29. hét
Tegnap összefésültem a családi naptárunkban és a határidőnaplómban található időpontokat, minek köszönhetően instant pánik lett úrrá rajtam, hogy már április vége van, mindjárt május, aztán június, aztán szülés és még semmi nincs kész, nincs elrendezve, beszerezve a fogadására és a pakkomba. (Női hormontúltengett logika, ez van.) Tudom, naptár szerint még van idő, de én szeretek előre felkészülni lehetőleg mindenre. (Tudom, nem lehet.)
Ha az eddigi statisztikámat követi a baba, 10 hét múlva a világra jön. A nemét sem tudjuk, a nevét sem tudjuk. Gondolkodtunk már rajta, egyelőre fiúnevekben jobban állunk, mint lányban... lehet, hogy vajúdás közben találjuk ki, de az is lehet, utánanézek, hivatalosan meddig kell nevet adni az újszülöttnek. Talán egy hónap, nem tudom, megkeresem. A többi gyereknél pikk-pakk egyetértésre jutottunk, de most... Ebben a részletben is más ez a várandósság, mint az előzők.
Csak halvány gyanú volt, hogy állapotos vagyok, a teszt nem akarta egyértelműen kimutatni. Az elején nem volt semmi testi tünetem, aztán majdnem a 6. hónapig minden egyes nap rosszul voltam. Csak akkor nem émelyegtem vagy nem volt hányingerem, ha aludtam - viszont csak kétszer kellett rókafutamon részt vennem, az is az én figyelmetlenségem miatt (egyszer nagyon lecsorgott a garatomba a fogkrém habja, egyszer pedig túl sok narancslevet ittam vacsorára). Minden tiszteletem azoké, akik egészen a szülésig émelyegnek, hánynak, rosszul vannak, vagy egyéb problémákkal néznek szembe, netán a terhespathológiára is befektetésre kerülnek - le a kalappal előttetek!
Jövő héten esedékes a 30. heti ultrahang, aztán a védőnői látogatás, majd a várandósgondozást végző orvos felkeresése. A védőnőnk egy szuper, fiatal hölgy, nagyon kedvelem én is és a gyerekek is. Választott orvosom ennél a várandósságnál nincs, mivel a „bejáratott” orvosom felmondott a klinikán, így a körzetes doktor úrhoz járok TB alapon. 47 éve van a pályán, konfrontációm nem volt vele, eddig nincs okom panaszra. A szülés helyszíne a lakóhelyünkön található klinika lesz, három gyereket már szültem itt, talán nem tudnak meglepetést okozni a dolgozók. (Nagyon remélem...) Nagy forgalom esetén is 20 perc alatt oda érünk, amennyiben nem lesz itthon vagy az autóban rohamszülés.
Apás szülést szeretnénk, a tesóknál eddig ott tudott lenni a férjem, tartotta bennem a lelket, próbálta elterelni a figyelmem valamilyen poénnal, vagy csak fogta a kezem - valamint tömte belém a szőlőcukrot, a kekszet és itatott, majd megszeppenve tartotta a kismacskaként nyávogó csomagot. Fogadott szülésznőm ismételten van, számomra ő a legjobb. Egyszerre pátyolgat tyúkanyóként, de azonnal vissza is ránt a földre, hogy a feladatra koncentráljak, ne hagyjam el magam, figyeljek a légzésre, ne vesszek el.
Jelenlegi terveim szerint vízben szülést szeretnék, de meglehet, hogy mint a legutóbb, ismét elfog a pánik és kérek epidurált, emiatt ágyhoz leszek kötve végig. Azért, hogy rendbe tegyem magamban a dolgokat, valamint felkészüljek lélekben a következő hetekre, egy négygyermekes, dúlaként is működő ismerősömet felkértem, támogasson a háttérből. Neki szoktam hiperventillálni, ha éppen elmerülnék az élet örvényeiben - egy jól irányzott mondattal azonnal helyre szokott tenni, amiért nagyon hálás vagyok, emellett gyakorlati tanácsokat ad, mivel egyáltalán nem vagyok szuperanya és soha nem is leszek az.
Elrohant az idő szinte egy szempillantás alatt, a képen 8 hetes a miniatűrünk, néhány nap múlva pedig ismét láthatom a monitoron keresztül. A személyes találkozással még várjon cirka 2 hónapot, viszont innen kezd izgalmas lenni a buli...
gagea
A terhesnapló előző részeit itt találod:
Két fiú és két lány után ismét várandós vagyok
Minek nektek ennyi gyerek?
