2017 március végén született meg a kisfiam (a kiírt napon) a Maternity Szülészeti és Nőgyógyászati Magánklinikán. Egészen a 34. hétig állami kórházban terveztem a szülést, egy ott dolgozó főorvoshoz jártam magánrendelésre. Röviden felsorolnám, hogy mit szerettem volna, ami miatt mégis váltottam az utolsó pillanatban:
- az orvosom a császár felé terelgetett a gyerek túl nagy feje miatt, ez esetben is szerettem volna vajúdni (ő programozottat akart)
- férjjel együtt külön szoba (a VIP szoba vagy szabad vagy nem)
- testvérem és a férjem is bent lehessen a vajúdás és a szülés alatt (influenza miatt ki tudja, meddig látogatási tilalom volt, de ha feloldották volna, akkor is csak egy valaki lehetett volna bent)
- külön fürdő és vécé
- minden beavatkozásról tudni szerettem volna, indoklással (így utólag visszagondolva ez annyira nem fontos, mikor benne voltam a közepében, ezzel egyáltalán nem törődtem)
A bizonytalanság, a császárban egyet nem értés és a pénz (előre elmondta, mi és ki mennyibe fog kerülni, persze feketén, nem egészségpénztárra) miatt döntöttem végül a Maternity mellett.
Folytatnám tovább a kórház leírásával. Az állapota kívülről borzalmas, mintha az egyik világháborúban szétlőtték volna (Kútvölgyi épületében van). Ez az egyetlen negatívum, amit a kórházról el tudok mondani (na, jó még rossz volt a net, de ez annyira nem érdekes).
A szolgáltatás része a családi szoba saját fürdővel és vécével. Ezek tisztasága teljesen rendben volt, naponta jöttek takarítani. Az egyik legnagyobb segítség a szoptatáshoz az állítható háttámlájú ágy (utolsó nap rájöttünk, hogy a magassága is állítható), ami áldás volt a császáros seb miatt. Továbbá még volt tévé (csatornákat nem tudom, egyszer sem kapcsoltuk be), légkondi (tavasz miatt nem használtuk), ásványvíz, vízforraló, babakád, minden szükséges dolog: pelenka, babaruha, popsitörlő, popsikrém, törölköző, papucs, hálóing (kényelmesebb volt, mint a saját, amit vittem), köldökápoláshoz felszerelés, légzésfigyelő, és még nem is tudom, mi nem jut eszembe. A lényeg, hogy semmit sem kellett magunknak vinni. Napi négyszeri étkezés is járt. Férjnek is és nekem is ízlett (én első nap leginkább nem ettem, de amikor igen, akkor is csak püréket kaptam). Látogatási rend nincs, bárki bármikor jöhet.
A szülőszoba szépen berendezett. Az alternatív lehetőségekkel kapcsolatban nem tudok sokat mesélni. Nekem az ágyon félig ülő helyzetben volt kényelmes a vajúdás (egyszer elsétáltam a szobánkba is). Eléggé homályosak az emlékeim, de azt hiszem, láttam egy bordásfalat, illetve, mikor elhúzódott a vajúdás, próbáltak labdára ültetni, de nekem nagyon rossz volt, úgyhogy ülő pózban folytattam. Mindent összevetve 30 órát vajúdtam, a fájdalmas rész ebből kb. 9 óra volt (nagy részét otthon töltöttem). Természetes szülésnek indult, de a végén császár lett belőle (ez az orvos is azt mondta, hogy nem fog kiférni a gyerek feje). Oxitocint kaptam a vége felé, mikor már iszonyatosan fáradt voltam, és nagyon elhúzódott.
Az orvosnővel és a szülésznővel is elégedett voltam. Számomra fontos volt, hogy hagyjanak háborítatlanul vajúdni, ameddig akarok (de csak addig), ez teljesült. Beöntés, borotválás nem volt kötelező, én kértem. Minden beavatkozás és vizsgálat előtt szóltak (oxitocin; valamilyen infúzió, amire már nem emlékszem; burokrepesztés; szokásos tágulásos vizsgálatok, külön felkészítettek, hogy fájás alatt lesz, és hogy fájni fog).
A császár alatt csak a férjem lehetett bent (testvéremet is szerettem volna, ő volt a fényképész). A műtét után engem fél óráig varrtak, addig a férjem mellkasára rakták a babát. Amint kész lettem, próbálkozhattam a szoptatással. A csecsemős nővérek nagyon kedvesek voltak, éjjel-nappal készségesen segítettek (leteszteltük). Végül több órányi sírás után tápszert kapott a fiunk, de szerencsére pár nappal később beindult a tejem. A szoptatást preferálták. Az alapvető technikát sikerült is elsajátítanom (azóta is csak ülve tudok szoptatni).
A bent töltött két nap kellemesen telt, nem zavartak minket csak a napi egyszeri vizittel, a babát semmihez sem vitték el, minden vizsgálatot ott végeztek. A doktornő később bejött megnézni a fiunkat, számomra ez nagyon kedves gesztus volt.
Hazamenetel előtt a szoptatásra vonatkozólag kaptam tanácsot, illetve tájékoztatót, hogy milyen támogatások járnak, milyen ügyintéznivalók vannak. Mivel messzebb lakunk, ezért útravalónak kaptunk egy kis tápszert is.
Mindent tízesre értékelek. Legközelebb is itt szeretnék szülni.
E.
Más kórházakról ezekben a posztokban olvashatsz:
Veszprém: Bár minden szülészet ilyen lenne!
Székesfehérváron minden adott egy csodálatos szüléshez
A folyosón vajúdnak a kismamák Kaposváron
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
