29. hét
A múlt héthez képest, most egészen nyugodt hetet tudhatunk magunk mögött.
Szépen lassan kezd hozzászokni a szervezetem a gyógyszer miatti éjjeli keléshez, de mégsem alszom mindig jól. Vannak könnyebb és nehezebb éjszakák. Sokat agyalok még mindig hülyeségeken, nem mindig sikerül kikapcsolni teljesen az agyam, de dolgozok rajta. Igyekszem nem stresszelni, és lehetetlen dolgokon gondolkodni.
Emellett, fáj a csípőm, sokat.
Ha átfordulok egyik oldalamról a másikra, rendes olyat reccsen középen, attól félek, egyszer beáll, úgymaradok. Vettem a jó múltkor még ilyen pillangó párnát a kényelmesebb alváshoz, de nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így félretettem Pötyinek későbbre. Szoptatós párnát kéne, hogy vegyek, de nem tudom pontosan, melyik is a jó. Utána kell nézzek, mert: egyrészt hamarosan tényleg kelleni fog, másrészt ódákat zengtek róla a már anyuka barátnőim, hogy milyen jól lehet vele még pocakosan aludni.
A vérnyomásom sikeresen beállt, a gyógyszeradagot is megszoktam. A pocakom nő, szép kerek, ahogy az idősebbek mondják, amolyan „lányos”. Én nem feltétlen hiszek ebben, volt olyan barátnőm, aki kisfiút várt, mégis jó kerek pocakja volt. Egyébként is bármelyik kismama pocak, szép.
Hétköznap általában délelőtt, ha nincs teendőm, pihenek, polcolom a lábam –nem is dagad hál’égnek-, sorozatozok. Hétfőn estére volt időpontom a kozmetikusomhoz a havi gyanta műveletre. Kevésbé fájt, mint először, gyorsabban is haladt, de így is későn értem haza, Férj már azt hitte baj van, tűkön ült, hol maradok már. Jó fél óra csúszás volt, de menet közben nem volt nálam a telefonom, így nem tudtam üzenni. Mikor már hazafelé tartottam, akkor hívott, merre vagyok, mondtam, mindjárt otthon. Sikerült még összezörrenünk egy apróságon, félig békülve feküdtünk le aludni.
Másnap reggelre az esti civódásnak nyoma sem volt. Délelőtt a múlt hétre tervezett, de a kórházi affér miatt elmaradt körzeti gyermekorvosi látogatást ejtettem meg. Gyorsan végeztem, csak a kiskönyvem pecsételtettem le, és a recepteket kértem el a későbbiekre. Miután itt végeztem, tettem egy kisebb sétát helyben a boltba, de visszafelé már nagyon vártam, hogy hazaérjek. Kicsit pingvinbe nyomom már, na. Azért még megy, nem is esik rosszul, de meg-meg kell állni, venni két-három nagyobb levegőt a tovább indulásra.
Szerdán Anyum jött fel hozzám egy kisebb látogatásra. Dobott össze nekem burgonya krémlevest, az az egyik kedvencem, és én nem tudom olyanra megcsinálni, mint ő, így volt oly kedves elkészíteni nekem, amíg én Férjnek brassóit főztem.
Csütörtökön itthon tettem-vettem, de csak módjával. Anyum ismét feljött fel hozzám. Hozott babgulyást, meg pogácsát, amit nálunk sütöttünk meg. Elbeszélgettünk, amíg sült a finomság, majd amikor kész lett, elosztottuk. Haza is ment, mert aznap reggel ért haza a munkából és eléggé fáradt volt. Hiába mondom neki mindig, hogy éjszakás után pihenjen, ne álljon neki főzni-mosni-takarítani, csak azért sem bír magával.
Ő mindig jót akar, aztán a végére meg majd összeesik, olyan fáradt.
Pénteken körmöshöz volt időponton. Megfűztem Anyut, jöjjön el velem, aztán utána csavargunk egyet a városban. Kellemesen töltöttük az időt, vásároltunk és még az arany boltívesbe is bementünk egyet fagyizni, mert májushoz képest ismét nyárias időnk volt. Férj még délután, mikor hazaért, nekiállt füvet nyírni. A félig felbontott teraszról szemmel próbáltam neki segíteni. Később a szombati sütögetésre szánt kiolvasztott húst pácoltam be.
Másnap a nyárias időben elindultunk bevásárolni. Lévén, hogy fizetés volt, mindenhol ezer és egyen voltak. Kiválasztottuk a járólapot is a készülő teraszra, hamarosan megrendeljük. Mire hazaértünk csak arra vágytam, hogy ledőlhessek annyira leszívott az egész délelőtt. Férj segítette elpakolni, majd ettünk, és el is dőltünk egy kicsit. Egyből elaludtam. Valamikor otthagyott, mert amikor felkeltem, már nem volt mellettem. Jó két órát sikerült pihennem. Ezután bedobtam egy mosást, majd neki álltunk kint sütögetni. Kellemesen lágy szellő fújdogált, szólt a rádió. A vacsorát is kint ettük meg és egészen sötétedésig kint maradtunk. Még a naplemente előtt észrevettem, hogy mennyi kis termésünk van az epren és a málnán. Reméljük, nem eszi le semmi, és akkor hamarosan lehet szüretelni ahogy beérik. Miután bevonultunk, egy gyors zuhany után gyorsan elnyomott minket az álom.
A hét utolsó napját, pihenéssel, a maradék pácolt hús kisütésével és elfogyasztásával töltöttük. Férj délután, még meglocsolta a terményeket, addig én a naplót írtam a teraszon. Később kigyógyszereltem magam a jövő hétre, kaját pakoltam Férjnek munkába.
A következő héten látjuk Pötyit, a kis ficergő, sokat mocorog, sokszor aludni se hagy. Ekkor lesz esedékes a 30. heti ultrahang. (jézus, hogy elment az idő!) Már nagyon várjuk. Végre megkapom az első NST időpontom is, amikor majd beszélhetek a császárt levezető orvosommal, és talán azt is megtudjuk, hogy mikor születhet meg a Kicsi.
Mindy
