A 38. hétre született 3000 g-os súllyal és 51 cm-rel. Szoptattam 13 hónapos koráig, 5 hónaposan kapott először főzelékféléket. Csecsemőként rendkívül hasfájós volt.
A gyarapodásával egészen fél éves koráig nem volt gond, addigra sikerült megkétszereznie a születési súlyát. Majd korán elindult, 10 hónaposan. Egy éves korában csak 7900 g és 70 cm volt. Számomra sosem volt sovány, voltak rajta hurkácskák, de alacsonyabb volt a kortársainál. Komolyabb betegsége nem volt sosem (bárányhimlő, kisebb felső-légúti megbetegedések). Atópiás dermatitisze volt viszont, ami két évesen jött elő, s mára elmúlt. Bár száraz most is a bőre. Az ekcémájával szenvedtünk legtöbbet. Annak kiderítése végett, hogy mi okozhatja nála, teljes allergia vizsgálatnak vetették alá. Minden negatív lett. Még ételallergiát sem tudtak kimutatni nála.
Ez a pici súly és magasság maradt meg végig óvodás korban, emiatt nem engedték iskolába, csak másfél évvel később (természetesen ekkor is jóval kisebb volt az átlagnál).
A házi gyermekorvosunk folyamatosan figyelte a gyerkőcöt. Ő nem találta kórosnak a dolgot, ismerve bennünket szülőket és a nagyszülőket is. Mindannyian átlagos termetűek, kivéve: anyósomat, aki 150 cm magas, a testvére szintén ilyen magasságú, a férjem unokatestvére és annak gyerekei is különösen kicsik, vékony testalkatúak. A férjem a mai viszonyokat nézve szintén kis termetű, 170 cm magas, alig 65 kg. Én a 158 cm-es magasságommal, két gyermek szülése után 50 kg-os testsúlyommal sem vagyok valami nagy… Bár az én családomban a 180-190 cm-es magasság, nagyobb súly a mérvadóbb. A szüleim átlagos 170 cm-esek, apám kifejezetten vékony testalkatú, anyám viszont bő 20-25 kg túlsúlyt cipel.
A gondok az iskolában kezdődtek. Jelenleg a lányom 6. osztályos. Azóta zaklat az iskolai védőnő és az iskolaorvos.
Másodikos volt a gyerkőc amikor elkezdődött. Először az éves szűrést végezték el a gyerekeknél. Egy szamárfület küldtek a gyerekkel haza. Piros betűkkel szerepelt rajta, hogy „kórosan sovány”. Ezután felhívnak az iskolából, a védőnő volt az. Szinte meggyanúsított, hogy lányunk alultáplált, amennyiben nem viszem szakorvoshoz, ránkuszítja a családvédelmiseket. Ezen igazán felháborodtam, azonnal telefonáltam a házi gyermekorvosunknak, akit megkértem, hogy beszéljen mind a védőnővel, mind az iskolaorvossal. Ezután, hogy teljesítsük az elvárt vizsgálatokat, beutalókat írt a dokink. Röntgenen az derült ki, hogy a csontkora 1,5-2 évvel van elmaradva. A nagyrutin semmi kórost nem mutatott ki, ahogy az UH sem. Ezek fénymásolatát eljuttattuk a suliba.
Egy évre leszálltak rólunk, majd a következő éves szűrés után újrakezdték.
A lányom különben nem válogatós, jó evő, élénk, egészséges gyerkőc. Évente maximum egy alkalommal betegszik meg, kisebb náthákat nem számítva. Magához képest nőtt, hízott mindig, tehát nem állt meg a fejlődésben.
