A történet múlt héten megjelent első részét itt olvashatod.
A pozitív teszt
Aztán kb. fél évvel a védekezés elhagyása után megint nem jött meg. Eleinte nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a dolognak, előbb gondoltam, hogy megint baj van, mint hogy terhes lehetek. De a 3. nap már kicsit azért izgultam. Munkában voltam, kint cigiztem, és valahogy nem esett jól, el is nyomtam. Mikor haza értem, úgy döntöttem nem várok reggelig a teszteléssel. Előkotortam valami régen vásárolt tesztet a fiókból, mondtam a férjemnek, aki épp számítógépes játékot játszott és emiatt kevéssé figyelt rám, hogy bemegyek tesztelni, és úgy is tettem.
Magamra erőltetett nyugalommal néztem, úgysem lesz belőle semmi alapon. Iszonyat hamar, iszonyat erős két csík jelent meg. Nem akartam elhinni, forgattam jobbra-balra. Gondoltam biztos rosszul „töltöttem ki”, eláztattam, vagy rosszul értelmezem. Pedig hát nem nagyon lehetett mit elnézni rajta, erős vonal a T betű mellett.
Kimentem, és azt mondtam a férjemnek, hogy jöjjön be megnézni, mert „vagy terhes vagyok, vagy hülye”. Megnézte ő is, aztán összeborultunk, ölelgettük egymást.
Persze rögtön elkezdtem utána nézni a dolgoknak, kiszámoltam az utolsó menstruációm idejéből, hogy hány hetes lehet, realizáltam, hogy nagyon kevés. De azért bejelentkeztem megint nőgyógyászhoz, nem mertem hinni a tesztnek. Ő babát (mit babát, embriót) ugyan még nem látott, de szikhólyagot igen. Én tulajdonképpen nem tudtam, hogy az mi (igen, a biológia soha nem volt a kedvencem) de mivel mondta, hogy ez a terhesség jele, hát örültem neki.
És akkor innentől terhes voltam. Nekem ez szó szerint így volt, ugyanis pár nappal a pozitív teszt után kezdődtek a rosszullétek. Folyamatosan émelyegtem, semmit nem bírtam enni, 5 kilót fogytam. És persze folyamatosan aggódtam, hogy minden rendben legyen. Ahhoz képest, hogy nem sokkal korábban még nem is akartam gyereket (ha nincs a PCOS-es diagnózis, állítom, hogy még most is védekeznénk), most, hogy már itt volt, nagyon féletettem, és csak azon járt az agyam, hogy fejlődik-e rendesen, jut-e neki elég tápanyag a rosszulléteim mellett.
Ami még nehéz volt számomra, az a lelki része a dolognak. Mint már írtam, én mindig is egy bulis csaj voltam, mondhatni ez adta az identitásom alapját. Haverok, buli, (vodka-) Fanta. Most ez annyiban maradt.
Fizikailag nem hiányzott sem az alkohol, sem a cigi, pedig azért elég aktív élvezője voltam mindkettőnek korábban. De lelkileg rosszul érintett, hogy mikor elmegyünk a barátaimmal valahova beülni, megváltani a világot, akkor nekem marad a limonádé és a friss levegő. Több, a Covid miatt évek óta halasztott koncertre is volt jegyem, amiken így a hátsó sorban, a baba hallását féltve toporogtam, ahelyett, hogy bent pogóztam volna.
De azért ezek csekély veszteségek voltak. Nagyon boldog voltam, hogy így sikerült a terhesség, és büszke a testemre, hogy életben tartja ezt a kis fejlődő valamit. Az egyetemen közben abszolváltam, már „csak” egy szakdolgozat és egy államvizsga választ el a viszonylag haszontalan diplomámtól.
egy kismama
