Lassan regényt lehetne írni a karantén idején posztolt életbölcsességekről és életvezetési tanácsokról. Bár láthatóan sokan jószándékúan tették (az üzleti haszonszerzésre vagy politikai nyomásgyakorlásra szánt üzeneteket vagy a nettó hülyeségeket most fedje jótékony homály), a karanténidőre is érvényes lehetne a régi indián szabály: sose adj valakinek tanácsot vagy ítéld meg a viselkedését, ha nem jártál legalább egy hétig a mokasszinjában.
Ahány élethelyzetben voltunk, annyiféleképp találhatott el a karanténidő, és ami valakinek értelmes javaslatnak hatott, az a másiknál teljes képtelenségként csapódhatott le. A válogatás és célzás nélküli okosságok gyűjteményéből kiválasztottam 10 +1 olyan gyöngyszemet, ami nem ÖNMAGÁBAN feltétlenül képtelenség vagy sírvaröhögős abszurd, hanem bizonyos emberek bizonyos helyzetével összevetve. Ezt a tízest főleg az otthon gyereket terelgetők élethelyzetére vetítettem, íme, az eredmény.
- Nyugodj le és lassíts, fordulj befelé!
Nyuszika, mit szívsz, adsz nekem is? Lehet, hogy nyertem két órát, amit nem közlekedek el naponta, de cserébe nyertem napi egy-másfél óra főzést, ugyanannyi takarítás-pakolást, napi két-háromórányi, időnként nyávogós „otthonoktatást” pedasszisztensi vagy technikusi feladatokkal. Közben a munkaidőm elvileg nem mozdult, jó cserét csináltam? Mi volna, ha még le is lassulnék, és a rám zúduló feladatözön közepette befordulva meditálnék…
- Tanulj meg valami újat, szerezz új képességeket, ott a sok hirtelen ingyenesé vált tanfolyam!
Hát, végül is ahogy vesszük. Megtanultam gyerekestül legalább féltucat online oktatási platformot, rájöttem, hogy tudok minestronét főzni és kiflit sütni, újrakonfigurálni számítógépet és teljes otthoni hálózatot, és kemény pszichológiai ismeretekkel is felvérteződtem, mivel a ki-kirobbanó otthoni hisztik enélkül nehezen kezelhetőek. De se programozni, se molekuláris biológiát nem tudok most tanulni, mert az ingyen tanfolyam mellé időnyerő, csönd és békénhagyás, no meg némi plusz energia kéne.
- Ideje elkezdeni a sportot, pattintsd ki magad a karantén alatt!
Mi még hagyján, van kert, trambulin, bordásfal, és nem rúgja meg kétoldalról a falat, aki spárgázni készül a nappaliban. De mit kezdjenek ezzel azok, akik a nyolcadikon, ötven négyzetméteren szoronganak négyen-öten, plusz a szokásos télikabát-bicikli-legógyűjtemény-könyvespolcok kombó, esetleg kisbaba is van azon az ötven négyzetméteren, aki mellől karantén és otthonoktatás nélkül se könnyű „énidőt” szakítani?
- Az előző folyományaként: foglald le a gyereket játszótér helyett kis helyet igénylő kézműveskedéssel-rajzolással?
Nyilván nem én vagyok az egyetlen, akinek az egyik gyereke nagymozgások nélkül kb. lebontja a lakást, de az egyetlen kézműves tevékenység, ami leköti, az a sütés-főzés, tekintve hogy írni, rajzolni vagy papírral-ragasztóval-ollóval babrálni csak végső esetben hajlandó, ha pedig a mű nem úgy sikerül, ahogy tervezte, akkor még jól fel is bőszül? A játszótér és a kézműveskedés is remek elfoglaltság---csak épp nem helyettesítik egymást, és olyan gyerek is van, akinek csak az egyik okoz igazi örömet.
- A karantén idején is tarts szigorú szabályrendszert a digitális kütyük használatával kapcsolatban!
