34. hét
Az elmúlt napok időjárása, valamint a gyerekeimet ledöntő bronchitis miatt egy kicsit szét vagyok esve, de próbálom összeszedni a gondolataimat. A baba jól van, jelenleg kellemes erővel próbálja a lengőbordáimat tágítani.
Muszáj, ha csak említés szintjén is, de leírnom: aszódi kettős gyermekgyilkosság, komlói csecsemőgyilkosság, a Mohácsi Kórház nem fogad szülő nőket… Mivel ez egy napló, X idő múlva is álljon itt mementóként – a további tájékozódást mindenki meg tudja tenni a megfelelő oldalakon.
A nem túl fényes bevezető után evezzünk nyugodtabb vizekre: énidő. Egyben szerintem megegyezhetünk: mindenkinek szüksége van egy kis kikapcsolódásra. Ez lehet bármi: egy habos kávé csendben, relaxálva elfogyasztva, kertészkedés, önmagunknak (és nem a gyerekeknek) való vásárlás, egy jó könyv olvasása – a sort napestig folytathatjuk. Ti hogyan kapcsolódtok ki?
Én egyik este kiszabadultam az esti rutinból és elmentem a barátnőmmel moziba. Két éve nem voltam moziban, nagyon furcsa érzés volt nem fürdetni és altatni, hanem sajtszószos nachost enni, miközben a Halál a Níluson című filmet nézem hatalmas, süppedős fotelben csücsülve. Ha nem ilyen extra dologban van részem (szerintem újabb két év múlva jutok el egy következő filmre), olvasni szoktam.
Jókai Mór és Szabó Magda a két kedvencem, de Vekerdy Tanár Úr és Péterfy-Novák Éva műveit is szívesen olvasom. A klinikára is viszek be magammal valami könnyű olvasmányt, Murphy alapján mivel viszek, nem fogok olvasni, viszont ha nem vinnék, biztosan hiányolnám. Mindegy, a csomagban elfér, nem nagy tétel.
Ha sem erőm és sem energiám hozzá, hogy ilyen szempontból használjam az agyamat, egy-egy rövidebb sorozatrészt szoktam megnézni az egyik streaming szolgáltatónál. Az idő előrehaladtával az önmagamra való fókuszálás kezd kikapcsolni, zsong az agyam, még miket kellene megcsinálni a szülés előtt.
A gyerekek nyári programjait már leszerveztem, az oviszünet, a tábor is pipa. Az itthoni raktárkészlet is feltöltve, lehessen mihez nyúlniuk, ne kelljen boltba rohanni, ha én nem leszek itthon. Még egy nagyobb takarítást kellene eszközölnünk, tudom, a kutyát nem érdekli, mi van itthon, de a fészekrakó ösztön kakukkol az agytekervényeimben. Most megyek, kiterelem a gyerekeket az udvarra focizni, én meg elterülök a kerti padon, onnan nézem őket, lehetőleg ne kelljen a sebészet ügyeletre vinni őket…
gagea
A terhesnapló előző részeit itt találod:
Két fiú és két lány után ismét várandós vagyok
Minek nektek ennyi gyerek?
Lehet, hogy szülés után találjuk ki a baba nevét
A 30. héten tudtuk meg a baba nemét
Akkora a magzatom, mint egy tatu
Nyílik a méhszájam a 32. héten
Tökéletes volt minden, mégis éjjel-nappal bőgtem a kiságy mellett
