Nyolc év. Ennyi telt el azóta, mióta az életem gyökeresen megváltozott. Egy csomó a mellben, egy hanyag diagnózis, majd a sokk: mellrák. Aztán szerencsés „véletlenek” sorozata, a legjobb helyre kerültem, az orvosok erőfeszítése mellett én is mindent megtettem, hogy jól jöjjek ki a helyzetből. Megláttam, hogy hogyan éltem addig, és változtattam a látásmódomon. Az elmúltnyócévben teljesen megváltozott az életem, minden tekintetben. De a félelmeim ugyanúgy elő tudnak jönni. Például most, amikor a szokásos kontroll vizsgálatokra várok.
Öt év után ugyan gyógyultnak nyilvánítják az embert (oké, egyesek szerint csak tünetmentességről beszélünk), de évente kontrollvizsgálatokra kell járni, ez a protokoll. Két kontrollvizsgálat között általában jól elvagyok, és legrosszabb esetben elszórakoztatom magam (és környezetemet) azzal, hogy bármilyen fájdalom jelenik meg a testemben, rögtön az jut eszembe, biztosan rák. (Mi más is lenne!) Volt már így bal oldali mutatóujjrákom, kétoldali bokarákom, bal oldali fülrákom, jobb oldali vállrákom. A hajrákról nem is beszélve. Most épp a csípőízületem fáj hetek óta... A humor sokat segít.
Amikor viszont komolyan elkezdem figyelni a tüneteimet, simán bele tudom magam csavarni a rettegésbe. Minélé inkább figyelem, annál jobban felerősödnek a tünetek - és a szorongás is. A körülöttem lévőknek köszönet a hatalmas türelemért, amiért ezerszer is elmondják az indokokat, hogy miért nincs épp például jobb oldali kisujjrákom, és hogy tengernyi, banális oka lehet a tüneteimnek. (A dologhoz hozzátartozik az is, hogy sokszor meg vagyok róla győződve, hogy csak én vagyok rosszul, csak nekem fáj itt-ott, és mindenki más meg éldegél nyugodtan, panaszok nélkül. Aztán mindig előkerülnek a példák, hogy ez sem egészen így van... Egy barátnőm azt mondta: "Negyven fölött, ha nem fáj semmi, az azt jelenti, már halott vagy." Mondom én, hogy segít a humor!)
Ha már végképp nem bírnak velem, mert nem akarnak elmúlni a panaszaim (ilyen azért viszonylag ritkán van), akkor elzavarnak valamilyen diagnosztikai vizsgálatra, hogy legyen papírom róla: valóban nincs semmi extra bajom. Ilyenkor a maradék kétségem is elszáll, és azon elmélkedek, hogy mi a francnak kellett ilyen hülyeségeken parázni. A vérképem mindig tökéletes (a hormonváltozást leszámítva, de az meg élettani folyamat), és mindig minden leletem rendben volt.
Ahogy közelednek az aktuális kontrollvizsgálataim, azt vettem észre, hogy egyre gyakrabban jelenik meg bennem a félelem és a rossz érzések: mi van, ha ezúttal találnak valamit… Állítólag sokan vannak ezzel így, hogy a kontrollok előtt kezdenek pánikolni. A héten kaptam időpontot áprilisra és májusra csontizotópra, mellkas-has-kismedence CT-re, csontsűrűség vizsgálatra és komplex emlővizsgálatra. A csípőfájdalmam miatt a héten voltam MR-en is, ennek jövő héten lesz meg az eredménye. A „mi van, ha…” kezdetű gondolataimra igyekszem minél kevesebbet figyelni, de azért jól jönne egy kis drukk… Hogy aztán a negatív eredmények birtokában ismét száz százalékban arra tudjak figyelni, hogy teljesen egészséges vagyok.
És menjetek rendszeresen rákszűrésre, mammográfiára! Akkor is, ha ti nem féltek a vizsgálatoktól és eredményektől, akkor is, ha azt gondoljátok, hogy veletek nem történhet meg. Ha még nem volt a családban daganatos megbetegedés, akkor is. Ha volt, akkor pláne! Ha pedig aggasztó tüneteket tapasztaltok, AZONNAL irány a doki!
Ha pedig úgy gondolod, hogy megosztanád tapasztalataidat, történeted rákos megbetegedéssel kapcsolatban, írj nekem! Fontos, hogy beszéljünk róla! bezzeganya@bezzeganya.hu
Tünde
Rákkal kapcsolatos személyes tapasztalatokat itt találsz:
Vakmacska vagyok, 47 éves, rákos
Terhesség helyett kemoterápiát kaptam
Azt mondták, nem érem meg a karácsonyt
Anya rákos - mi lesz a gyerekeimmel, ha nem élem túl?
Amikor harmadszor újult ki a rák, akkor is mosolygott
Kilenc kemó és két műtét után sem adom fel, kisfiam!
Harmincévesen ki kellett venni a méhemet
Rák: Amikor ránk szakad az ég
Terhesség méhnyakrákkal
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