Két évvel ezelőtt már a sok fenyegetőzés, zaklatás miatt már a gyermek endokrinológiára mentünk. Ott szintén elkezdték a gyerkőc kivizsgálását. Ekkor a leányzóm 11 éves volt a magassága 135,5 cm és 26 kg. (A táblázat szerint 3 percentil értékű). Az endokrinológus továbbküldött bennünket a gasztroenterológiára (megint), semmi kóros, aztán nagyrutin, hormonszint, stb. (megint), semmi kóros. Ezután írt egy beutalót a II. sz. Gyermekgyógyászati klinikára genetikai vizsgálat miatt. Ekkor a diagnózis: nanosomia (törpenövés). Több mint fél évet kellett várnunk, hogy végre a klinikán fogadjanak bennünket. A vizsgálatok megtörténtek, semmi kóros elváltozást nem találtak, minden normális. A főorvos sem igazán értette, miért kellett elvinnünk a gyereket hozzájuk. Számára minden normálisnak tűnt. Bár mondta, hogy ha bármilyen kérdésünk, problémánk lenne, menjünk hozzá nyugodtan.
Visszatértünk az endokrinológiára a leletekkel, ekkor 3-10 percentil között volt a növekedése. Ekkor már elkezdett menstruálni is a gyerkőc (12 évesen). Ekkor fél év alatt 6 cm-t nőtt és 4,7 kg hízott.
Eltelt megint egy kis idő, a suliban újra szűrték a gyerekeket. Megint megkaptam a tájékoztatót, ahol ez szerepel a testsúlynál 33 kg sovány! Percentil 3. A magassága egyébként jelenleg 147 cm. A két héttel ezelőtt készült ez. Azóta még egy kilót hízott a gyerkőc.
Ja, megint üzent a védőnő, hogy kórosan sovány a gyerek, tegyünk valamit.
Miért, kell megfelelni minden gyereknek egy ilyen percentil táblázatnak? Megkérdeztem azokat a szülőket, akiknek viszont kórosan túlsúlyos a gyereke, hogy őket is zaklatják-e. Kiderült mi vagyunk az egyetlenek. Értem én, hogy így próbálják kiszűrni az anorexiás, bulimiás gyerekeket, de a lányom arányos testalkatú, nem látom rajta, hogy sovány lenne, bár kissé vékonyak a lábai, kezei. Viszont nő a melle, van feneke, csípője, telt, egészséges színű az arca.
Ugyanaznap a kisebbik lányomat is leszűrték, a védőnő annyit mondott neki: hogy miért nem tud a nővéred is így kinézni, mint te? Talán azért, mert nincs két egyforma gyerek, még testvérek között sem! A kisebbik lányom teljesen átlagos súlyú, magasságú, néha kicsi felesleges kilók is vannak rajta, ami normalizálódik, amint növekszik, de a súlya marad.
Gondolom, hogy egyik lányom sem lesz égimeszelő, nem hiszem, hogy különösebben majd felnőtt korukban az elhízással kellene küszködniük. Lehet, hogy nem lesznek 180-190 cm magas lányok, lehet hogy nem lesz 40-41-es picike kis lábikójuk. Valószínűleg maradnak majd kb. akkorák, mint én vagy a férjem. Valószínűleg a gyerekek ezt is elfogadnák, ha a védőnő nem volna olyan kedves mindig felhívni a gyerek figyelmét arra, hogy túl pici, túl vékony és egyáltalán… Eddig a tini lányom viszonylagosan meg volt elégedve magával, hiszen mindig mondjuk neki, hogy nézd anya és apa is ilyen, vagy nézz körül a családban… Úgy láttuk nem frusztrálja a dolog. Elfogadta olyannak magát, amilyen. Bár buzdítjuk, hogy egyen csak bátran többet, hogy minél jobb kondiban legyen. (Hozzáteszem, ami ízlik neki, abból akár három nagy tányérral is megeszik, ami kevésbé kedvenc abból is egy nagy tányér elfogy. Napi 4-5 étkezésről beszélve.)
Tehát a kérdéseim: Miért kell mindenkinek egyformának lenni? Miért nagyobb probléma egy egészséges, de kis növésű gyerkőc, mint egy óriás, túlsúlyos? Rosszul látom a dolgokat? Vagy azért vagyok előítéletes, mert mi „picik” vagyunk az óriások között?
Halvány csillag