Van egy olyan érzésem, hogy azok szívták a legnagyobbat, akik teljesen nulláról kellett átállniuk a digitális tanításra, és a szülő se volt a helyzet magaslatán. Persze, hogy vannak ártalmai, ha a gyerek órákat ül a gép előtt – és most már csak iskolai feladatok miatt hosszú órákról beszélünk – de ha a sulis feladatok felzabálják az eddig nálunk tolerálható mennyiségű gépidőt, akkor remek feszkót generálhatunk pusztán azzal, hogy egy lakásba zárt gyereket, neadjisten kamaszt megpróbálunk megfosztani egy viszonylag csendes, kicsi helyet igénylő, egyedül is végezhető, adott esetben feszültségoldó tevékenységtől. Nem minden videojáték van az ördögtől, és most TÉNYLEG nem küldheted ki focizni. Viseld el, ha este a Discord/Redmenta/Clasroom akármi után még FIFA-zik – már csak az újdonság varázsa miatt is kimegy majd focizni, ha egyszer lehet.
- Tarts szigorú napirendet! Legyen szabott „munka” és „szabadidő” sáv!
Keretekre természetesen szükség van. De amikor valakinél már azt olvastam, hogy bizony keljünk fel ugyanolyan korán, osszuk fel szigorú sávokra a napot, a falon táblázatban vezessünk a géphasználattól az ebédidőig meg a karanténtesiig naponta mindent, plusz étrendtervezés és célok teljesülése rubrika, akkor az volt az érzésem, én valami más bolygón élek. Az én kölykeim remélhetően előbb fognak emlékezni arra, milyen volt újra megnézni – normál hétköznap tilosnak kikiáltott idősávban – a Halászkirály legendáját, vagy hogy piknikeztünk egy napsütötte kedd délben, mint arra, hogy görcsösen próbáltam volna fenntartani az eddigi időbeosztás imitációját. Jómagam pedig fejen pörögve se tudtam volna 9 és 17 óra közt „csak dolgozni”, a sűrű megszakítások miatt bizony gyakran a késő esti vagy kora reggeli órákat használtam fel arra, hogy valahogy behozzam az elmaradásokat.
- Öltözz csinibe, hivatalosba, suliruhába, legyen „munkaterületed”, hogy tudd, hol „vagy” éppen!
Lehet, hogy másnak kell ez a fílinghez vagy a fókuszhoz, én azt érzékeltem, se az én hatékonyságomnak, se a gyerekekének nem volt köze ahhoz, miben voltak aznap. A Kicsi néha egész nap pizsamában lecengélt – de közben írt prezentációt, gyakorolta a szaltót vagy programozott. Én készítettem nyilvánosan bemutatott videó hangalámondását takarítós macinaciban, vezettem technikai megbeszélést macskával vagy hámozni való krumplival a kezemben, a Nagy vett rész nyelvórán az erkélyről, máskor pedig nagyjából bármilyen ruhában, a lakás bármelyik sarkában csak kínlódtunk az adott feladattal. Lehet, sokaknak segíti a fókuszt egyfajta külső rákészülés –nálunk vagy hatástalannak, vagy fölösleges bonyolításnak bizonyult.
- Dolgozz dupla erőbedobással, hogy a járvány végére ne légy munkanélküli, vagy vállalkozóként a te üzleted maradjon a nyertes!
Ilyeneket azok az üzleti guruk mondogattak, akik valahogy nem vágták, hogy aki mostanában utcára került, az nem lusta vagy tehetségtelen volt, a cége se árult feltétlenül elavult vagy vacak terméket-szolgáltatást. Egyszerűen kihullott alóluk a kereslet, ha nem volt digitalizálható a termék, vagy nem valamilyen nagyon alap szükségletet – étel, közművek, távközlés – elégítettek ki. Természetesen nagyon tisztelem, aki gyorsan váltott, és még üzleti sikert is kovácsolt a helyzetből, de lássuk be, kevesek képesek rá ennyi idő alatt. Reményeink szerint azonban ésszerű idő múlva a többség űzheti tovább az eddig sikerrel gyakorolt szakmáját, tehát felesleges azzal nyomasztani, hogy fodrászként tanuljon gyorsan programozást. Addig pedig a túlélés se olyan egyszerű - gyerekekkel pláne nem. Ez, hacsak nem abszolút muszáj, nem a 12 órás munkanapok korszaka, már ha nem akarod magadat és a családot is kikészíteni.
