2023. augusztusában született Szegeden a harmadik gyermekem. Mivel tudtam, hogy teljesen esélytelen, hogy az orvosom ott legyen a szülésnél (szabadságon volt), így úgy döntöttünk a férjemmel, hogy felkérünk egy dúlát, kísérje a szülésünket. Az előző két gyerek is Szegeden született, ügyeletes szülésznővel, mindig elégedettek voltunk velük, sőt! De szerettük volna, ha valaki mindig ott van velünk - akkor is, ha épp nagyüzem van a szülészeten-, ismer minket, tudja, hogy mi a normális folyamat szülés során, és mikor kell szólni valakinek, mert baj van.
40+2nél távozott a nyákdugó, 40+3 hajnalán fájásokra ébredtem. Írtam a dúlának, szóltam a férjemnek, vettem egy forró fürdőt, ami nem mulasztotta el a fájásokat. Kb. 7-10 percesek voltak, hívtam a dúlát, hogy várunk még, de úgy tűnik, szülünk. Eljutottunk egyetlen 5 perces fájásig, és egyszerűen abbamaradt.
40+5nél kellett mennem EST vizsgálatra, nehezen, de sikerült produkálni 13 fájást.
Utána megvizsgált egy orvos, aki szerint a víztiszta, 3 cmnél járunk, de a méhszáj még kemény. Azonban a 3 cm már szülésnek minősül, így maradnom kellene, de majd egy másik orvos dönt a sorsomról. A másik orvos (aki nem az ügyeletes volt) ugyan nem vizsgált meg, de azt mondta, hogy este 7-re jöjjek vissza méhszájérlelésre. Kérdeztem, hogy nem lehetne-e inkább ballon, rossz emlékeim vannak a méhszájérlelővel. A ballon 3 cm-nél kiesik, így nem.
Este 9:30-kor rakták fel a méhszájérlelőt, a 2 óra leteltével már 5 perces fájásim voltak, olyan erősségű, hogy már ne lehessen tőle aludni. Éjfél környékén már 2 percesek voltak, írtam is a férjemnek és a dúlának, hogy lassan jöhetnek. Szóltam a szülésznőmnek (3 szülésznő és egy fiatal orvos volt ügyeletben), hogy mi a helyzet, Ő azt mondta, hogy szól az orvosnak, addig feküdjek vissza.
Menet közben megérkezett a férjem, akit - szerintem durván - elzavart az egyik szülésznő (legyen K), hogy arról nem volt szó, hogy ő most jön, de én meg közben menjek vizsgálatra. Sírva mentem oda, ahol az orvos szerint nem változott semmi, feküdjek vissza.
Megengedték, hogy kimenjek kicsit a férjemhez a külső folyosóra. Felhívtam a dúlát is, hogy nem kaptam még szülőszobát, így majd lent várnak a klinikakertben, míg nincs változás.
Visszamentem a szobába, próbáltam pihenni, mértem a fájásokat, továbbra is 2 percesek voltak, és egyre erősebbek, nem volt jó feküdni.
Kimentem a folyosóra sétálni, hátha segít a gravitáció. 1:44-kor írtam a férjemnek, hogy nagyon fáj, korábban ilyenkor már kértem a gázt. Ekkor komolyan elgondolkodtam, hogy kisétálok az ajtón, és lemegyek a kertbe hozzájuk. A folyosón sétálgatva először K jött oda hozzám, mutatott egy pózt, hogyan tartsam magam, mikor jön a fájás. Másodjára az orvos ment éppen a lifthez, ahol pont elkapott egy erős fájás. Azt ajánlotta, menjek vissza pihenni, mert nem fogom bírni a végét, ha itt sétálgatok. Mutattam neki, hogy milyen sűrűk a fájások, és erősek, fekve nem bírom. Válasz: maga tudja. És elment a lifttel.
Harmadjára egy fiatal szülésznő lépett oda hozzám (később kiderült, hogy a dúlám vele tartotta a kapcsolatot, hogy tudják, mi van velem), hogy nem szeretnék-e venni egy meleg tust, hátha segít, de egyedül nem akartam elmenni. Végül odajött hozzám a saját szülésznőm is, és mondta, hogy csináljunk egy ctg-t. A vizsgálóban fel is rakta (jó kicsavart pózban voltam). 2:45-körül hívott a dúlám, hogy mi a helyzet, mondtam, hogy ctg-n vagyok és nagyon rossz. Pont jött egy fájás, én már a hajamat markoltam és ütöttem a fejem felett lévő falat fájdalmamban, és próbáltam ügyesen venni a levegőt. A sóhajtásomból tudta a dúlám, hogy ez már jó erős és hosszú fájás. Kérdezte, hogy mit mutat a gép, és kérte, hogy kérdezzem meg, hogy ő bejöhet-e.
