Karanténkorlátozások feloldásának első napjai, játszótér. Nagyjából én vagyok az egyetlen, aki nem hoz magával egy méretes ládát (nem dobozkát, ládát, komolyan..) amiben házi süti van, anyánként úgy húsz – huszonöt darab. Kekszmorzsával, csokival, ahogy kell, én ebéd után vagyok, először köszönöm nem, indulás előtt „na, maradt egy utolsó tényleg nem kóstolod meg?” – gusztának guszta, elmajszolom a felét, aztán a rohanva érkező Kicsi kezébe nyomom, mert kösz, elég.

Ezzel be is léptem az ufók táborába, nyilván. Az ismerősök többsége szinte naponta publikál mindenféle habos-krémes-kelt édeset a karanténidők kezdete óta, tényleg szebbnél szebb kenyerek, bukták, kókusztekercsek, miegyebek vannak fotózva. Az egész tepsi, frissen a sütőből, rajta a húsz-negyven darab. Olyanok is, ahol tudom, hárman vannak vagy legfeljebb négyen otthon, vendég ugye nincs, és ezeknek a cuccoknak nagy része frissen jó. Meg hát másnap vagy két napra rá már posztolja a következőt, megint tele tepsi, megint húsz-harminc, negyven-hatvan napon át.

Ezeket ki eszi meg? Vagy akkor tényleg csodálkozunk, hogy még a sportos és nyolcéves Milánka is pocakot eresztett? Őszintén önironikus a mém Micimackóról, akit ugye meghív Nyuszi vendégségbe, oszt’ nem fér ki a lukon, amikor távozni akarna? Virtuális vállvonás, hogy hát ez van, nem tudok mit tenni?

De miért nem? Menza most nincs, se munkába rohanás közben bekapott nutellás kifli. A cukrászda zárva. Elkápráztatni most nem kell a t. vendéget (mert nincs), ha meg tizenöt kiló plusszal kezdtük a karantént, biztos, hogy tizenkilenccel kéne befejezni?

Vagy alkotás mindenek felett és tényleg iszonyú meló megfelezni azt a receptet?

Mi is sütöttünk mondjuk gofrit (nem minden másnap, nem posztoltuk), az eredeti recept felének megfelelő anyagból, mert pont annyi pont ott pont elég volt. Húsvéti kalácsot húsvétkor. A legtöbbünk legalább egyszer kipróbált valamit, kenyeret, kiflit, túrósbatyut, kakaós csigát. Rendben is van ez. De ott már értetlenül álltam, akinél végtelenített cukrászda üzemmód volt úgy, hogy tudom, egyébként rendesen küzd a kilókkal meg a szövődményeikkel. De tíz házi hambis buci, utána mind megtöltve, az kell. Kókusztekercs ugyanaznap, nyomatéknak.

Nem azért, de ugye a sokadik tanulmány jelenik meg (főleg a probléma által nagyon is sújtott Nagy-Britanniában vagy USA-ban), és mind azt visítja, hogy aki 30 feletti BMI-vel kerül be a COVID-részlegre a kórházba, annak hogy is mondjam, nem olyan jók az esélyei. Akkor se, ha nem múlt még el hatvan-hetven. Egyrészt irtó nehéz lélegeztetni szegényt – és az ápolóknak is szó szerint irtó nehéz lesz a meló – másrészt a gyulladásos reakciók is extrém nehézségeket okoznak, és az így bekerült betegek immunválasza is erős kívánnivalókat hagy maga után. Nem is szólva azokról, akik már cukorbetegek és/vagy magas a vérnyomásuk. Szegény gyakorló endokrinológusok meg kutatók meg mondják-mondják a magukét, hátha most meghallja valaki, még akkor, amikor csinálni is lehet valamit.

