Már nem tudom, pontosan hogy alakult így, de a kezdetektől megszokhattuk, hogy értékes, vicces, változatos tartalomhoz a neten ingyen lehet hozzájutni. Szövegek, hírek, videók és szolgáltatások (az időjárás-jelentéstől az útvonaltervezésig), közösségi média és még mi minden más. Aki ebbe belenő, nehezen szokja meg, hogy nemhogy a szoftverek, de a tartalom sincs feltétlenül ingyen. Azért van, aki ilyenkor hajlandó a zsebébe nyúlni, ha tudja, hogyan veheti meg - rossz hír ugyanakkor, egy nemrég közzétett felmérés alapján néha sajnos nincs is más út, mint az „illegális” letöltés.
A 15-24 éves magyar fiatalok negyede legalább egyszer szándékosan használt illegális online forrásokat az elmúlt évben, hogy hozzáférjen digitális tartalmakhoz, 15 százalékuk pedig vásárolt is hamis terméket az interneten - derült ki az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalának (EUIPO) legfrissebb jelentéséből, amelynek összefoglalóját a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület (HENT) tette közzé. A megkérdezett magyar fiatalok 25 százaléka tudatosan, 18 százaléka pedig nem szándékosan jutott hozzá az elmúlt évben valamilyen digitális tartalomhoz illegálisan. Leginkább filmet, sorozatot, zenét, esetleg játékprogramokat szereztek meg így, hasonlóképpen más európai országok fiataljaihoz.
Nem szándékos az illegális felhasználás, ha például valaki egy baráttól kap valamilyen zenét, esetleg képet. Az sem, amikor egy tíz év körüli egyszerűen rákattint a „letöltöm” gombra, amikor neki tetsző játékra bukkan, ha nem tudja, az ezt lehetővé tevő oldal nem épp tiszta forrásból dolgozik. Szándékos, amikor valaki tudatosan használ torrentoldalt, filmmegosztást lehetővé tevő alkalmazást, amikor ismeretlen eredetű képet tesz fel a saját oldalára, anélkül, hogy megnézné a képhez tartozó felhasználási feltételeket - és már rég kijárta az alsó tagozatot.
Az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalának kutatása azt is felmérte, miért választják a fiatalok az illegális forrásokat. Eszerint tízből közel hat magyar fiatal az árat, több mint harmaduk (35 százalékuk) a „csak személyes használatra” való szándékot, 34 százalékuk pedig a legális tartalommal szembeni gyorsabb elérést jelölte meg okként. Azt már én teszem hozzá, hogy mivel a magyar piac pici, nagyon sok népszerű film vagy sorozat egyszerűen nem elérhető itthon, se moziban, se kábelcsatornán, se DVD-n - én is futottam már bele ilyesmibe.
Különösen a fiatalok sérelmezhetik, ha nem tudják megfizetni a legális termék árát. Ez elsősorban szoftvereknél, népszerű játékoknál lehet jellemző (a nyugat-európaiakra szabott ár itthon kegyetlenül magasnak tűnik), a megkérdezettek nagy része (kb. kétharmaduk) boldogan választaná a legális verziót egy nagyobb leárazás keretében - egyébként mintha magasabb arányban is tennék ezt, mint az átlag európai fiatal.
És ha mégsem fizetnének a tartalomért? Sokunknak gyerekkorunktól az a benyomásunk, hogy „az interneten szinte minden ingyen megtalálható” (miközben eszünkbe nem jutna, hogy egy könyvnek vagy nyomtatott magazinnak ingyenesnek kéne lennie). Félrevezető következtetésre juthatunk amiatt is, mert egy digitális szöveg, zene vagy szoftver egyszerűen és szinte költségmentesen sokszorosítható („nem loptam el semmi kézzelfoghatót...”), de egy szoftvernek, de még egy tényfeltáró újságcikknek, rövidfilmnek, háromperces zeneszámnak is van előállítási költsége, néha nem is olyan kevés. Ezt viszont a tizenévesek többsége nem látja át, és megfelelő saját jövedelemmel se rendelkezik ahhoz, hogy rendszeresen támogassa kedvenc zenekarát, hírportálját vagy vloggerét, még ha meg is tud venni egy-egy koncertjegyet, feliratos bögrét. A havi előfizetéses konstrukciókat pedig sokan nem használnák ki - nem kell egész könyvtárnyi kép, ha csak egyet szeretnénk kitenni a blogunkra, egy-egy filmért nem fizetnek elő a Netflixre sem.
A „csak személyes használatra, nem keresek vele pénzt” is sokaknak tűnik elegendő magyarázatnak, hogy jogosultak ingyen felhasználni a terméket - pedig minden más személyes használatú tárgyunkat se adták ingyen, még ha nem is keresünk azzal, hogy hordjuk a cipőnket.
Az előbb említett felmérés alapján büntetéstől csak kb. a negyede tart igazán az illegális letöltőknek, viszont sokan futottak már kellemetlen tapasztalatba az ebül szerzett jószág használata során: nem működött megfelelően a szoftver (vagy egyenesen vírusos volt), akadozott, vacak minőségű volt a film, és a zeneszám is úgy szólt, mintha öreganyám táskarádióján akarta volna valaki meghallgatni.
Mindenesetre a tartalom-előállítók egyre inkább igyekeznek tudatosítani: az interneten sincs minden ingyen. Egyre több újság, portál kér rendszeres támogatást, vagy költözik fizetőfal mögé, ha nem tud vagy nem akar reklámbevételekből élni - miközben a felhasználók, a szoftverfejlesztők segítségével, egyre ügyesebben kerülik ki a reklámokat. Akármennyire egyszerűnek tűnik mondjuk egy szoftver vagy film megosztása vagy másolása, ha mindenki ingyen jutna hozzá, gyorsan felkopna a fejlesztők, alkotók álla. A közgazdaságtan alapvető tétele a digitális világban sem más: az „ingyen” valójában azt jelenti, valaki más fizet érte. Ezt szerintem már egy tízéves is gyönyörűen megérti.
Vakmacska
A digitális világgal kapcsolatos írásainkból:
Meztelen gyerekek a neten - a szülő a felelős?
Mielőtt okostelefont adsz a gyereked kezébe
Elnyelte a gyereket a Facebook
