Mana-napló 3-4. hónap
Jól jött édesanyám segítsége. Szerencsére apu is jól volt akkor, így végül tíz napot töltött velünk anyukám. Hála égnek nem rohantunk sehová, sok mindenre jutott idő, még arra is, hogy pár petúniát elpalántázzunk odakinn. Annyira régen akartam már, de szinte sosem jutott rá idő, mert bár Mana az „ideális” baba még mindig, ha ő épp aludt, attól még Kevin ébren volt. Így viszont anyura rá tudtam bízni a nagyobbat, ha úgy alakult. Rendet raktunk, kiszortíroztunk pár dolgot. A kislány megkapta a nyolcadik heti oltásokat is, igaz kissé megkésve, de nem volt semmi gond. Beadattam az összeset, amit ilyenkor lehet. Úgy látom amúgy változtattak a három évvel ezelőtti menetrendhez képest, a Meningitis C-t átrakták az egyéves oltások közé. Anyu hazafelé útjára kértem neki special assistance-t a reptéren, mivel nem lát túl jól, így tudott egyedül utazni.
Gyerekprogramok
Miután hazautazott, a két gyerekkel ismét elkezdtem children centerbe járni. Itt mindenfelé programok vannak, mi többnyire a baba-totyogó összejövetelekre járunk, de van mikor építős játék, vagy maszatolás van. Holnap pl. foci lesz. Van, mikor a hét minden napján megyünk valami programra. Ha esetleg túl sokan vannak, és nem jutunk be, akkor pedig megyünk a játszótérre, a pancsoldába. Időközben pedig a dokkoknál kinyitott a nyári strand is.
Apropó strand, ha csak nem a tengerpartra megy valaki, ritka errefelé a strand (LIDO). A 70-es években sok helyet felszámoltak, uszodák lettek, szabadtéri strand relatíve kevés maradt. A közeli játszótéren viszont van egy pancsolda, elméletileg naponta cserélik benne a vizet. Oda szoktunk kimenni ebben a hőségben. Évek óta nem volt ennyire hosszantartó meleg nyár, Itt nálunk Kelet-Londonban konkrétan június 7 óta nem volt csapadék. Erre a hétre 30 fok feletti hőmérsékletet mondanak.
Június végén végre megérkezett a magyar útlevél és magyar anyakönyvi kivonat is, a lakcímkártyáról és adókártyáról még azóta sincs semmi hír. Anno ezt a fiam automatikusan kapta pár nappal az anyakönyvi kivonat után. Kilenc hétbe telt, mire kész lett az útlevél, hogy ez amiatt történt-e mert nyilatkozunk, hogy brit is, és addig nem kezdtek neki, amíg be nem küldtük a brit útlevél másolatát, nem tudom. Volt, aki három hét után megkapta már.
Örökölte a cukorbetegségemet
Július elején a 12. heti oltások kerültek sorra, meg a fiam vérvétele a genetikai teszthez. Mana sajnos örökölte a cukorbetegségem, reméljük, a fiunk nem. Talán nem, hiszen se hipoglikémiája nem volt szüléskor, se a súlya nem volt nagy. Nem kell aggódni, Mana is valószínűleg évtizedekig tünetmentes lesz, addig meg hátha fejlődik a génsebészet! Ha nem, akkor pedig van még pár ember a világon, aki együtt él ezzel a betegséggel.
Tesóügy
Időközben az oviról is megkaptuk a levelet, hogy heti 15 órában biztosan megkapja a fiunk az ovis helyet. Volt pár ismerkedő óra is benn, nagyon szépen játszott.
Viszont mi 30 órára vagyunk jogosultak, erről a kezemben az állam által adott kód. Érdekes ilyen szempontból vezető óvónő, azt mondja, hát, majd meglátják, hogyan viseli a gyerek az ovit, aszerint ajánlják fel a 30 órás helyet. Hogy mi? Nagyon jó ovi meg minden, de ezen azért ledöbbentem. Mindenesetre szeptembertől ovi, a beszoktatást én csinálom, október elejétől pedig megyek vissza a munkahelyemre.
