38.hét
Tönkretesz a meleg. Nagyon nehezen viselem már, a lakásban se jó, mert át vannak melegedve a falak is. 28 fok, és éjszaka sem tud lehűlni, mert kint se enyhül a hőség éjjelre. A hétfői NST kör rendben zajlott, csak sokat kellett várni a papírokra. A kishölgy valamivel 3 kg felett van már.
Másnap próbáltam rendbetenni a házat, pakoltam, kicsit törölgettem. Dobtam össze egy jó kis gulyáslevest is, furcsa mód nagyon jól esett ebben a hőségben is.
Rendezgettem a kórházi csomagokat, még egyszer megnéztem meg van-e minden szükséges. Az időjárás állapotában nagy változást nem írtak a jövő hétre sem, ott fogok meggyulladni a Babóval a kórházban. Reméljük rendben zajlik minden, és hamar hazaengednek majd.
A hét nagy részében próbáltam pihenni, hűsölni. Teljesen sikerült a mestereknek befejezni a teraszunkat, így birtokba is tudtunk venni. Szépen felmostuk és az Anyukámtól meglepetésként kapott kerti kiülővel be is rendeztük. Innentől kezdve Férj itt itta a kávéját reggelente, - ahogy ő hívja a lugasban-, esténként pedig hosszan beszélgettünk kint, a vacsoráink nagy részét is itt költöttük el. Hétvégén egészen éjjelbe nyúlóan.
Csütörtökön volt az utolsó NST időpontom, itt már gyorsabban végeztünk, Kiadták a műtét előtti laborokra a beutalókat, fixáltuk a pontos időpontot majd utamra engedtek. Hazafelé jutott idő a bevásárlásra is, de hétköznap ellenére is sokan voltak mindenhol, így alig vártuk, hogy hazaérjünk. Sikerült is délutánra elpilledni, nagyon elfáradtam.
A hétvégén még a babaszobát rendezgettük, véglegesítettük. Beüzemeltük a bébiőrt, a légzésfigyelőt, a fehér zaj koalát, a zenélő forgót és az éjjeli lámpát is. Minden frankón működik, csak az elemeket néztük be. Azt gondoltuk több mindenbe AA elem megy, de akkor és ott szembesültünk vele, hogy AAA-val működik a legtöbb cucc, így majd Férj elmegy egy biztonsági elem kör vásárlásra, amikor ideje engedi jövő héten.
Mostam egy adagot, próbáltam előkészülni a jövő hétre, hogy ne háruljon annyi minden Férjre sem, amíg nem vagyunk itthon. (pedig tudom, hogy szívesen megcsinálja) Vasárnapra főztem egy gyors ebédet, délután pedig pihentünk.
Hétfőn, amikor ez a poszt megjelenik, éppen teljes gőzzel fogok készülni a keddi kórházi befekvésemre. Nem tudom leírni pontosan, mit is érzek most. Elszaladt az idő. Mindig azt mondogattuk, van még, aztán közben nincs/nem volt. Tele vagyok kétséggel, egészséges félelemmel és izgalommal, ahogy Férj is.
Jön egy kis élet az életünkbe, akit nagyon vártunk már, és már most nagyon szeretjük. Hogy hogyan, lehet ezt jól/megfelelően csinálni, még nem tudjuk, de bízunk benne, hogy ráérzünk majd, vagy legalább is megpróbáljuk.
Tudom, felesleges rástresszelni, lesz, ahogy lesz, úgyis megoldjuk valahogy. Mi minden tőlünk telhetőt megteszünk majd, ahogy eddig is.
Biztos mondták már nektek is vagy százszor, hogy most aludj, mert később nem fogsz. Mintha lehetne előre raktározni az alvást vagy a pihenést nem?! Bár lehetne…
Szeretném megköszönni mindenkinek, aki olvasott, és végigkövette a mi kis történetünket a maga mélységeivel és magasságaival együtt. Hálás vagyok a Bezzeganya szerkesztőségének, főleg Vakmacsnak, hogy minden héten átnézte, és közzétette a posztjaim.
Köszönök mindent.
Mindy
Mindynek nagy drukkot küldünk, várjuk az esetleges szüléstörténetét, jelentkezését, ha megszületett a baba. (a szerk.)
