Második házasság. 3 nagy gyerek (21,18,11 évesek) az első házasságomból.
Szerettünk volna közös gyermeket. Gondoltam ő is nehezen fogan meg, mint a tesók.
A mi PICink az első próbálkozás alkalmával megfogant!
Jöttek a tesztek. Halvány két csík: én látom!
Férj: mit kell nézni?
De Ő ott volt, már jelezte.
Pánik, szorongás... Hova akarok én szülni ennyi idősen?!
Megkaptam nem is egy orvostól, hogy az én koromban, chö!
Aztán egy szombat este, családlátogatás után, épphogy haza érve szaladtam a mosdóba. Majd pánikolva futottam a férjemhez, hogy úristeeeeen! Vérzek, irány a kórház.
Ekkor volt a pocaklakó 18 hetes. Megvizsgált az orvos. Maradok. Hormonok, infúzió. 4 nap után mehettem haza, gondolván hogy szülésig nyugi lesz.
De az élet úgy hozta, hogy még négyszer kerültem kórházba vérzéssel.
Hol férjem vitt, hol mentő.
De mindig indok nélkül, pár nap vagy óra után (mikor mennyi) hazaküldtek.
Idő közben GDM-es is lettem. (Terhességi cukorbetegség) Diéta. Aztán inzulin.
33. hét közepén éjjel kettőkor ismét véreztem.
Nem nagy mennyiség, de volt.
Okulva abból, hogy mindig csak legyintettek, nem volt fájdalmam, és a pici is mozgott, megvártam a reggelt, és a terhesgondozóban kezdtem a napot.
Elmondtam a panaszom, jött a vizsgálat, ultrahang, konzultációk. Ekkor már nagyon ideges lettem, a vérnyomásom is felszaladt 160-ra. Terhességi toxemia gyanú...
Zöld magzatvíz szivárgás. Mindenfélét mondtak.
Beutaltak Szegedre. (Nálunk idő közben megszűnt a szülészet.) Megvizsgáltak ott is. Ekkor a sok vizsgálattól is tágulni kezdtem. Viszont a szivárgó zöld (!) magzatvíznek nyoma sem volt.
Szülőszoba-NST. Maradjak bent, kaptam négy tüdőérlelőt. Egy vasárnap este, panaszmentesen készültem, hogy másnap hazamehetek.
A kisfiam viszont azon az éjjelen úgy gondolta, világra jön.
Szóltam a nővérnek, hogy vérzek. Azt mondta biztos tágulásos vérzés, pihenjek vissza. 34 hét 4 napnál? Pihenjek?! Tágulok? Tessék?
De aztán hívta az ügyeletes orvost, aki egy világi jópofa külföldi doki volt. Megnézett ultrahanggal, majd annyit mondott: mindjárt találkozol a babával!
Kétségbe esve néztem a nővérkére, hogy miért kezdett körülöttem latinul beszélni az addigra három főre bővült orvoscsapat.
Annyit mondott sürgősségi császár lesz. Nem volt időm megijedni sem. Utólag tudtam meg, hogy lepényleválás volt. Nem tágulási vérzés.
Gyors előkészítés után már a műtőben fogva az altató orvos kezét (a férjemnek időm se volt szólni) 3 óra 25 perckor kiemelték Bendegúzt 2 kiló 60 dekával és 48 centivel. Fel is sírt, és én könnyezve nyugtáztam, hogy minden rendben.
A gyermekágyas osztályon miután meg tudtam mozdulni, telefonon ébresztettem a férjem, gratulálva, apuka lett! Nemsokára jött a gyermekorvos, hogy a kisfiam légzéstámogatásra szorul. Délután, ha lábra tudok állni megnézhetem.
Hat óra után, mikor felállhattam, csak ez hajtott. Eljött a 15 óra és végre találkozhattunk.
3 napig volt légzéstámogatáson. Besárgult kicsit. De 9 nap PIC után végre hazajöhettünk!
Már 3 hónapos a mi kis hősünk! 6 és fél kiló és 63 cm.
Több gyermekem nem lesz..
Áldott állapotnak indult. De tényleg terhes volt a vége.
Szilvi
Képünk illusztráció.
