Ha a terhesség alatt kiderülne, hogy Down-szindrómás babát vársz, megtartanád? A döntés borzasztó nehéz, és minden válaszban van igazság. Lássuk, hogyan látják a kérdést az anyukák. Azok, akik érintettek, és azok, akik nem.
„Itt nincs szerintem jó vagy rossz döntés, csak döntés. Akármelyik mellett dönt az anya, az a helyes! Nincs joga senkinek ítélkezni felette. Nekem van beteg rokonom... Intézetben él jelenleg is, ha jól tudom. Tönkrement az egész családjuk ebben az egészben. Senkinek nem kívánom ezt.”
- írja Diána.
„Szörnyű dilemma. Nálunk a középső lányomnál merült fel a Down lehetősége. Szerencsére a chorion biopszia kizárta ezt az opciót, de senkinek nem kívánom azt a hetet, amíg vártunk az eredményre. Nagy probléma, hogy egyelőre nem mondható meg, hogy kinél milyen súlyos forma várható. A Down-os babák/gyerekek egyébként borzasztóan kedvesek, ragaszkodók, mindennek tudnak örülni, igazi szeretetbombák, de nagyon nem mindegy, hogy mennyire betegek vagy értelmileg mennyire érintettek. Sokuk teljes és önálló életre képes, de vannak, akik állandó felügyeletet igényelnek. Én valószínűleg nem tudtam volna elvetetni a lányom, ha beigazolódott volna, hogy Down-os, de minden élethelyzet és minden ember teherbíróképessége más. Senkinek nincs joga ítélkezni, bárhogy döntsön is valaki.”
- fogalmaz Mariann.
„Ebbe nem lehet csak úgy belegondolni. Én ezt vagy azt csinálnám. Erre a választ csak az tudja, akinek ez az út adatott meg! Belegondoltatok, tényleg? Hallottátok magatokat ny ü sz í t v e (!!!) sírni a hír hallatára a vizsgálóban??
Éreztétek, hogy a szívetek összeszorul és levegőhöz nem juttok a fájdalomtól? Próbáltatok minden erőtökkel, hitetekkel kapaszkodni, és bízni, hogy ez a hír a babátokról nem igaz, NEM LEHET IGAZ? Miközben darabokra szakadt szívvel értesültök a további vizsgálatok eredményeiről..?
És láttátok az abortusz papírt magatok előtt..? Egy időpont, 4 nap múlva - "bárhogy is dönts, ezt jobb, ha aláírod" - hallod ezeket a szavakat, ahogy mondja az orvos? Azt átéreztétek-e, hogy abban a 4 napban mi történik? Hányan lehetnek ebben a 4 napban éppen, akiknek támogatásra van szükségük!”
- teszi fel a kérdést Eszter.
Gabriella biztosan megszülné a babát akkor is, ha Down-os lenne:
„100%-ig egyik vizsgálat sem tudja megmondani, de én biztos, hogy megszülném, és minden nap egy csoda lenne, hisz a Jó Isten nem hiába adta nekem, viszont akik úgy döntenek, hogy nem vállalják, nekik sem könnyű, sőt, lelkiekben még nehezebb.”
Ildikó szerint viszont hatalmas hiba tudatosan beteg babát szülni:
„Közel hétmilliárdan vagyunk ezen a Földön. Lassan nem férünk el. A legnagyobb felelőtlenség szerintem az, ha valaki tudatosan hoz világra beteg gyermeket, mert ezzel silányítja az emberiség génállományát, rontja a jövendő nemzedékek megmaradási esélyeit. Bőven elegendő, ha az előre kimutathatatlan betegségekkel megszülető gyermekek valóban megfelelő ellátásban részesülnek, mert ők viszont nem kapják ezt meg, pont a felelőtlen emberek miatt, akik bár előre tudják, hogy nem lesz jó, mégis erőltetik az utód világra jövetelét. Nagyon sokan szenvednek azért, mert a szüleik nem voltak képesek józan döntést hozni.”
Gerda nem tudta, hogy babája Down-os:
„Az én kis csodám Down-szindrómás, nem tudtuk, hogy beteg, míg meg nem született, nálunk is minden vizsgálat megvolt. Mindenhol azt mondták, minden rendben van. Ha csak Down-szindrómás lenne és kiderült volna előbb, akkor is megtartottam volna, de sajnos sok mindent ezzel együtt nem vettek észre. Minden napomat a kórházban töltöm vele ő az én mindenem, a hősöm, a mi kis csodánk, az, hogy imádjuk, ez a kifejezés kevés rá. Mindenki saját maga tudja, mi fér bele az életükbe, nem törnék senki felett pálcát, ha úgy döntene hogy elveteti a beteg gyerekét...”
Judit is érintett:
„Túl sok-sok év minden bánatán, keservén, mostani ésszel azt mondanám: inkább nem! De így most azt mondom, amíg kezem-lábam mozog, míg élek, addig mindig lesz helye a fiamnak!”
Te hogyan döntenél?
Tünde
Ez is érdekelhet...
Csak a szülés után derült ki, hogy a fiam Down-szindrómás
Arra a kérdésemre, hogy a mai fejlett orvostudományban hogyan fordulhat elő ilyen, csak annyit válaszolt, hogy éves szinten 0,3 vagy 0,03 százalék (nem emlékszem pontosan…) hibázási esélyük van, és mi pont beleestünk ebbe! (Ezt dolgozzák fel a kedves szülők!)
Tovább>>>
További, Down-szindrómával kapcsolatos cikkeinket itt találod>>>
