36. hét

Lassan telnek a napok a kórházban. Szigorú fekvés, ágynyugalom. Számolom a perceket, az órákat, a napokat. Hiányoznak a lányok, az otthonom, a meghittség. Itt minden rideg, kellemetlen szagú, ijesztő. Nagy a pörgés az osztályon. Minden nap négy szülés legalább. A folyosón vidáman, kisimultan sétálgatnak a megszült kismamák. Lelkiismeretfurdalásom van. Irigylem őket. Hozzák a babákat háromóránként napközben. Nem bírom hallgatni a sírásukat, mindig zenét hallgatok szopi idő alatt vagy filmet nézek. Sorozatokat. Már lassan minden unalmas. Kettősség tombol bennem. Egyik pillanatban félek nagyon a szüléstől, a következőben mennék, hogy túl legyünk rajta. Most minden olyan bizonytalan. Senki nem tud semmit, hogy lesz márciustól, mi lesz az orvosommal, kinél fogok szülni. Türelem... S pont ennek kezdek híján lenni.

Amikor biztos lettem abban, hogy most sikerült, és újra egy kis élet növekszik a pocakomban, beléptem az internetes kismamacsoportokba. Ezek a mai modern női közösségek nagyon sok erőt és támogatást tudnak adni egymásnak, még ha ilyen virtuális formában is. Barátságok tudnak születni, úgy, hogy igazából sosem találkoztunk személyesen. Azonosak a problémáink, a félelmeink, igy ismeretlenül is egymásra támaszkodunk, nyugtatjuk, bátorítjuk azt, aki segítségre szorul.

Ahogy kinyílt az internet világa, hirtelen rengeteg információ lett elérhető bárki számára. A rengeteg vizsgálat, az ultrahangok is folyamatosan öntik ránk az adatokat a babáról, a terhességről. Persze ez egy nagyon jó dolog. De tényleg jót tesz ez nekünk, kismamáknak? Megkapjuk a leletet, rajta rengeteg adattal, értékkel. Az orvosok általában elintéznek egy minden rendben van, találkozunk egy hónap múlva felszólítással. S mit teszünk?

Irány haza, s elővesszük a laptopot, telefont, s bújjuk a netet. Kielemezzük az adatokat, megpróbáljuk értelmezni, mi is van a leleten, ami kaptunk. S ha netán valami olyanra bukkanunk, ami nem felel meg a neten írt tökéletes eredménynek, akkor általában jön a rémület. Kutatjuk az okokat, hogy mire utalhat, és ilyenkor elindul egy olyan lavina, ami a kismamát könnyen magával sodorja. Apuka próbálja megérteni, nyugtatni, de ez vagy nem sokat segít, vagy csak olaj a tűzre, s a tomboló hormonok szegény leendő anyukát végleg magukkal sodorják.

Ilyenkor jön általában egy kétségbeesett poszt a félelemről, várva a megnyugtató választ azoktól, akik ugyanezen az úton járnak épp. Megkapja azt a megnyugtatást, amit máshonnan nem biztos, hogy most sikerülne. Lelke lassan megnyugszik, és visszatér a boldog kismama létbe. Ezek a közösségek talán ezt nyújtják most a modernkori, főleg a mostani elzárt, saját kis világukba kényszerített kismamáknak. Nincsenek személyes felkészítő tanfolyamok, minden online, a virtuális térben zajlik, így ezek a csoportok most talán még nagyobb teret kaptak.

Végigkísérjük egymást a 9 hónap alatt. Együtt drukkolunk, mikor valaki már a szülésre készül, s gratulálunk mikor megérkezik egy újabb anyuka a csoportba.

De hogy jó- e ez a modernkori kismamalét, hogy nem volt-e jobb még a mi anyukáink idejében. Feleennyi információval, feleennyi félelemmel. Nem tudjuk, s talán nem is kell tudnunk. Nekünk ebben a helyzetben kell egy kis életet a világra hoznunk, s hogy ez a világ merrefelé fog haladni, talán jobb is, hogy nem tudjuk.

Libby

A terhesnapló előző részeit itt olvashatod:

Egy gyereket akartam, most a negyedik lányomat várom
Az a lány, aki világéletében csak egy gyereket akart, szépen lassan felnőtt talán, és késznek érezte magát, hogy újra belevágjon.
Tovább>>>

Bepánikoltam, kórházba mentem a 29. héten
Egész nap rosszul voltam, nehezen kaptam levegőt, zsibbadt a bal karom, és hogy teljesen kiborulhassak, a vérnyomásmérőm is bejelzett.
Tovább>>>

A dokim közölte, hogy drogos vagyok, és elvonási tünetekkel fog születni a babám
Ledöbbenve ültem és a sírás kerülgetett. Az asszisztensnő szemlesütve hallgatta az orvos megalázó kirohanását irányomba.
Tovább>>>

Borzasztó érzés szenvedni látni a lányomat
Borzasztóan sírt, és szörnyű érzés volt látni, ahogy retteg a gyerekem, és én most nem lehetek mellette.
Tovább>>>

"Azonnal fogjon egy taxit és menjen be az ügyeletre!"
Próbáltam nem bepánikolni, de a taxiban végigsírtam az utat, annyira, hogy a taxis csak együttérzőn rám nézett és azt mondta, hogy hagyjam, menjek és drukkol.
Tovább>>>

Fiúnak nézte a kislányomat az orvos
Az orvos közölte a telefon másik végén, hogy kislány. Annyira meglepődtem, hogy meg is kérdeztem, hogy az hogy lehet, az ultrahangon azt mondták, fiú...
Tovább>>>

Beparáztatott a doki, hogy túl kicsi a babám
Az orvos fejcsóválva nézegette a papíromat és megjegyezte, hogy neki nagyon nem tetszik ez a súly, egy 30 hetes magzathoz ez bizony kevés.
Tovább>>>

Felkészítettek a koraszülésre
Fokozott méhtevékenység miatt kórházba kerültem a 35. héten, tüdőérlelőt és magnéziumot kaptam.
Tovább>>>