Előjáték
Tavaly augusztusban döntöttünk úgy, hogy felhagyok a fogamzásgátló szedésével és jöjjön a gyerekünk, amikor jönni akar. A továbbiakhoz fontos információ, hogy a gyógyszer után a ciklusom úgy alakult, hogy durván háromhavonta jött meg. Felhívtam egy nődokit, aki megnyugtatott, hogy a több éves gyógyszerszedés után természetesen idő kell a szervezetemnek, ne aggódjak. Nem aggódtam. Április elején aztán feltűnt, hogy mazsolányi melleim majd’ szétrobbannak, egész nap fájdalmasan feszülnek (eddig kb. nem is tudtam a létezésükről), nem megy a hason alvás sem. Ellenben én, aki mindig éjfélig parádéztam, este hétkor lecsukott szemmel hanyatlok mély hortyogásba, csakhogy éjjel többször is túrázzak a budira pisilni. Ekkor pendítette meg a párom, hogy talán meg kéne próbálni egy tesztet, hátha. Nem vagyok rosszul? Nem. Ellenben emberi adagokat szellentek. Na, jó, felkelek, pisilek, de hittem is meg nem is.
Borzasztóan vártam, de nem mertem hinni a jeleknek, nehogy túlságosan beleéljem magam olyanba, ami esetleg nincs. Kedd reggel volt, műanyag pohár, 10 mp. belelógatás, vízszintes felületre helyezés. Ránézek, a teszt működik, azonnal megjelenik egy csík. Főzök egy kávét. Nem hiszem, hogy terhes vagyok. Eltelik az 5 perc, megyek kidobni a tesztcsíkot. Gyökeret eresztek a konyhapadlóba, a teszten kettő jól kivehető csík. A következő fél órában csak azt hajtogatom: „Ó, te jó ég! Ó, te jó ég!!” Párom hazaér, örömkönnyek, boldogság. Egy hét múlva megismétlem. Megint pozitív. Telefon, megyei kórház, időpont. Számoljuk vissza a napokat keddig és lapulunk, mint szar a fűben, édes titok, bizakodunk.
Csúnya valóság
Reggel a második voltam a rendelőben, a párom is velem jött. Utánaolvastam néhány szülős fórumon, milyen az első vizsgálat, és sokan lelkesen írták, hogy az első vizsgálatkor hüvelyi ultrahang volt, amire bejöhetett az apuka is, mert 6 hetesen már hallani lehet a szívdobogását. Mikor a kórház nőgyógyászatával konzultáltam, megkérdeztem, dívik-e errefelé ilyesmi. A diplomatikus válasz: beszéljem meg a doktor úrral, ő dönt. Oké. Kilenc óra, behívnak. Remegő gyomrom hamar kisimul. A vizsgáló orvos az ablaknak dőlve újságot olvas, ritmikusan rágózik és nyilvánvalóan borzasztó érdekes cikket lelt, mert fel se néz.
„Mi a panasz?”
„Nincs panasz, két terhességi tesztem is pozitív lett, erősen feszülnek a melleim, ezért jöttem vizsgálatra, és nem tudom, esetleg a párom is részt vehet-e rajta?”
Doki nem szól, fel se néz, de a mellettem álló magas ápolónő igen és a következőket mondja:
„Minek? Hanyatt fog feküdni szétrakott lábakkal, ezt otthon is megnézheti a párja, ezért nem kell idejönni!”
Naivan azt gondoltam, hogy ő bizony már biztos jó régen nem rakta szét és szar a humora, pedig akkor kellett volna azt mondani, köszönöm és távozni.
Vetkőzzek le. Utolsó menzesz? Mondom, mikor. És hozzáteszem az elmúlt bő félévben milyen volt a ciklusom. Doki itt tette le az újságot és mérhetetlen leereszkedéssel kérdezi:
„Szóval nem maradt ki menszesze? Akkor mégis mit képzel, honnan veszi, hogy terhes??”
