Elkezdtünk még talán tavaly egy sorozatot, arról, hogy van egy rakás lényegében ingyenes, eszközt se túl sokat igénylő módszer arra, hogy az ember jobban legyen a testében-lelkében, közelebb kerüljön valamilyen vágyott egyensúlyhoz, vagy gyorsabban találjon vissza oda, ha kibillen belőle.

A módszerekben van valami közös. Gyakorolni kell őket, többé-kevésbé rendszeresen. Vagy addig hoznak eredményt, amíg csináljuk, vagy egy jó ideig csinálni kell őket, hogy látsszon az eredmény. Ha tényleg könnyű volna és egyszerű, már rég elterjedt volna, mint a mobiltelefon-nyomkodás.

Azért is maradt abba a sorozat, mert kevésnek bizonyult az időm.  Félbetört interjúkezdeményekkel, módszertani leírásokkal, könyvismertetőkkel és hasonlókkal van tele a fiókom. De közben meggyűlt a bajom még valamivel.

Ahogy a témával sokat foglalkoztam, és különféle csatornákon mentem a hiteles források, emberek, módszerek után, vagy csak pontosításokat kerestem, a net, jó szokása szerint, feldobott egy rakás hogy is mondjam, ajánlatot és szolgáltatást. A legtöbb meglepően hasonlított arra, amit épp kerestem vagy találtam, csak éppen…., mint egy élethű gumibéka egy igazi árokparti brekegőhöz.

Megdöbbentem, nem kicsit, mekkora lett pár év alatt a műanyag lelkibékák piaca, színes-szagos kínálattal. Üzlet lett ez kérem a javából. Csilivili kiegészítőkkel.

És megrémültem, hogy jajistenem, elolvassátok a posztokat, majd kicsit keresni kezdtek, találtok egy rakás majdnem-olyasmit, instant megváltást, műanyag lelkibékát, kétnapos, tegnapelőtt kitalált tanfolyamokat, önjelölt életmód-tanácsadókat (már a szótól lever a víz) tökéletességet ígérő ilyen-olyan csomagokat, és engem meg a forrásaimat fogjátok szidni, hogy kóklerek kezébe kerültök.

Menjünk elébe ennek inkább. A műanyag lelkibékák közös tulajdonsága, hogy nem működnek, akármilyen csinosak. Vagy: akár működhetnének is, de nem úgy, ahogy ígérik. Kis válogatás a szabadidős-tevékenységektől a lila ezoködökig: ezekkel fogok NEM foglalkozni, vagy nem úgy.

Élmények, bemutatók, kóstolók, próbálkozások

Kipróbálod, vállveregetsz, majd abbahagyod, és az eredeti probléma, ami miatt kipróbáltad, szépen visszajön, sőt, néha hozza magával a kis barátait is. Fogyasztás-szagú, szabadidős tevékenységgé redukált élmények, amiket nem tudsz se megtanulni, se hazavinni. Vagy csendben elhallgatják, mennyi gyakorlásba-elszánásba-erőforrásba kerülne, ha rendszeresen és saját erőből alkalmaznád.

Bonyolult diéták, egyszeri elvonulós táborok, egynapos légzéstechnika-programok, ami után pár kellemes emlék marad. Kétszer már majdnem sikerült meditálni! Stresszkezelő egynapos kurzus, izzasztókunyhó fesztiválhelyszínen, „aha” élményt hozó, majd félredobott önfejlesztő könyv. Saját erőforrásból reprodukálhatatlan élmények olyanoktól, akik huszonéve élnek benne (egy ilyen után mondtam, hogy „oké, bármikor szívesen járok ezen az úton, feltéve ha felkapsz és viszel”). Pár hetes életmódváltások, egyszer kipróbált agykontroll meg akármelyik agyféltekés bármi.

Kipróbálod, és most már tudod, hogy te is tudnád, ha csinálnád. Rezget, mozgat, áthangol egy időre. De nem csinálod. Nem maradsz benne. Nem tanulod meg úgy igazán.

Vagy azért nem lesz az életed része, mert az egészet kéne borítani és átrendezni hozzá (mindegy is, hogy heti hat edzés, átszervezett napirend, áthangolt diéta vagy más), vagy mert a környezeted gyanakodva nézi, miféle marhaságba vágtál bele, és a te gyenge lábakon álló új hozzáállásod szinte azonnal összeomlik, még akkor is, ha történetesen igazad van. Vagy túl fáradtnak érzed az új rutinokat következetesen beilleszteni az eddigi rutinjaid közé, pedig pont azért kellenének az új rutinok, hogy ne érezd magad ilyen folyamatosan fáradtnak. Marad a „lehetne” meg a „volna”. If only.

