekben jártam.

Azonnal telefon a laborba, és próbáltam intézkedni. Egyszer ugyanis már jártam így, és akkor egy nagyon segítőkész hölgy vette fel a telefont. A beszélgetésünk eredményeként meg is nyugodhattam mert a laborom akkor tökéletes lett. Most azonban nem volt ilyen szerencsém. Megint egy hölgy vette fel, azonban hírül sem volt segítőkész. Sőt. Gyakorlatilag fel volt háborodva, hogy ilyenekkel zaklatni merem, nem ér rá, és nem is érdekli az én problémám.

Hiába mondtam, szinte már sírva, hogy kismama vagyok, és ez egy fontos eredmény lenne, ami kihathat a babám egészségére is. Ez teljes mértékben hidegen hagyta a kedves hölgyet. Vetessek le újabb vért, és akkor majd megcsinálják a vizsgálatot, majd letette a telefont. Kétségbeesve hívtam a háziorvosom asszisztensnőjét, hogy kellene újabb beutaló, újabb időpont, újabb vérvétel. Ő sem értette, de kedvesen segített, és hétfőn már várt is az újabb kellemes vérvétel. Még ő sajnálkozott, hogy nem irigyel és mennyire sajnálja, hogy ennyiszer kell szurkáljon. Szerencsére még aznap délután megérkezett a felhőbe az eredményem, ami tökéletes, így a gyógyszeradagomon sem kell változtatni egyelőre. Végül emiatt megnyugodhattam.

Izgatottan vártam a csütörtököt, akkor még nem sejtve, hogy az is egy kicsit kalandosra fog sikerülni. Mivel a járvány miatt az állami rendelőben dolgozó orvosomhoz is csak időpontra lehet bejutni, így izgatottan vártam, hogy végre leteljen az egy hónap, ami a legutóbbi vizsgálaton kapott időpontom volt, azaz most csütörtök. Nem mondanám, hogy kellemes volt az időjárás, és a kis falunk zötyögős kis utcáin való autózást a babám erős rúgásokkal értékelte, amire méhem durva keményedésekkel reagált, így az út a kórházig számomra kimondottan kellemetlen volt.

Nagy sokára odaértünk, csak úgy repültem be a rendelőbe, hogy végre megint hírt kaphatok kis babám fejlődésének menetéről. Le is ültem a váróban. Egy kis idő múlva gyanús lett, hogy az orvosomat nem láttam még, és az időpontomon felett is már eltel az idő. Ekkor bátorságomat összeszedve, megkérdeztem a rendelőből éppen akkor kilépő nőgyógyászt saját orvosom hollétéről. Szívem mélyén tudtam a választ, de bíztam, hogy az lesz a válasz, hogy műt, de majd jön vagy valami hasonló. Persze nem ez lett. Szabadságon van a héten, közölte mindezt olyan hangon, mintha nekem ezt tudnom kellett volna. Hiába volt időpontom, senki nem hívott fel, hogy szóljon, az orvosom ezen a héten szabira ment, adhatnak-e esetleg másik időpontot.

Kétségbeesve kérdeztem az orvost, hogy most én mit csináljak. Egy hónapja nem nézett ránk senki,  jövő hétre már ctg vizsgálatot kellene kezdenem terhességi cukorbetegség miatt. Látta rajtam, mennyire kétségbeestem, így megszánt, és felajánlotta, hogy akkor megnéz ő most, és a ctg időpontját is megbeszéljük.

Nemsokára be is hívott. Előző leletemet elkérte, és itt jött az újabb rémület, mert fejcsóválva nézegette a papíromat és megjegyezte, hogy neki nagyon nem tetszik ez a súly, egy 30 hetes magzathoz ez bizony kevés. Pár pillanat alatt összeomlottam, de kifele tartottam magam, annyit megjegyezve, hogy a saját orvosom egyáltalán nem mondta, hogy kicsi lenne, a méretei napra megfelelőek voltak. Bizonygattam ezt inkább magamnak, ezzel tartva magamban a lelket, hogy nincs semmi gond.

Meglátjuk, ingatta a fejét az orvos, majd megkért, hogy feküdjek fel a vizsgálathoz az ágyra. Kegyetlen pár perc volt, nagyon aggódtam. Közben az orvos kifaggatott. Mekkora súllyal és mennyi időre született a legnagyobb babám - ő a Bogáta, aki a legkisebb, és 3510 grammal és 51 centivel érkezett kiírt napon. Majd a legkisebb babámra volt kíváncsi - ő a Boróka, a középső lányom, aki 2940 grammal és 48 centivel született. Korban a legidősebb lányom, a Bogi 2960 grammal és 50 centivel érkezett ebbe a nagy világba. Mire ezt megbeszéltük, le is mért mindent, és közölte, hogy így most már minden rendben, mert most a súlya már 2200 gramm a babámnak. Szerintem hallani lehetett, ahogy legördült a súly a vállamról, megnyugodtam. Következő hétre adott is időpontot, amikor már az orvosom is itt lesz és vele is meg tudom beszélni, amit szeretnék, és meg is vizsgál.

Kezemben egy teljesen jó eredménnyel sétáltam ki a kórházból, hogy megkeressem férjemet és egy kellemes autókázással hazazötykölődjünk kicsiny falunkba.

Libby

A terhesnapló előző részeit itt olvashatod:

Egy gyereket akartam, most a negyedik lányomat várom
Az a lány, aki világéletében csak egy gyereket akart, szépen lassan felnőtt talán, és késznek érezte magát, hogy újra belevágjon.
Tovább>>>

Bepánikoltam, kórházba mentem a 29. héten
Egész nap rosszul voltam, nehezen kaptam levegőt, zsibbadt a bal karom, és hogy teljesen kiborulhassak, a vérnyomásmérőm is bejelzett.
Tovább>>>

A dokim közölte, hogy drogos vagyok, és elvonási tünetekkel fog születni a babám
Ledöbbenve ültem és a sírás kerülgetett. Az asszisztensnő szemlesütve hallgatta az orvos megalázó kirohanását irányomba.
Tovább>>>

Borzasztó érzés szenvedni látni a lányomat
Borzasztóan sírt, és szörnyű érzés volt látni, ahogy retteg a gyerekem, és én most nem lehetek mellette.
Tovább>>>

"Azonnal fogjon egy taxit és menjen be az ügyeletre!"
Próbáltam nem bepánikolni, de a taxiban végigsírtam az utat, annyira, hogy a taxis csak együttérzőn rám nézett és azt mondta, hogy hagyjam, menjek és drukkol.
Tovább>>>

Fiúnak nézte a kislányomat az orvos
Az orvos közölte a telefon másik végén, hogy kislány. Annyira meglepődtem, hogy meg is kérdeztem, hogy az hogy lehet, az ultrahangon azt mondták, fiú...
Tovább>>>