Egy válás utáni új kapcsolatban előbb-utóbb felmerülhet a kérdés: akarunk-e közös gyereket?
Több tényező befolyásolja: például az, hogy a partnereknek van-e saját gyermekük, de az életkor is fontos szempont. 45 múltam, három gyerek után fel se merült bennem, hogy szeretnék még gyereket.
Aztán beleszerelmesedtem egy fiatalabb pasiba, aki korábban nem tartotta kizártnak, hogy szeretne még egy gyermeket meglévő kislánya mellé. Egy icipicit azért elgondolkodtam. Aztán elkezdtem leírni az érveket és az ellenérveket. Magam is meglepődtem (nem), milyen kevés szól mellette, és milyen sok ellene.
Pro
- jó lenne egy közös többszörös (szép kis kölyök lenne!)
- igazán szívet melengető érzés lenne NEKI szülni egy babát
- a gyerekeim nagyon örülnének
- nagyon jó apa lenne
Kontra
- öreg vagyok testileglelkileg, a türelmem a béka feneke alatt
- a fejlődési rendellenességek valószínűsége ebben a korban már nagyon magas
- nem bírnám ki a terhesség nyűgjeit
- így is van rajtam plusz 20 kiló, még jobban elhíznék, esélyem sem lenne visszahozni az ideális testalkatot
- a kapcsolatunk megváltozna, és gyanítom, hogy nem a jó irányba
- rettegnék a szüléstől
- kiesnék a munkából jó időre
- most még túl korai a kapcsolat szempontjából, később meg már nagyon késő lenne az életkorom miatt
- nem bírnám az éjszakázást
- a gyerekeim már nagyok, most kezdett el kicsit lazább lenni a gyereknevelés
- nem tudnánk sehova menni évekig
- nem férne el a lakásban még egy gyerek
- fel kellene adnom az eddigi életemet
- gyerek esküvő nélkül? esküvő a gyerek miatt? egyik sem jó
- nem szeretnék több gyereket
Ha úgy vesszük a pro sorban a szív hangjait hallom. A kontra pedig a józan ész válaszai. Ebben a korban már az ember inkább a józan eszére hallgat, mint a szívére. És azt hiszem, ez így van jól. Nem?
Mókus
