Amit ma el szeretnék mesélni, egy régi farsang tájékán esett meg egy testvérpárral, két kislánnyal. Közeledett az iskolai farsang, és mint ilyenkor mindig, az egész család sokáig törte a fejét, milyen jelmezt viseljenek.
Ez olyan régen történt, hogy még nem voltak nagy áruházak, ahová csak úgy bement az ember és vett tündérjelmezt meg királylányjelmezt meg pókemberjelmezt meg Bakugan-jelmezt, hanem a szülők és a gyerekek maguk fabrikálták a jelmezeket, jobb híján. Az ügyesebbek egészen mutatósokat készítettek, és persze akinek éppen a farsangi jelmeztervezéshez nem volt olyan nagy tehetsége, hát kicsit sutább, de azért kedves jelmezt rakott össze.
Anyu a kisebbik lányhoz fordult.
- Legyél nyúl!
- Az tavaly voltam - mondta a kisebbik kislány.
- Akkor esetleg egy szép virág? A fejedre tennénk egy sapkát, rá szirmokat varrnánk, zöld nadrágban és felsőben lennél... - A kislány elhúzta a száját.
- Vagy tévé? Nagy kartondobozzal, a fejeden antennával. - A kislány majdnem elsírta magát.
- Én elefánt szeretnék lenni - mondta a nagyobbik. - De olyan igazi, nagy testű, hosszú ormányú.
- Hát, ormányt végülis csinálhatnánk egy kimustrált porszívócsőből... mondta Apu elgondolkodva - és valahogy az orrodhoz erősítenénk... - A nagyobbik lány ettől egy kicsit megijedt és gyorsan azt mondta:
- Vagy lehetnék zsiráf!
- Ez az! - Csapott a homlokára Apu. - Mind a ketten zsiráfok lesztek!
- Mind a ketten? Néztek rá csodálkozva a kislányok és Anyu.
- Hát persze! Te leszel a zsiráf eleje - mondta a nagyobbik lánynak - te pedig az ő derekába kapaszkodsz, lehajolsz, rádterítjük a zsiráf testét és így négy lábon jár majd az állat.
Mindenki nagyon boldog lett ettől a jó ötlettől és Apu és Anyu már aznap nekikezdtek a zsiráfkészítésnek. Kellett egy nagy sárga lepel, amire barna foltokat varrtak, ez lesz a zsiráf teste, ez alatt lesz a kisebbik lány. Kellett egy kartonhengerből készített és lefestett nyak és fej, ezt húzza majd magára a nagyobb lány. Először csak esténként zörgött Anyu varrógépe és neszezett Apu ecsetje, kattogott a tűzőgépe. Aztán, a farsang közeledtével, már egész éjszaka folyt a munka. A zsiráfnyak és zsiráftest összeillesztése volt a legnehezebb: sehogy sem fogott a ragasztó, a karton elszakadt, a festék elkenődött, a kapcsok kiengedtek, a varrás szétfeslett. Azért nagy nehezen összeállt a foltos jószág. Apu valahol még két pár lábtyűt is szerzett, narancssárga alapon barna csíkosat.
A farsang reggelén Anyu és Apu kimerülten ültek az asztalnál, a tizedik kávéjukat itták és nézték a gyerekeket, akik boldogan futkostak jelmezestül a szobában: a nagy zsiráftest alatt négy csíkos láb szaporázta. De a legnagyobb boldogság az volt, mikor a farsangi mulatság után hazavihették az első díjért járó hatalmas dobostortát és mindet befalhatták egyszerre. Fájt is másnap a hasunk, ha jól emlékszem.
kertedi