A „módszer” Az egyetlen, az üdvözítő

Amikor totálisan kívülről mondják a frankót, leírva a legkisebb részletig. Te kimaradsz belőle, kizárólag végrehajtani lehet, amit előírtak, fanatikusan hinni benne. És – ne lacafacázzunk – fizetni, mint a kisangyal, mert A MÓDSZERT általában árulják, pénzért, levédve, márkával és marketinggel támogatva. Van arca is, valami guru, vagy influenszer, elsőre természetfelettinek érzékelt lény. Tényleg az, mivel ez bizony héj, váz, gépezet, épített-csinált valami. Az ember, az összetett, sérülékeny, hibázik meg téved. A MÓDSZER mögött tehát nem ember van, hanem valami jól felépített rendszer – ami vagy működik, vagy nem, de elsőre rendkívül vonzó, már-már gyanúsan tökéletes meg gördülékeny – és a metróban azon töprengsz, ha csak ennyi volna az egész, miért nem csinálja már mindenki – na azon túl, hogy sokan most épp nem tudják anyagilag megengedni maguknak.

A jobb MÓDSZEREK egy része egy idő után tanfolyam és fizetés nélkül is bekúszik a mindennapokba, ezzel persze fel is számolja önmagát. A gonoszabb MÓDSZEREK pedig végigsöpörnek a világon, valahogy úgy, mint a trapéznadrág-divat, hogy egy idő után megunják, elfogyjon a fizetőképes kereslet és elhaljon az érdeklődés, főleg ahogy csökkentik a marketingbüdzsét.

Az ilyen MÓDSZEREK mögött mindig az a kérdés, milyen arányban áll valódi tudás (amiért akár pénzt is kérhetnek), és mennyi az üzlet, amelynek nem annyira fontos, hogy a MÓDSZER működik-e nálad vagy sem. Az elején legyen azért annyi élmény, hogy másoknak elrajongjad, és megvegyék ők is.

Gyanakodj mindig, ha a MÓDSZER titkos, klubszerű, fanatikus rajongókat és híveket keres, és emellett szabad szemmel is jól látható, tekintélyes összegbe kerül. Esetleg az a fő cél, hogy rövid idő után te is „oktasd” az egyedüli, üdvözítő MÓDSZERT. Pusztán attól, hogy valamiért fizetni kell, még nem érdemes elszaladni – de így együtt ezek a tulajdonságok gyanúsak. Jobb esetben múló divat, rosszabb esetben kőkemény átverés.

Módszerek anélkül, hogy saját magunkat figyelembe vennénk

A sorozat első részének kommentjeiből kiderült, hogy nem mindenki élethelyzetében ugyanaz a célszerű. Meg is lepődtem, mennyire. Még a légzéstechnikák is mások annak, aki egy ideje leginkább csak üldögél, mint aki arra keres megoldást, hogy ne szaladjon mindig százfelé. Másféle viselkedési technikák, gondolkodási sémák segítenek egy alapvetően passzív, sodródó személyiségnek, mint annak, aki érzi, vissza kéne venni abból, hogy a világ baját-gondját-tennivalóját folyton a nyakába veszi. Más kell a gyászból kikapaszkodni vágyónak, más a félénknek, mint annak, aki a testét, a dühét vagy a túláradó érzelmeit akarná jobban uralni éppen. Kiderül, hogy a Tigrisek mégsem szeretnek minden ételt, ahogy a Micimackóból megtanultuk.

Ami nekem működött, az talán nálad nem válik be – de amíg nem hallottál róla, és ki nem próbáltad, addig nem fogod tudni. Rám akkor kezdj gyanakodni, ha mindenképp rád akarnám erőltetni.

