Ott hagytam abba a múltkor ugye, hogy elég hamar kiderült, négy nappal a nem várt előtt, hogy terhes vagyok. (2021.05.21.)

Március elején hagytuk abba a naggyal a szoptatást, úgyhogy első jelként kiakadtam, hogy megint van benne tej, de ez pár hét alatt le is csengett. Mióta terhes vagyok, ráadásul folyton bújik hozzá, meg puszilgatja. És mindig mutatom neki, hogy most nincs benne, ha jön a tesó, majd megint lesz. 

Aztán jött az állandó hányinger, étvágytalanság, ami az elsőnél a 6. hét után jelentkezett, de ott magnéziummal, B6-tal és sokszor pár kis falattal simán kordában tartottam. Betöltött 5. hétre elkezdtem azt játszani, hogy semmi nem marad meg bennem délután 2-3-ig, és mellette ami délután nagy nehezen lecsúszott, az a másik irányban villám sebességgel távozott. Amire legalább fel voltam készülve, mert a naggyal is ment a hasam, ameddig nem kellett vasat szednem. De akkor meg instant ki is jött az aranyerem. #pregnancylife

Sose voltam frontérzékeny, az elsővel a hideg eléggé betett, és fejfájós is lettem nem gyengén, ami terhesség után is szépen megmaradt. Na, most már minden időjárásváltozásra jóval előbb elkezdett fájni a fejem, az egy bónusz hányást jelentett délutánonként, és ha mindez nem lett volna elég, a hegem borzasztóan sajgott ilyenkor. 

A vérnyomásom a béka segge alá ment, a kávé gondolatától is rosszul voltam, kólától fájt a fejem, a víztől hányingerem volt. Úgyhogy a jól bevált nagyon cukros fekete tea maradt, jó forrón, nagy kortyokban. Ez nekem hányingerre is bevált még régen, a másnapos korszakban. 

Tudom, hogy ez egy nyafogós, panaszkodós hisztinek tűnik, és valószínűleg sokkal jobban megéltem volna, ha közben nem lett volna egy 20 hónapos „nagy”, aki amúgy a világ legtündéribb gyereke; mert az elején mindig felkelt korán az apjával, megreggeliztek, aztán ebédre ettünk valamit… általában amit a futár hozott. Mondtam, mit hozzon fel az ágyra, és teljesen jól elautóztunk így, vagy rajzoltunk. Rengeteget bújt, puszilgatott, amúgy se tudok nélküle mosdóba menni, de minden reggel jött utánam, és simogatott, miközben hánytam és sírtam. 

Nyilván pár hétig bírta, utána kezdett megkattanni ő is, és még így is tényleg bőven szerencsésnek mondom magam, hogy így bírta. Az én szüleim vidéken laknak, kocsival bő másfél óra az út. Én mondtam, hogy azt sajnos ilyen állapotban nem tudom bevállalni. Anyukám viszont napi 6 órát utazott tömegközlekedéssel, jogsi híján, hogy segítsen nekem. 

Játszottak rengeteget, hagytak aludni két róka-móka között, és mindig főzött valamit, amit kívántam. Ez heti egy nap volt, de a világot jelentette. 

Anyósomék bő félórára vannak, oda nagy nehezen leszenvedtem hétvégente, de csak húslevest ettem és feküdtem kb. Viszont az unokatesók legalább adtak egy kis élményt és jól lefárasztották. A párom mindennap ment boltba, mert amire egyik nap azt mondtam, meg tudom enni, a másik nap már a gondolatától is rohantam. 

Meglepetésbuli

Közben jött egy meglepetés 30. szülinapi buli, amit még szerencse, hogy öt héttel előbb elkezdtem szervezni, és még április elején vettem pár dolgot hozzá, amit gondosan el is dugtam.

Természetesen ez is úgy sikerült, ahogy arra lehetett számítani: sokan, akik ígérték, el se jöttek, úgyhogy például azóta is pakolgatom arrébb a papír poharakat, tányérokat, és van egy karton sörünk, amit senki nem iszik, arról nem is beszélve, hogy iszonyatosan sok étel maradt meg, még úgyis, hogy boldog-boldogtalannak csomagoltam belőle. Ha azt vesszük, csak tortából négy db volt. (Mondjuk én egy embert kértem meg, hogy csináljon, a többiek önként hozták.) Illetőleg borzasztóan rosszul voltam. 

Ugye volt egy olyan terv, hogy titokban tartom, és itt egy babás lufival meg egy ultrahang képpel bejelentem mindenkinek. Ez végül több ponton megbukott: nem bírok a Szerelmem előtt titkot tartani, már a teszt előtt is rosszul voltam, illetve most úgy gondoltam, maradok az állami rendszerben, a nőgyógyászom már nem praktizál, és most amúgy se lehet választani. Semmit nagyjából. Na, de ugye az állami rendszer: mire időpontot kaptam megállapításra, már a bulin is simán túl leszünk, az ultrahang itt külön van, az meg még plusz egy hét. 

Hétfőn, amikor valóban betöltötte a harmadik x-et, még egy sajttortát se tudtam neki csinálni, annyira rosszul voltam, plusz egyből bekamuztam, hogy az ajándéka késik egy hetet. Azért a buli meglepi volt, akkor már négy hete titkoltam vagy még több; iszonyatosan küzdöttem vele, többször majdnem elszóltam magam, és meg is fogadtam közben, több titkom nem lesz előtte. 