Felnőtt embernek persze mondja meg az orvos meg a dietetikus, mit tegyen meg mit egyen, rég rossz, hogyha az egyszeri laikus akarna ráparancsolni. És persze vannak, akiknek van valami betegségük vagy szervi rendellenességük, és ezért maximum a drasztikus gyomor-bypass műtéttel tudnak lefogyni. De nem ők sütik a tepsi sütiket, ők általában éveket kínlódnak három szál spenóton, mire a műtőig jutnak, mert anélkül teljes kudarc volt az egész.

A többieknek viszont most nehezebb volt ráfogni a nyuszira. Nincs közétkeztetés, menza, magunkra voltunk utalva, hogy zöldséget vagy csipszet rendelünk házhoz, aki továbbra is bejárt dolgozni, az is gondolom, házilag oldotta meg az étkezését. Ha ritkábban megyünk vásárolni, talán ritkábban csábulunk el hülyeségekre, ha nem visszük magunkkal a gyereket, akkor maximum otthon lehetett csokiskekszért nyafogni, és talán könnyebben leszereltük azzal, hogy csak bizonyos időszakokban lehet boltba menni. Van kismillió app követni, kalkulálni, tervezni, mérni.

És ha már alkotunk és kísérletezünk, olyan ételfotókat is láttam, ahol bár szintén házi alkotások szerepeltek, de nem a kekszmorzsa és harminc-ötven deka cukor játszotta a főszerepet. Nem voltak ezek se kevésbé fotogének - ha mondjuk zöldségek voltak a képeken, akkor kellőképp színesek voltak és guszták. Persze sokan mondják, hogy „de az én gyerekem azt nem eszi meg” – de mi vezetett vajon ehhez? Mitől van annyi gyerek, aki hónapokig ki se mozdulna a pizza-sültkrumpli-jégkrém háromszögből, és miért látok annyi elhízott szumóbirkózóként totyogó hét-nyolcévest a strandokon? Nekünk büntetés és fenntarthatatlan volna, ha hetekig-hónapokig nincs édesség vagy cukros üdítő, és ezt jó hangosan a gyerek előtt is mondjuk? Mit jelent nekünk a kaja, ha úgy jól belegondolunk?

Mert ahogy elnézem, így akkor is baj lesz (van?), ha nincs járvány és nem kell minket száztíz kilósan forgatni az intenzíven.

És nem az lesz a fő baj, hogy nem leszünk elég csinik a strandon, ha egyáltalán megnyitják majd őket.

„Csak” annyi, hogy nem bírunk felmenni a lépcsőn fulladozás vagy térdproblémák nélkül, „csak” ki kell cserélni bennünk egy rakás alkatrészt, „csak” szedni fogunk félmaréknyi gyógyszert, ami a vérnyomásunkat, pajzsmirigyünket, vércukorszintünket, akárminket úgy-ahogy karbantartja. „Csak” vesztünk jó pár évet, amit akár ízületi fájdalmak, mozgáskorlátozottság, szemproblémák, hirtelen rosszullétek nélkül is élhetnénk – viszont kétségkívül, jónéhány dolognak búcsút kéne inteni. Vagy legalábbis durván csökkenteni a használatukat, méghozzá úgy, hogy nem sóvárogjuk vissza őket, és nem lessük az alkalmat, mikor lehet megint „bűnözni” egy kicsit.

Nem, nem arról van szó, milyen test a szép, gazellának nézel-e ki vagy utcai harcosnak. Hanem amikor fáj, amikor nehéz, amikor útban van. Tudsz mozogni fájdalom és merevség nélkül? Van erőd felemelni kisebb-nagyobb súlyokat? Tudsz a gyereked után rohanni kidöglés nélkül? Rendben vannak a laborértékeid, a vércukorszinted, a vérnyomásod?

Micimackó ráfogta a Nyuszira, mikor nem fért ki az ajtón. Mi kire fogjuk majd rá?

Vakmacska

A szerző további cikkeiből:

A 10+1 leghülyébb életvezetési tanácsadás karanténidőkre

Ha úgy érzed, összezuhant minden - van segítség!

Maradj otthon, nézzé' tévét vagy olvass!

Home office - ha ovisod van, megszívtad

A te gyereked is lop a neten?