Munka
Hat hónapos lesz akkor Mana. Igaz, már eddig is volt négy munkanapom, hiányolnak. Nem kicsit, nagyon. Nekünk meg anyagilag az a jobb, ha visszamegyek és párom marad itthon. A beragadt szabikat decemberben még kiveszem, hét év után Magyarországon karácsonyozunk.
Más ez a szülési szabadság. Én is öregebb lettem, no, meg nem „egyedül” vagyok itthon. A fiunkkal már jókat lehet dumálni, a szünetekben pedig a férjemmel is tudok beszélni. Nem vagyok bezárva, kezdem élvezni, hogy itthon vagyok velük. Kicsit meg is ijeszt ez a kettős érzés, mennék is, maradnék is. Egyet tudok, Mana kilenc hós koráig egyikünk biztosan itthon marad vele. Olyan jó vele itthon, legszívesebben azt mondanám, most azonnal jöhet a következő.
Viszont első az egészség, császár után főleg várunk, szóval nem. Minap pl. csomót találtam a mellemben, a háziorvos szerint valószínűleg ciszta, de továbbutalt, pont a négy hós oltás napján megyek vizsgálatra.
Fejlődik
Rengeteget változott amúgy ez a kislány. Három és fél hósan hat és fél kiló, és lassan kicsik a 62-es bodyk rá. A magyar ruhácskák mindenképp, az ottani 62-eseket már pakolhatom el. Vékonyodott! Meg folyamatosan behajtja a fülét, úgy kell kiigazítanom mindig, lassan már inkább Manólánynak kell hívnom. Elkezdett gagyarászni, az apjával fél órákat is elbeszélgetnek mindenféléről. Nekem is szokta mondani, de úgy látom, apa a kedvenc. Mosolyparádé.
A tápszer érdekes dolog, mert mint írtam innét Magyarországra, onnét meg ide hordjuk a tápszert. Ott ugye késztápszer nem igazán van, itt meg az a típusú portápszer nincs, ami ott bevált. Így két opció van, vagy megrendelem neten Németországból, vagy otthon a szüleimhez, és onnét futárral ki. Próbáltam ugyanazon gyártó nem hipoallergén tápszerét itt, sajnos nem olyan jó, fáj a hasa tőle, nem megy rendesen a széklet.
Kiegészítők
A rugalmas hordozónk bevált, ha jön a férjem, akkor azzal viszi, csak felkapja magára, meghúzza és mehetünk is. Én meg a fiunkra ügyelek, viszont ha egyedül megyek, akkor babakocsival indulunk neki. A szövetkendőről letettünk, ez a hordozó bevált, későbbre meg van két jó csatosunk, meg egy mei-tai-unk.
Azt kell mondjam, az egyik legjobb dolog a tesófellépő: imádja a fiunk a buggy-boardot, teljesen nyugisan utazik rajta, mi meg rendszeresen kapjuk kérdést, mi ez, de jó, hogy ott tud ülni, szereti? Viszont a fekvős rész lassan kicsi Manának, pedig elvileg 6 hós koráig lenne. Nem tudom mózesnek nevezni, mert nem olyan a kialakítása, itt inkább babafészek a neve. Szerencsére az autósülés fekvős, és abban tud szemben lenni velünk.
Nem bírtam megállni, kapott Mana lányos ruhákat. Mondjuk hoztam a formám, mert többnyire kéket. Nem túl sokat vettem, jórészt inkább kaptam, amit nagyon köszönök egy volt osztálytársamnak. Főleg ebben a melegben jól is jönnek a kis szoknyák.
Észrevettem egyébként, hogy valami oknál fogva félek hasra rakni. Miközben a hátáról már átfordul a hasára, a hasán nem igazán szeret lenni, és őszintén megvallva én sem szívesen rakom úgy. Nem tudom miért, lehet, nem érzem biztonságosnak. Kíváncsi leszek, mikor tud a hátára visszafordulni. Szépen fejlődik. Az éjszakákat pedig elkezdte végigaludni, hajnali egykor és reggel 7-8 körül eszik.
Még egy ilyen gyereket!
Tildy
Mana babanaplójának előző részeit itt olvashatod:
Bárcsak minden gyerek ilyen lenne!
Tápszeres lett a gyerekem
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
