33. hét
Gondolkodtam, vajon miről írhatnék a héten - velem és a babával is minden rendben -, először az énidő fontosságáról szerettem volna, aztán felugrott a Facebookon a Bezzeganya egyik beszámolója, ami a szülés utáni depresszióról ír.
Az első gyermekemmel való várandósság különösebb esemény nélkül telt, az egyik jó hírű környékbeli kórházat választottam a szülés helyszínének. Fogadott orvosom és szülésznőm is volt, mindkettejüket agyondicsérte mindenki. Otthon a babaszoba is készen állt, úgy éreztem, eléggé utánajártam a felmerülő témáknak, jöhet a szülés.
Orvosom a terminus napján szabadságra utazott, ezért néhány nappal korábban befektetett a kórházba. Másnap OTT vizsgálatot végzett a szülésznőm, az ágyról felülve el is folyt a magzatvíz. Maga a szülés az orvos szerint „tankönyvi példa volt”, vízben vajúdással, epidurális érzéstelenítéssel (amit nem tudtak normálisan beadni, visszagondolva, teljesen felesleges volt), majd mivel nem sikerült a gátvédelem, gátmetszéssel szültem meg 5,5 óra alatt.
A férjem végig mellettem volt, próbált támogatni, ha jól emlékszem, néha azért elküldtem melegebb éghajlatra is - innen is bocsánat érte. A szülésznő kérdés nélkül azonnal elvágta a köldökzsinórt, majd vitték mérésre, végül pólyába bugyolálva kaptuk meg a fiunkat. Senki nem mondta, vagy segített volna, hogy most esetleg mellre kellene tenni, összebújni, bármit csinálni. Csak néztük egymást boldogan, fáradtan.
Az osztályra kerülve a csecsemősök egyáltalán nem segítettek a mellre rakásban, a gyerek az éhségtől üvöltött, én meg a fájdalomtól sírtam, miközben az egyik nővér próbálta gyömöszölni a bimbót a gyerekbe. Mint utólag kiderült, teáztatták őket és tápszert is kaptak a csecsemős szobában a gyerekek az első átüvöltött éjszaka után, amiről az anyákkal nem egyeztettek. Természetesen tápszerrel és cumisüveggel tértünk haza a kórházból.
Az első hónapot végigsírtam. A negyedik nap körül elindult a tejem, de a gyerek nem volt hajlandó szopni, lusta volt és cumizavaros, ezért fejtem neki. Az állandó stressztől, hogy
„Úristen, nem tudom szoptatni a gyerekemet!”
fokozatosan csökkent a tej mennyisége, párhuzamosan nőtt a tápszeré. Két hét után el is apadt a tej, zokogtam, hogy nincs tejem, nem tudok szoptatni, mennyire pocsék anya vagyok. Emlékszem, álltam a kiságy mellett és csak sírtam, éjjel-nappal. A védőnő minden alkalommal megkérdezte, hogy vagyok, ekkor egy fáradt mosollyal elintéztem a dolgot: jól. Azt hittem, teljesen normális, hogy mindig sírok, feszült vagyok, nincs étvágyam, veszekszem, csak a gyerek létezik számomra.
Végül rátaláltam egy helyi anyacsoportra, akik kizökkentettek a valóságba, örök hála érte, csajok! Néhány hónap elteltével rájöttem, nem, nem volt teljesen normális a kezdeti összeomlás. Én bizony baby bluesban szenvedtem. A statisztika szerint az újdonsült anyák 80 százaléka átesik a szülés utáni szomorúságon. Abban az esetben, ha ez cirka egy hónap alatt nem javul, felmerülhet a szülés utáni depresszió lehetősége.
Hogy mit is akarok ebből kihozni? Akármennyire is „tökéletes” volt minden, bármikor beüthet a krach. Nem vagy egyedül! Te sem és te sem. Senki sem tökéletes! Nem szopik a gyerek? Akkor nem szopik. Tápszeres? És akkor mi van?! Végül három gyerekem is tápszeren nőtt fel az első hat hónapban. (Négyes számú valamiért nagy cicista lett.)
Cumizik? Cumizzon. Nem cumizik? Akkor nem cumizik, legalább nem kell félni, hogy elhagyod. Hurcizol? Csak babakocsit használsz? Lila cipőt veszel és nem kéket? Egészségedre. De ha bármi gondod is van, félsz, kételyeid, kérdéseid vannak: merj segítségért fordulni! Nem csak mi, anyák vagyunk itt, hanem számtalan szakember is melletted áll akár személyesen, akár online. Kérj segítséget, vagy legalább füstjelet küldj, hogy nem vagy jól - akár a párodnak, akár a védőnőnek, akár egy online anyacsoportnak. Fel a fejjel! Melletted állunk!
gagea
A terhesnapló előző részeit itt találod:
Két fiú és két lány után ismét várandós vagyok
Minek nektek ennyi gyerek?
Lehet, hogy szülés után találjuk ki a baba nevét
A 30. héten tudtuk meg a baba nemét
Akkora a magzatom, mint egy tatu
Nyílik a méhszájam a 32. héten
