Nem tudom, otthon milyen iskolák vannak pelenkázás terén, de itt minket „úgy tanítottak”, hogy ne a különféle csomagolt nedves törlőkendőket használjuk, (utazáshoz, vagy ha idegen helyen vagyunk, jó az) hanem bevizezett, százas csomagban kapható gézlapra hasonlító egyszer használatos kendőt. És ne kenegessük a feneküket semmivel, csak akkor, ha esetleg kezdene kipirosodni. Most két és fél hónap pelenkázással a hátam mögött egyelőre azt látom, hogy nincs szükség krémekre, nagyon szép a bőrük (mint a babapopsi), igaz, csak anyatejet kapnak, és 3-4 óránként cserélve van rajtuk a pelus. Lehet, hogy később, ha majd mást is esznek, a megváltozott széklet jobban fogja zavarni őket.
Cetearyl alkohol és ethylene oxide keverékéből készülő zsíralkoholok a ceteareth vegyületek. Némileg vitatott az, hogy az összetevő mennyire biztonságos. Az EWG magas kockázatú összetevőnek sorolja be, és a ceteareth vegyületek kerülését javasolja, mert azok - az EWG szerint - potenciális káros és karcinogén anyagok bőrbe szívódását segíthetik elő. A Cosmetic Ingredient Review (CIR) szerint azonban ezek az állítások nem valami megalapozottak, és szerintük az igazság az, hogy csupán sérült bőrön nem szabad használni a ceteareth vegyületeket, egészséges bőrön alkalmazva nem jelentenek problémát.
Ráérő időmben elkezdtem nézegetni a termékmintaként kapott nedves kendők összetevőit, némelyiken elég hosszú lista van. Rengeteg alkoholszármazék van bennük, és érdekes megnevezésű anyagok, néhányról az interneten sem találtam meg, hogy micsoda. Azonban egy érdekes vegyületet több termék is tartalmaz, nevezetesen a „ceteareth-20” nevű zsíralkoholt. Magyar és külföldi weboldalak is azt írják, hogy vitatott mennyire biztonságos, viszont abban egyetértenek, hogy sérült bőrön nem szabad használni. Mivel a babák bőre kb. 30 százalékkal vékonyabb és sokkal érzékenyebb a felnőttekénél, egy kipirosodott popsit én semmiképpen nem törölgetnék a fent említett vegyülettel. Persze dermatológialiag tesztelt, meg minden határérték alatt van, de ebben a fogyasztói társadalomban sokszor azt sem hiszem el a gyártóknak, amit kérdeznek.
A másik meglepetés fürdetésnél ért. Babáinkat nem kellett fürdetni az első héten, és azt javasolták, hogy otthon is majd két-háromnaponta fürdessünk csak, amíg kicsik és nem nagyon visszük ki őket. Barátok elmondása alapján, ahol ők szültek, már kétnaposan megfürdették az újszülöttet, és ők otthon is naponta fürdetnek. Itt a köldökcsonkot sem „féltik” annyira, mondták, hogy nyugodtan érheti víz, ha egészségesen gyógyul, és nem nedvedzik. Talán 1987-ig volt az az elv, hogy szárazon kell tartani. Egyszer kezelték nagyon enyhe alkoholos oldattal. Később szépen le is vált.
Teltek-múltak a napok, közben volt gyermekorvosi vizsgálat, viselkedésteszt, ahol megnézték, hogy fényre, hangra hogyan reagálnak, illetve minket is „teszteltek”, hogy tudjuk-e a viselkedésükből, hogy éppen mit akarnak.
Egyre több tej termelődött. 24 órában ott lehettem, ismerős nemigen van itt, akivel napi szinten tartjuk a kapcsolatot, így kénytelen voltam egyedül tejfakasztani szigorúan csak etetés után, amikor már nem ölelgettem alkoholos lehelettel a piciket. Az eldobhatós műanyag itatópohárka 4 vagy 5 cl űrtartalmú volt, apa, és gyermekei itatására egyaránt alkalmas. Minden nap összesítették az elfogyasztott tejet, egyre kevesebb szükség volt a szondára. Amikor már az előírt mennyiséget önállóan is ki tudták szopni, eltávolították a szondát, és a kartonjukra egy piros szívecskét rajzoltak. Ezek után már egy-két nap kellett csak, hogy hazaengedjenek. Mielőtt ez megtörtént, kaptunk egy babakocsit, hogy kicsit tologassuk őket a kórház területén, szokják a nagyobb fényt és a zajokat. Mindent nagyon jól viseltek, úgyhogy már csak egy dolog maradt hátra. Utolsó előtti napon, valamikor a reggeli etetés után, kihasználva, hogy jön pár óra alvás, a kórház felügyeletére bíztuk utódainkat, és elmentünk gyorsan vásárolni ezt-azt, mert a hűtő üresen kongott, ugyanis kiürítettük, mielőtt elindultunk szülni. Kicsit még jobban előkészítettük a már amúgy is kész lakást a kicsik fogadására, majd visszamentünk, és a szobában is összekészültünk a másnapi távozásra.
Az első otthoni éjszaka után, másnap reggel 10-re újra hivatalosak voltunk a kórházba, egy utolsó orvosi vizsgálatra, mielőtt odaadják a zárójelentést. Mindent rendben találtak, ahogy mi is az otthon töltött éjszakánkkal kapcsolatban. A doki felírta a D-vitamint, és a lányunknak a vasat, mert ő 2500 grammnál kisebb súllyal született. Utolsó mozzanatként ki kellett töltenünk egy kérdőívet, hogy mennyire vagyunk elégedettek a kórházzal, a tartózkodással, kaptunk-e választ mindenre. Azt hiszem, ki lehet találni, mindenre maximális pontszámot adtunk. Arról is tájékoztattak, hogy vannak ún. anyacsoportok, sőt ikres anyukák „klubja”, ahol a hazamenetel után is kaphatunk támogatást. (10. lépés).
Megadták a védőnő elérhetőségeit is, aki pár napon belül felveszi velünk a kapcsolatot. Legelső alkalomkor elmentünk egy bemutatkozó beszélgetésre, később ő jött ki, hozott mérleget, megkaptuk az egészségügyi kártyákat, és egy rakás tájékoztató füzetecskét oltásokról, fizioterápiáról, szóba jöhető problémákról, gyermek körüli környezet kialakításáról. Utána kb. hetente jártunk hozzá kontrollra, és mindenki nagy örömére tökéletesen követi a fejlődési görbéjük az előírtat.
Elkezdődött az otthoni életünk, immáron két új személlyel kibővülve. Ezeket a sorokat már Magyarországról írom, mert két hónap után hazajöttünk a kicsikkel, két repülőúttal a hátunk mögött, a norvégiai magyar konzulátust is beiktatva, de ez már megint egy másik történet...
Imre