Azon a héten csütörtökön átjött anyósom, elmentünk kocsival bevásárolni, aztán ő pikk/pakk rendbe rakta a kertet, hogy legyen hol lennünk. Én közben szégyenszemre - túléltem.

Másnap péntek, jött át az akkor még közepesen terhes barátnőm, hozott egy-két dolgot nekem a bulihoz, illetve anyukám, aki nálunk is aludt. A párom legjobb barátját kértem meg, hogy péntek este szolidan ünnepeljenek egyet, és ne aludjon itthon. 

Szombaton, 6 hetes terhesen, ellentétben az előző három héttel, 9-kor keltem fel hányni. Anyukám és a gyerek szintén. Péntek este 6-kor álltam neki a gulyáslevesnek, azon kívül semmi nem volt kész, díszítés se.

Gondolom, ismeritek azt az érzést, amikor nagyon össze kell kapnotok magatokat, a legjobb formátokat kell hozni, időre kell elkészülni. De valahogy nem jön össze semmi belőle. 

Egy óra non-stop hányás után, miközben anyukám a gyereket rakta olyan állapotba, mintha lennének szülei, neki állhattam végre krumplit pucolni. Közben a telefonom majd felrobbant, ugyanis nagyon haza akart jönni, nem volt jó kedve, és próbálta ugyan mindenki feltartani, de nem nagyon jött össze. Főleg hogy a jóbarát betonozni hívta, mondom, nagyon jó, 40 fokban 6-8 óra kemény fizikai munka a napon. Hogy veszed rá, hogy lezuhanyozzon, vagy másik pólót vegyen legalább fel, amikor nem szeret máshol fürdeni, aludni, bármit csinálni, csak ha nagyon muszáj.

Végül az apja vette rá, hogy segítség kell neki, de én akkor már teljesen elengedtem a dolgot. Így is meg fog lepődni, én meg annyira rosszul vagyok, hogy örülök is, ha nem nekem kell másokat körbeugrálni. Nyilván kicsi kincsem meg aludni nem akart aznap. Plusz közben folyton érkeztek az emberek, és hálás voltam a segítségért, de jobban örültem volna, ha csak öt percig csöndben tudnak maradni vagy legalább kimenni a kertbe, hogy könnyebben elaludjon a ded. Nyilván akinek nincs gyereke, az nem érti, hogy egy izgatott, felpörgött gyereket meggyőzni arról a dackorszak küszöbén, hogy szüksége van az idegrendszerének, a kis testének és anya mentális idegállapotának az érdekében a délutáni alvásra kb. annyira egyszerű, mint egy veszett macskából mákteát fejni. 

Nyilván én egyből el tudtam volna aludni, de rám meg várt sógor, mentünk a lufikért, meg az ajándék kerti bútorért. Jah, és közbe a csajok szóltak, hogy nem tudnak díszíteni, mert nincs cellux.  Közben az is leesett nekünk, hogy a fantasztikus egyentelefonjaink miatt látja, hol vagyunk. És az meg nem kicsit gyanús, ha hazafele ránéz a telefonjára, és mi VÉLETLENÜL pont ugyanott vagyunk. De itt már úgy voltam vele, mindegy, csak legyünk túl rajta. 

Hazaértünk, még éppen a 30-as lufit fel tudtam tenni, mikor mentem ki a kertbe pakolni a többiekkel, erre meghallom a hangját. Ráadásul összekevert egy barátnőmmel. Gondoltam magamban: még jó, hogy nem adtál neki izomból egy szájrapuszit, vagy valami.

Mint várható volt, elsőre fel se fogta, mi történik, nyilván mondtuk neki, hogy zuhanyozzon le, meg vegyen át egy inget, ha szeretne, de ő egyből beállt pakolni, meg kávét készíteni mindenkinek. Anyukámmal még gyorsan befejeztük a rántott húsokat, és szép sorban csepegtek is az emberek.

Összeségében nem volt rossz, azt leszámítva, hogy a buli közepén én indokolatlanul hosszú időt töltöttem a mosdóban és utána le is kellett feküdnöm egy kicsit. Bár én arra számítottam, hogy a barátok maradnak, iszogatnak majd este és eszünk megint a kajából, mennyiséggel is így számoltam, közben meg ők léptek le a leghamarabb, és a család, gyerekekkel az élen majdnem 8-ig maradt. Bár ez is egy elég lightos party lett így ahhoz képest, amivel számoltam, én alig vártam, hogy elmenjen mindenki, amit muszáj megcsináljunk, bepakolni kintről, kivinni a szemetet és elindítani a mosogatógépet, aztán dőltem is le. Nyilván a gyerek pörgött egész végig, még tortát se akart enni, úgyhogy este még neki is össze kellett valamit dobni, de az már a legkevesebb volt tényleg. örültem, hogy legalább eszik valamit, amú gyis katasztrófa evés téren. 

De jólesett, hogy anyós és após kibírták egy helyen, kicsit olyan volt, mint egy esküvői főpróba, ami igencsak jól sikerült. Bár a lagzit kénytelenek voltunk egy évvel eltolni.

Hédi

Előzmények:

Mindkét gyerekem elsőre összejött