Lapértesülés: 44 évesen babát vár Gisele Bündchen. Osvárt Andrea fotóval jelentette be, hogy gyereket vár. Tornóczky Anita (45) apás szülésre készül.
Kéremszépen, vagy megőrültem, vagy tényleg mindenhol most ilyen hírek pörögnek-forognak, vagy csak az a titokzatos Google-effektus lépett működésbe, hogy ha éppen elektromos kandallóról álmodik a nyomor, akkor pár napig kizárólag elektromos kandallók reklámját látod magad előtt, mert még a gondolataidat is hallják, valahol, valakik. Hát, ha hallják, akkor kiabálom, hogy én is gyermeket szeretnék várni! Én is fotóval szeretném bejelenteni és én is apás szülésre készülnék, akár egyedül is, mint Gisele, Andrea és Anita. Igaz, az én fotóimtól maximum a nagyi ájulna el, illetve bejelenteni is csak a főtéren tudnám, vagy a közeli sarki fűszeresnél, a vegyesboltban, ahol már reggel hatkor isznak a férfiak, sört és mellé apró üvegben esszenciákat fogyasztanak. Egy ilyen társaságba berobbannék, és bejelenteném, hogy terhes vagyok, tuti pár reggeli fogyasztó félrenyelne, de azért megveregetnék a vállamat és az talán többet ér, mint egy magazin címlap. Jól van, anyukám, erős nő vagy, kihordod, menni fog ez, mint a gyorsvonat. Satöbbi. Bár már itt tartanék!
Előtte még azonban dokinál voltam. A műtét óta eltelt három hét, és már nem bírtam tovább, konzultálni szerettem volna, mondani a magamét és hallgatni egy szakmai véleményt is. Kerestem egy privát orvost, a megyei kórházat ezentúl csak sürgős műtétekre veszem igénybe, ezt elhatároztam. Akkor is csak fogösszeszorítva, semmi bájolgás. Futószalagból nem kérek.
Az orvosi vizit nem volt annyira lelombozó, mint vártam. Bár minden olyan eshetőséget elmondott az orvos, ami pusztán a korom miatt okoz rizikót, ezért nem haragudtam rá, hiszen a teljes körű és felelős tájékoztatásra törekedett. Aminek nagyon örültem viszont, az a biztatása volt. Azt mondta, ő maximálisan támogat majd, ha esetleg megfogan a baba, és a szükséges óvintézkedések, kiegészítő vizsgálatok mellett abszolút optimista a kérdésben. Hurrá, nekem már több se kell!
Javasolt a doki többféle, már a terhesség tervezése idején szedhető vitamint, táplálékkiegészítőt, mindennek utánanézek majd és bevásárolok. Az első terhességemmel végig szedtem vitaminokat és olyan extrém étvágyam lett tőlük, hogy csudi, azért ettől kicsit félek, nem lenne jó túlhízni magam, az egészségünk (lenne) a legfontosabb szempont. Persze ez is hülyeség, miket beszélek! Az első terhességem alatt valószínűleg nem a vitaminoktól híztam sokat, hanem a fene nagy boldogságban és a mértéktelen „kismama somlói galuska” vonatokon utazgatva, mit sem törődve a sztáralkatommal, ami már akkor sem címlapra készült. Vajon Gisele, Andrea és Anita egy nap hány somlóit eszik meg?
Egyébként azt tartom, hogy minden egyes terhesség más. A második terhességemnél már nyoma sem volt a somlói-effektusnak, sőt, emlékszem, leszólítottak a Moszkva téren, utolsó idős várandósan, nagyon durva volt. Csak kilibbentettem a kabátom, hogy hé, hahó, itt egy baba és nem tőled, öreg! Emlékszem, a pasi bocsánatot kért, zavarba jött. Na, szóval a somlói terhesség után tíz évvel már akkor sem fiatalon csináltam egy címlapterhességet is, ki tudja, most mire kell vállalkoznom. Pardon. Én tudom. Egészséges és nyugodt terhességre, és ha lehet, természetes úton való szülésre.
A császártól nagyon parázom, de megpróbálok mindent újra elolvasni róla, elvben tudom, hogy semmivel sem kisebb értékű szülés, vagy ilyesmi, legfeljebb az élmény korlátozottabb, de ha csak ez az út áll majd előttünk, én nem bánom, legyen. Az előre megmondós, legyen inkább császár, anyuka és akkor biztosra megyünk helyzetbe viszont nem fogok belemenni. Nem tudom, van-e még ilyen, amikor a lányom született, 2015-ben, akkor még bőven volt. Azóta sok minden változott, már a hálapénz sem a régi, és biztosan minden úgy működik, mint a karikacsapás, robog a rendszer, nincsenek túlkapások és hiányosságok, szülni csak öröm és sírva nevetős élmény.
Ezeket mantrázom magamban, miközben kosaramba söpröm a drogéria polcáról az összes elérhető ovulációs tesztet.
Zizi