A szülésznő tőlem méterekre ült egy széken, nem igazán figyelt rám. Kérdeztem, mit mutat a gép, mondta, hogy csak gyenge fájást. Megkérdezte, hogy mit szeretnék. Mondom fájdalomcsillapító jó lenne. Oké, akkor szól az orvosnak. Az orvos jött is, fájásközben megvizsgált - de a popóm rakjam le és lazítsak -. Összenéztek a szülésznőmmel, nekem nem mondtak semmit az állapotomról, csak annyit, hogy kapok szobát, szólhatok a hozzátartozóknak. 30 másodpercen belül ott is voltak, be is nyitottak a folyosó ajtaján, kérdezték, jöhetnek-e, de K mondta, hogy várjanak még odakint. 2-3 fájás alatt csoszogtam el szülőszoba ajtajáig, majd mondtam, hogy elmennék még pisilni. Bár már annyira fájt, hogy az első fájás után komolyan elgondolkodtam rajta, hogy kell-e ez nekem. Mivel lassan haladtam, így a szülésznőm karon fogott, hogy használjuk ki a fájásszüneteket és lépjünk ki. Mikor odaérünk a wc-hez, csak annyit mondott, hogy ne nagyon erőlködjek.
Visszakísért, felsegített az ágyra fájás közben, és kaptam végre gázt! Nagyon jó volt!! Kb. másfél fájást voltam az ágyon, szívtam a gázt, mikor éreztem, hogy nem hat a bódítás, ez már tolófájás. Elkiáltottam magam fájdalmamban, nyomtam is egyet, azt hiszem. Mire a folyosóról valaki: „Mit ordibál, tolófájása van?” Mondom igen. Akkor gyorsan szólnak az orvosnak, elkezdték átalakítani az ágyat (amin amúgy még el se helyezkedtem), és különben is hol a férjem? Mondom kint várnak a folyosón. De mért nem csengettek? Nem volt erőm elmondani, hogy megint kiküldték őket.
Megérkezett az orvos, burkot repesztett (!), ne nyomjak. A férjem, mikor belépett az ajtón (félig felhúzott zsilipruhában) a gyerek még bent volt, mire a kezem megfogta, már kint.
03:22-kor született meg a harmadik fiunk. De én abban a pillanatban nem annak örültem, hogy megszületett, hanem hogy ott van a férjem. Most kéne még 2 óra vajúdás, hogy együtt várhassuk az utolsó gyermekünket, hogy fogja a kezem, hogy támogasson.
Másfél órát maradhattunk a szülőágyon együtt, a babát se vitték el addig. Beszélgettünk. A dúlám kiderítette a fiatal szülésznőtől, hogy 4 ujjnyira volt nyitva a méhszájam, mikor végre megvizsgált az orvos. Ha ezt tudom, nem megyek már el pisilni.
Nem haragszom senkire, amiért ez így alakult. Csak kérdések vannak bennem:
- Ha 3 cm szülésnek számít, miért nem kaptam szobát?
- Ha becsöngetek a szülészetre 2 perces fájásokkal és nyitva a méhszáj 3 cm gondolom, kapok szobát.
- Miért nem kaphattam hamarabb szobát és fájdalomcsillapítót?
- Miért nem kaptam szobát aktív vajúdóként, mikor üres volt a szülészet? (Velünk együtt 3 baba született éjfél és hajnal 5 között)
- Tényleg ennyire nem látták rajtam, hogy mennyire fáj?
- Mikor az orvos elment mellettem a folyosón, miért nem jutott eszébe, hogy esetleg meg kellene vizsgálnia?
- Miért fosztottak meg a jogomtól, hogy vajúdás alatt legyen mellettem egy általam választott személy?
- Miért nem tájékoztattak az állapotomról?
- Miért zárták ki a férjemet ebből az élményből? Majd’ 3 órát várt a klinikakertben, és majdnem lecsúszott a szülésről.
Ha lenne még gyerekünk (nem lesz), nem Szegeden születne. Minden értelemben egyedül csináltam végig a szülést. Úgy érzem, ha az utcán szültem volna, több empátiát és segítséget kaptam volna.
Régi ismerősként mentem Szegedre szülni. Tudtam, hogy minden rendben lesz. 5 éven belül harmadjára szülök, tudom, mi hogy megy, mi fog történni. Arra nem számítottam, hogy egyedül leszek, hogy cserben hagynak. Úgy érzem, ha rajtuk múlik (pihenjen, feküdjön le, a ctg-nél ha nem kérdezek), szülhettem volna abban a 4 ágyas szobában is, ahol feltették a méhszájérlelőt. Vagy a folyosón, vagy a wc-n. Bárhol.
Nem haragszom, nem keresek felelőst, majd csak válaszokat. Ha vannak egyáltalán.
Nemrég a klinika környékén volt dolgom, és már csak a hely közelsége miatt szívdobogásérzésem volt. Azt tudtam, hogy legszívesebben nem tenném be a lábam többet oda, de ilyen reakcióra nem számítottam.
Ez az írás megjelent viszonylag frissen a helyi szülészeti csoportban, ami után a dúlámon keresztül megkeresett a szülésznőm, hogy beszéljünk, hogy megkövessen. Nem álltam rá készen.
AZI
Te is elmesélnéd szülésed történetét? Küldd el nekünk a bezzeganya@bezzeganya.hu címre!
