A te gyereked hánykor kel nyári szünetben? És mikor hajlandó lefeküdni?
Sorozatot néz,  terasztetőről bámul csillagokat, csetel vég nélkül, vagy épp főz a tesójával éjjel tizenegykor? Avagy az élet kamaszkorú baglyokkal és lemúrokkal, akik könnyen átváltoznak....és annál nehezebben vissza.

Amikor a Nagy kamaszodni kezdett, azóta. Egészen észrevétlen a folyamat: mindig egy kicsivel később fekszik le, elérve azt a pontot, amikor te már rég a lóbőrt húzod, ő meg még vidáman fent van. Egy ideig még feléledsz valami koppanás-csoszlatásra, és rádörrensz: tessékmánaludni!!!!
Aztán másnap téped a hajad, hogy délelőtt fél tizenegykor még senki se jelent meg a reggelinél, és ma se mentek kirándulni. Egyáltalán, aki délben kel, annak mit kell tálalni, reggelit, ebédet?

Vagy két éve szabadúszó család újságírónőjének tollából olvastam, hogy az iskolakezdés azért okoz náluk fizikai fájdalmat, mert ott senki se kel fel tizenegy előtt magától, de a suli ugye nyolckor kezdődik. Életem párja vagy én ezt nehezen képzeli el, nem csak mert dolgozni szoktunk elkezdeni viszonylag korán, hanem mert kivet az ágy, ha kell, ha nem. Akkor is, ha előző nap színházban-koncerten-akárhol jártunk. De ami a kamaszokat illeti, lámpással kell keresni olyat, aki korán, vagy „normális” időben kel akkor is, ha nem muszáj. És a kamaszkor mintha 12 év táján elkezdődne.

Kedves kisgyerekes olvasó, aki talán harmadik éve nem aludta ki magát, és hajnali fél négykor dajdajoz fel egy csecsemő vagy reggel fél hatkor egy ovis: a délben kelők se problémamentesek. Felborítja a ti napirendeteket is: ha lazításon kívül bármi más programot terveztek, annak jó része üzemszerűen borul az extrém későn keléssel. Például:

  • hétvégén ne is próbálkozz stranddal nagyvárosban-Balatonon, ha gyűlölöd a tömeget meg a hirtelen hőséget. Délelőtt kilencig-tízig kényelmesen be lehet lötyögni, sőt, parkolóhely is akad, ha kell. És ahogy leértél, mehetsz a lángososhoz sorban állni.
  • Kirándulni is necces, hőségben nem mászol hegyet, ha meg rád esteledik a Pilisben, akkor mehetnek érted a hegyimentők, vagy a vaddisznók kergetnek le a terepről.
  • Egynapos túra is macerás, mire odaérsz egy-egy távolabbi helyszínre, indulhatsz is vissza, ha nem kifejezetten szeretsz éjjel vezetni vagy buszozni-vonatozni.

A baglyok még hagyján, ők azért éjféltájt aludni indulnak, és tíz körül ennek megfelelően fel is kelnek. Amit én önhatalmúlag „lemúrnak” neveztem el (keresve egy kedves, nem félelmetes éjjeli lényt...denevérnek meg éjjeli pillangónak mégse hívhatom:D), az viszont valódi éjjeli állat: dél és kettő közt kel, minimum hajnali háromig-négyig fent van. Nemcsak kamaszok, felnőtt éjjeli lények is vannak szép számmal: pék, éjjeli buszsofőr és taxis, biztonsági őr, a reptér, a nyomda, a hipermarket éjjeli műszakosa, éttermek, szórakozóhelyek személyzete és még sorolhatnám. Alkotó emberek időnként csak így találnak némi csendre és megszakításmentes nyugalomra (ha kamasszal élnek, akkor ilyenkor se...), ahol pedig állandó felügyeletre vagy ápolásra szoruló családtag van, ott valaki beáldozza magát rövid vagy hosszabb időre, ha képes a pénzkereső tevékenységét is ehhez igazítani. Őszinte elismeréssel nézem őket: énnekem hajnali fél háromkor annyi agyam van, mint egy marék döglött molylepkének, és olyan lendületes és szórakoztató is vagyok, mint egy begombázott lajhár.

Az orvostudomány szerint a váltott műszak a legpusztítóbb az egészségre: gyaníthatóan azért a folytonos éjszakázás is egy idő után megteszi a magáét. A párkapcsolatokban is: hajdani osztálytársam első férjétől azért vált el, mert az illető pincérként akkor jött haza pihenni, mikor ő titkárnőként indult épp dolgozni – egy idő után rájöttek, hogy ha sosem találkoznak, akkor nincs sok értelme együtt élni.

A kamaszok állítólag élettani okokból képtelenek elaludni és felkelni viszonylag korán. A nagyikorúak nagy része ugyanilyen élettani okból pacsirta, kora reggel már söpri a konyhát, az esti tévésorozat előtt pedig már jóízűen alszik. 

Az eltérő időbeosztás nem kevés feszkót okozhat családon belül.  Főleg ha „lustának” nevezzük a későn kelőket. Tök mindegy, melyik idősávban teljesít valaki: ismerek pár baglyot és lemúrt, aki köröket ver pacsirtákra munkateljesítmény terén, de jaj neked, ha délelőtt fél tízkor fel mernéd hívni telefonon. Kamaszok mintha azért tényleg hajlamosak lennének átttötyörögni a napot, miután déltájban kihengergőztek az ágyból, de hát végülis szünet van, nem?

Két éve még szétvetett az ideg, amikor láttam a napokat így elfolyni. Azóta valahogy hozzászoktam, és megengedőbb vagyok, bár változatlanul idegesít, ha előzetes, sulykolásos szervezés (AKKOR HOLNAP FÉL NYOLCKOR INDULÁS, RENDBEN????) nélkül sehova se lehet elindulni velük, vagy éjjel fél kettőkor még vihogva dübörögnek a lépcsőn, felverve legmélyebb álmomból. Én egyébként egyik kategóriába se illek, nem vagyok se bagoly, se pacsirta: reggel félhétkor kertészkedem meg vasalok, éjjel kettőig gyakran szöveget írok-olvasok, délután félháromkor meg csak bambulok magam elé, mióta beütött a kánikula. Az éghajlat és az időjárás is befolyásolja ugyanis a természetes bioritmusunkat, nem véletlenül van mediterrán helyeken szieszta.  

Teljesen azért nem törődtem bele a kamaszaim nyári időrendjébe: egyik se készül se péknek, se pincérnek, se taxisnak. És szeptembertől nincs mese, iskola van ismét. Nulladik órával és kora reggeli csúcsforgalommal. Idejében hozzá kéne megint szokni. Nem is szólva arról, hogy a nyári Tisza hajnaltájban a legszebb, amikor még csak a fecskék vannak ott, meg én.

Vakmacska