Tojunk a természettudományra klub

A tudat, a lélek, az emberi működés trükkös dolog, az élet pedig szereti az „Ilyen nincs!!!” állításokra kajánul rámondani, hogy „fogd meg a söröm”!  Ezért rengeteg olyasmi is működhet – ideig-óráig vagy egyetlenegyszer akár – aminek látszólag nincsen tudományos alapja. Szülők tucatjai állítják, hogy gyerek, sőt háziállat is jobban lett homeopátiás szerektől, amikben ugye a hagyományos vegyészet szerint, hát – nincs túl sok hatóanyag, de ha van, az is valahogy, izé. Jó természettudományos oktatásban részesült egyedek – közéjük tartozik sorok írója is – is tapasztalhatnak legalábbis meglepő jelenségeket, amelyeket a hagyományos fizika, biológia vagy hasonló nem tud tételszerűen levezetni, de attól még azok a dolgok megtörténtek és működtek. Ettől még a tárgyak lefelé esnek, ha a víznek alágyújtasz, akkor felforr, és ha a macskához hozzávágod a papucsot, nyávogva menekül. Nem többnyire, hanem mindig. Ha valami nagyon ezomódszert próbálnál ki jóléted növelése érdekében, először mindig tedd fel a kérdést: árthat ez? Tettel vagy mulasztással? Ronthat a helyzeten? Ha valószínűleg nem, akkor miért is ne próbálhatnál ki „dobozon kívüli” megközelítést és módszereket?

A tudomány éppen most ér el oda, hogy az eddig mágiának vélt dolgok szélét kapargatja, ősi filozofikus gondolatokat mérnek távcsővel, mikroszkóppal meg matematikai képletekkel. (Külön poszt, hehe. A mai gyerekek olyasmibe nőnek bele, ami félúton lesz talán a muglik és a varázslók világa közt. Érdekes lesz, na)

 Talán Roald Dahl mondta egyszer, hogy aki végképp nem hisz a csodákban, azzal a csoda nem tud megtörténni. De keserves az ébredés, ha elvárod a csodát. (A pénzért csodát ígérőket pedig kis gyakorlással széllel szemben is meg lehet szimatolni – az itt kommentelők egy része szerintem elég jó ilyesmiben…)

A trükkös: Pofonegyszerű – ja, mégse annyira? Akkor örülj, mert lehet, működik!

Nem biztos, hogy a jólétedet drasztikusan megváltoztatja, ha minden reggel adott órában szertartásosan hajlongsz a négy égtáj felé. Nem feltétlenül tartja egy alma távol az orvost (kivéve, ha hozzávágod). Ha elmondasz elalvás előtt egy imát, és reggeli előtt citromos langyos vizet (pfejj) iszol. Csakhogy.

Fogat mosni is borzasztó egyszerű dolog. Ha minden nap csinálod, mégis döbbenetes eredményeket hoz, már azokhoz képest, akik nem mosnak fogat minden nap.

Fogat mosni mindenki tud – mégse csinálja mindenki és minden nap. Pofonegyszerű is, meg nem is – mindenkinek elérhető, mégis tele van minden korosztály szuvas fogakkal.

Vannak a másféle dolgok, amik csak akkor lesznek pofonegyszerűek, ha tényleg sokat gyakoroljuk őket. Ha a tévében nézed a zongoraművészt vagy a korcsolyabajnokot, akkor zongorázni meg korcsolyázni is egyszerűnek tűnik –neki. De ha te ülsz a zongora elé, vagy botorkálsz ki a műjégre, akkor szinte megvalósíthatatlannak tűnik a feladat. Akkor. Két év vagy öt év után már jóval egyszerűbb az ügy, ha kitartasz és gyakorolsz.

Jóformán MINDEN lelkibéka-módszer ezen múlik, egyfajta kitartáson, gyakorláson, alázatos hozzáálláson és kétkedéstől se mentes, elfogulatlan kíváncsiságon. És ezekkel felvértezve hamarabb lebuknak az instant műanyag lelkibékák is, amelyek szentek kiválóságait ígérik és felhőcskék feletti tartós lebegést, ha befizetsz arra a háromnapos bármire, csak most, csak neked, tizenöt százalék kedvezménnyel már csak százhetvenötezerbe kerül, részletfizetés engedett.

Utána kapsz ajiba kulcstartóra akasztható, műanyag lelkibékát, majd tűnődsz, mi lehet a baj, miért nem érzed magad úgy, mint ahogy ígérték neked.  

Én szóltam. De most már tényleg hoznék pár igazit is. Mert létezik olyan is, csak macerásabb kicsikét. De az brekeg csak szívhez szólóan igazán.

Vakmacska