35. hét
Szerda este 21:47. Csend van. A gyerekek kimerülten alszanak lassan 1,5 órája, a férjem úszni ment, én egy mandulás jégkrémet nyammogok. Úgy döntöttem, ma megérdemlem. Túl vagyunk a pünkösdi hétvégén és kánikulán, a születésnapomon, illetve ma a Legnagyobbunk óvodai évzárója is megtörtént.
Furcsa volt nézni az előadásukat, eszembe jutott az elmúlt (lassan) 6 év, mi minden történt. Milyen volt az őrá várakozás, a szülés, a cseperedése. Mennyi mindent megcsináltunk vele, programokra mentünk, babaúszásra rohantunk, tigrisbukfenceztünk az ágyban, altatás címszóval hatalmasakat sétáltunk babakocsival, miközben aludt, én a záróvizsgámra készültem… Ha Apa messzire utazott hétvégente a munkája miatt, mentünk vele, hogy együtt legyünk, a fél országot bejártuk. Próbáltuk (és azóta is próbáljuk) a legjobbat megadni neki, hogy biztos alapokkal indulhasson el az életben.
Most pedig itt van ez az okos, értelmes, vicces, jószívű, bátor, szőke, kék szemű, a szárnyait bontogató fiatalúr - és rettentően büszke vagyok rá. Ő tett engem Anyává, a férjemet pedig Apává. Hihetetlenül sokat köszönhetünk neki, olyan világra bukkantunk általa, amit előtte nem ismerhettünk. Röviden leírva: szeretjük. Fantasztikus hormonok, természetesen most potyognak a könnyeim és ismét tódulnak az emlékek…
Úgy néz ki, ezt most nyafogós írás lesz, néha ilyet is kell. Eljutottam a semmi nem jó szintre. Kezd minden fájni, nem tudok pihenni. Ha valamilyen csoda folytán mégis mélyen alszom, utána alig bírok megmozdulni, mert beáll a derekam. A baba elkezdte nyomni a medencémet, a pingvintotyogással közlekedés napi szinten megy. Már reggel is dagadt a bokám, nem csak egy-egy fárasztó nap után – az arcom is háromszor akkora, mint szokott lenni. Voltam védőnőnél is, a vizeletminta vizsgálatának eredménye és a súlygyarapodás is a normális tartományba esik, viszont a vérnyomásom 150-es systolét produkált. Visszamérés után már csak 134 volt, de itthon mérnem kell, ha gond van, irány a klinika.
Ez a Medárd napi front nagyon jól esik, végre jobb a közérzetem is, nem vagyok szétesve, tudok koncentrálni a feladataimra. Jövő héten a nőgyógyászhoz kell mennem, szeretnék kiharcolni egy labort, ha már UH nincs, legalább erre nézzünk rá – tudom, csak pillanatnyi állapotot mutat, de engem megnyugtatna.
Jövő héten felhívom a szülésznőmet is, mondjon információkat a klinikán zajló felújításról, mire készüljek lelkileg. A szülőszobákat ideiglenesen átköltöztették, állítólag egy nagy terem van függönyökkel részekre osztva, és egy-egy ilyen leválasztott boxban kapnak helyet a szülő nők. Az alternatív szoba jelenleg nem elérhető, a vízben vajúdás és a folyosón való séta sem lehetséges a szóbeszéd és a félhivatalos információk szerint. Ez most a szükséges rossz, hogy a felújítást el tudják végezni, talán nem lesz olyan rossz élmény az ott töltött idő…
gagea
A terhesnapló előző részeit itt találod:
Két fiú és két lány után ismét várandós vagyok
Minek nektek ennyi gyerek?
Lehet, hogy szülés után találjuk ki a baba nevét
A 30. héten tudtuk meg a baba nemét
Akkora a magzatom, mint egy tatu
Nyílik a méhszájam a 32. héten
Tökéletes volt minden, mégis éjjel-nappal bőgtem a kiságy mellett
Anya kiszabadl: furcsa érzés volt nem fürdetni és altatni
