32. hét
Első célkitűzésemet – miszerint a 32. hétig igyekszek egyben maradni Bogyóval – sikerült teljesítenem. És ettől határtalanul boldog vagyok. A fiatalúr a legutóbbi ultrahang szerint kb. másfél kilós, és befordult fejvégűbe. Ez egyben magyarázza azt is, hogy miért érzek mostanság állandó késztetést a vécélátogatásra, illetve a medencémbe olykor-olykor belenyilalló fájdalmat is. Nagyon úgy tűnik, hogy a ctg-t ki nem állhatja Bogyó, ugyanis miután felrakták a tappancsokat, olyan püfölésbe kezdett, hogy csak úgy rengett a hasam, és egyértelműen az egyik tappancsot támadta meg. Azt próbálta meg lerugdosni.
Na, és akkor eddig tartottak a jó hírek. Sajnos úgy tűnik, elkezdődött versenyfutásom az idővel. Hiába másfél kilós Bogyó, egy kicsit kisebb, mint kellene lennie, és ez nagy valószínűséggel azért van, mert elkezdett vacakolni a köldökzsinór. Még nem vészesen, de már nem 100 százalékosan szállítja a cuccokat. Mit mondjak, örültem volna, ha ezt a mondatot nem hallom a terhességem alatt, de benne volt a pakliban. A doki próbált biztatni, mondta, hogy egész jól állunk, mivel még csak most kezd el jelentkezni a dolog, egész sokáig ki lehet húzni, meg különben is már most is szép, fejlett a baba. Mindenesetre azért elmondta, hogy ha nagyon dagad a lábam, vagy 150 fölé megy a vérnyomásom vagy fáj a májam (azaz a HELLP tünetei jelentkeznek), akkor azonnal menjek be. Úgyhogy mostantól komolyabban mérem a vérnyomásom (nem elég a „na, jól van, rakjuk a kezünkre, úgyis a bányászbéka segge alatti értéket fog mutatni), és írom is az adatokat. Ha meg bármit érzek, akkor trappolok be vagy a dokihoz vagy a kórházba.
Mondjuk már az ultrahang vizsgálat alatt meglepődtem, hogy a fejkörfogatot és a sípcsontot is a gép 30 hét +6 naposra saccolta 32 helyett, mivel eddig ugye minden tankönyvi értékű volt. Amikor ezután a doki átkapcsolt egy másik nézetbe, ahol olyan piros-kék fények jönnek elő (nézzétek el nekem a pongyola fogalmazást, nem vagyok orvos, de még az egészségügy is messze áll tőlem. Sejtem, hogy mi lehet az, csak hülyeséget meg nem akarok írni.) Szóval, amikor átkapcsolt erre a nézetre, és hosszan nézte Bogyó fejét, akkor már éreztem, hogy ez nem túl jó jel. Utána nézett még valamit, amire ráírta, hogy „kleiner Notsch”. Utóbbi szót nem értettem, de az egyből lejött, hogy valami kisebb, mint kellene. Utána magyarázta el a doki a szitut.
Az is igaz, hogy kb. 4-5 napja bárhogy is variálom az étkezésem, mindig van egy enyhe kellemetlen érzésem utána, ami majdnem egész nap kitart. Úgy gondolom, hogy a májam az, mert a gyomrom más nyomást szokott gyakorolni. Azért még nem vészes, de nyugtalanító. Mindenesetre mostantól extra-extra módon figyelek arra, hogy májkímélőn egyek. Amúgy is átkapcsoltam egy kissé hipochonder üzemmódba. Jelenleg szeretném, ha a 36. hétig ki tudnám húzni, a 40. hét ebben a pillanatban teljesen irreálisnak tűnik nekem.
Kissé át is kell gondolnom, hogy mit hogyan szeretnék, ugyanis eddig az volt programterv, hogy szeptember 3-án lesz egy bababörze itt nálunk, ott szétnézek babakocsi és egyéb kiegészítők ügyében, és ha nem találok semmi jót, akkor máshonnan keresek. Illetve az is tervben volt, hogy én is leadok egy adagnyi ruhát. Most így nem tudom, hogy tudom-e ezt teljesíteni, illetve nem lesz-e késő már akkor nekiállni böngészni. Légzésfigyelőt pedig azt hiszem, hogy nagyon hamar be fogok szerezni, mert a tudat, hogy van, megnyugtató számomra. Azon kívül egy korababához kötelező kellék.
Azt hiszem, kicsit hamarabb össze kell készítenem a babaváráshoz szükséges dolgokat, bár nagy előmunkálatokat azért nem szándékozok tartani. A kiságy amúgy is itt van fenn a lakásban, csak össze kell szerelni, azt meg úgyis a férjem fogja csinálni, ráér, amíg mi kórházban leszünk. Viszont szeretnék hozzá venni új lepedőket, mert a régiek már nagyon elhasználódtak, illetve egy helyzetjelző lámpát is be akarok szerezni az esti szoptatásokhoz.
Illetve át kell néznem a babaruhákat is, hogy kiválogassam a legkisebbeket. Ez szerintem jó móka lesz a kislányommal, tuti örülni fog neki. Hogy én beleőszülök-e ebbe a kalandba, azt még nem tudom, de van egy sejtésem, hogy azért az idegeim meg lesznek cincálva az akció végére. Legalább eltelik 1-2 szünidei nap vele. A mi ovinkban ugyanis csak most kezdődött a szünet, egészen pontosan 21 napig fog tartani. Mivel szeptember 1 csütörtökre esik, ezért a szünidő első napja egy szép szerdai nap volt. Precízen kiszámolva, természetesen. Remélem, lesz nyár is, mert eddig nem igazán volt itt ilyesmi, „érdeklődés hiányában elmaradt”.
Még a második trimeszterben gondolkodtam azon, hogy tényleg jó ötlet-e elköttetnem magam, hisz lám-lám, megy ez a terhesség dolog nekem is, nem csak a többi több millió nőnek. De most már nincs kétség bennem ezügyben. A terhességem idején két lábon járó bombafenyegetés vagyok saját magam számára. Köszönöm, erre nincs szükségem.
Zizik
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