- Bezzeg ha eddig tartalékoltál volna – tanulj meg spórolni!
Divat lett a „tücsköket” is szidni, akinek épp nincs akár egy évre való tartaléka is. Ez azonban lehet pillanatnyi helyzet is – még egy spórolós „hangya” is kiköltekezhet, amikor élete egyetlen ingatlanát megveszi, vagy fél évre leverte a lábáról egy baleset vagy egy komolyabb daganatos betegség, esetleg egy komolyabb beruházásnál tartott épp a cégében. És igen, azok is emberek, akik keveset keresnek, mert az ő tudásukat – ápoló, védőnő, sorolhatnám – valamiért nem fizetik meg, vagy nincs lehetőségük jól fizető tevékenységet űzni, mert mondjuk otthon ápolnak valakit. Természetesen léteznek, akik képtelenek jelentős jövedelemből is félretenni, vagy nem kenyerük a szorgos munka, és bajban mástól várnának segítséget – de a mostani helyzet tipikusan sújt olyan tömegeket is, akik esetében szó sincs ilyesmiről. Ha tehát a szerencsések közé tartozol, papolás helyett inkább nézz körül, kinek tudnál jó lelkiismerettel segíteni.
- Épp ideje, hogy bevond a gyereket a házimunkába, hogy időt spórolj!
A házimunkába bevonni a gyereket több szempontból is bölcs dolog. Időt viszont még évekig nem spórolunk vele, az esetleges „baleseteket” nem is számolva. Ha pedig eddig nem csinált semmit, lehet, nem most kéne erőltetni, hacsak nincs valamiféle viszonylag kényszermentes módszer rá – épp eléggé megterhelheti a kapcsolatunkat az egész napos összezártság vagy a „házitanítói” szerepkör. Akkor már inkább valami kevésbé „muszájszagú” forma – főzzünk közösen, rendezzük át a szobát, ha van egy jó elképzelésünk – de a hirtelen szigor csak a paprikás hangulatot fogja garantálni.
+1: Végre együtt a család, örüjjé’!
Ebben is van igazság, sokszor hónapokig csak „vendégségbe” járunk haza és alig látjuk egymást. De a történetek alapján általában hamis a kép, hogy az eddigi világjárós, multis felsővezető apuka varázsütésre átlényegül esti meseolvasós-társasozós partnerré, a valóságban lehet, még este kilenckor is kétségbeesetten telefonálgat valahova Montrealba. A kamaszok se feltétlenül cserélik boldogan a haveri kört a kisöcsire és anyura-apura, egy tízéves se feltétlenül csak a mamájával akar bringázni vagy Activity-zni hetekig. És ahogy az első pontban szó esett már erről: nem egy hajóra költöztünk, ahol átmenetileg se iskolai feladat, se munka. Egy térben vagyunk, de nem minden feladatunk közös.
Vakmacska
KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK:
Digitális oktatás: egy gyerekkel sem könnyű, hát még öttel!
Járvány: "Odamentem volna, ahol élni és halni akarok"
Digitális oktatás - egyest kapott a gyerekem tesiből
Te sem tudod tanítani a gyereked? Nem a te hibád!
Vagy a vírus csap agyon, vagy én a gyerekeimet
Maradj otthon, nézzé' tévét! Vagy olvass!
Home office: ha ovisod van, megszívtad
Koronavírus: Ne a félelmet mutasd a gyermekednek
Egyszerre szakadt rám minden, és a padlóra küldött
KORONAVÍRUS CIKKEK EGY HELYEN ITT>>>