És néz a két asszisztens, gúnyos mosolyok. Félmeztelenül állok a hideg kövön, és nyugodtam válaszolok: mert számítottam a terhességre, ezért mikor fájni kezdtek a melleim és ez huzamosabb ideig fennállt, csináltam tesztet, amit egy hét múlva megismételtem, és mindkettő pozitív lett. Az előbb mondtam. Nem kellett volna eljönnöm vizsgálatra…?
Feküdjek fel. Doki szót sem szól, felnyúl, matat, nyomkod. Keljek fel. A méhem normális méretű. Ő nem érez, nem lát semmit. Újabb gúnyos vigyor. Menjek vissza két hét múlva kontrollra. Még egy-két megalázó megjegyzés és kívül vagyok. Szorosan harapom a számat, a párom csak néz, néz, kint folyni kezdenek a könnyeim. Mérhetetlenül megalázottnak érzem magam.
Érdekes befejezés
Este hat van, ugyanaz a keddi nap, nőgyógyász magánrendelőjében várok. Már nem örülünk, ezt a megyei kórház három alkalmazottja a délelőtt villámgyorsan lerendezte. Már nem letört vagyok, hanem dühös. Ez egy veszélyes fázis. Behív. Elmondom ugyanazt, amit délelőtt az SZTK-ban. Doki bólogat, vetkőzzek, feküdjek. Most megvizsgálja a melleim. Most mintát vesz rákszűréshez. Most tapintással megállapítja a méhem méretét. Jól megnyomkod. És azt mondja:
„Papíron 7-8 hetes terhesnek kéne lennie, de én kb. 6 hetes terhesnek saccolom a méhe mérete alapján, ami kb. tyúktojás nagyságú.”
„Láttam egy kis barna váladékot, nem kell megijedni, de ez lehet egy kis vérzés nyoma, holnap soron lívül ultrahangon megvizsgálom a kórházban, be tud jönni?” Be. A köszönömömre a válasz: szívesen. Ja, és felsegít az ágyról, nyújtja a kezét.
Az emberség ára:
Itthon nézzük a két leletet: Sztk-s: diagnózis: terhesség gyanúja. Vélemény, javaslat: -. Magánorvos lelete: diagnózis: veszélyeztetett terhesség. Vélemény, javaslat: UH.
Késő éjszakáig hánykolódok, kedvem lenni lefénymásolni a két leletet, sorkihúzóval kiemelni az azonos dátumot és a diagnózist és gyöngéden behelyezni a kórház panaszkönyvébe.
Utólagos kétségek: SZTK-s első vizsgálaton borítékkal kellett volna indítani? Ilyen idióta vagyok, és ekkora naiv, hogy elmentem a kórházba és nem egyből magánrendelésre?
Nem a pénzt sajnálom, hanem rózsaszín babos gondolataim közepette azt képzeltem, ha pozitív a teszt, elrepülök a kórházba, ahol megerősítik a terhesség tényét, aztán szépen választok egy dokit, aki végigkíséri a terhességem.
Vágytam- e kedves szavakra, törődésre? Válaszokra? Pontos és megbízható vizsgálatra? Nem fogok hazudni. Vágytam. Gondoltam-e arra, hogy naponta 40 nőnek van ott első terhessége és az egész futószalag módon megy? Gondoltam.
De álmomban sem hittem, hogy életem első terhességénél lealáznak, bunkóznak, hülyének néznek, kigúnyolnak és merik mondani, hogy nem, nem vagy az!! Majd mindezt 5.000 forintért mégis.
Utóirat
Nem az SZTK-kat akartam összességében lehúzni. Sok helyen hallottam, hogy rendkívül emberségesek és kedvesek, lehet, hogy csak én fogtam ki ezt a csokornyi jóembert. Tehát tisztelet a kivételnek… de elgondolkodtató.
Ági
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
