27. hét
Na, ma nem röhögtem a cukin pingvines járásomon. Tegnap, a céges év végi hajrában sikerült jó tizenöt órát végigpörögni, és ma, amikor a lecsengetés után elindultam (volna) végre az öröm-dolgok beszerzésére, annyira fájt a derekam, hogy ötperces út tizenöt perces megtétele után sírtam kicsit. A továbbiakban sem élveztem a beszerzési körutat, pedig két kedvencem, a papír-írószer és a műszaki bolt volt a célpont. Mellesleg egyik helyen sem jártam sikerrel.
Most már itthon üldögélek. A lányokkal együtt várom, hogy a ragasztó megszáradjon, és kész legyenek a karácsonyfadíszek (bár közben eszembe jutott, hogy addig oké, hogy megcsináltam a csillag-alapot, és jól körbetekertem a cuccal, de hogy az alap a megszáradt cuccból hogy fog kijönni...?!), a gömbök készen vannak, a keményítős-szódabikarbónás gyurmák elkészültek – na, jó, a buli kedvéért, azt hiszem, abból lesz még egy adag –, és a stilizált, koszorú-helyettesítő karácsonyfa-imitáló asztali dísz is a radiátor mellett ücsörög. Holnap, ha fel tudok kelni, túrógombócot főzök, abból lesz a Középső tortája, és még csokis keksz- és sonkás kifli sütést vettünk tervbe. A normál karácsonyi kaják elkészítése majdnem kész, és mákomra amúgy sem az én feladatom.
Durva hét volt. A mai nem az első sírásom volt – vajon a terhesség miatt vagyok ilyen bőgős? –, és hiába csináltam a dolgom, mint az állat, nem sikerült a várt teljesítményt hoznom. Nem volt rossz így sem, de nem vagyok elégedett. Jó, lehet fogni valamicskét a külső tényezőkre is. A lényeg, hogy én, aki nem tud megülni egy percig sem a fenekén, csak arra vágyom, hogy pihenhessek, ne kelljen csinálnom semmit, amihez nincs kedvem, olvasni, beszélgetni, tévézni, enni, aludni vágyom. Sejtem, hogy ez a vágy két napig marad így, aztán majd alakul újra, de most jó így.
(Vajon mért van ragasztó a lábszáramon?)
Csak meg kéne próbálni azt a hátrálást. Hátha tényleg jobb lenne tőle. (Nem a nevetségessé válástól való félelem tartott vissza, egyszerűen időm nem volt arra sem, hogy eszembe jusson.) Valahogy zavar engem a derékfájás. Egyszerűen a béka feneke alá csökkent a hatékonyságom, és mindig bosszankodom rajta, amikor kiderül, hogy sem gyorsabban nem tudok mozogni, sem a koordináció nem úgy megy, mint régen.
Tényleg kiürültem. Bontok néhány mandarint, és elalszom az illatában.
Békés Karácsonyt kívánok Nektek!
banyavári
