Nem... semmi...lehetetlen...
Három napja késett... Sosem volt ilyen. Amikor megműtöttek, akkor maradt ki hat napig. Lehet, hogy a stressz?
Életem szerelmét biztosan kiborítottam, de halvérrel nézte végig tehetetlen dühömet, hogy nem tudom, hogy merre menjek, mit csináljak. Kötögessek? Kinek? Ott van, én tudom, érzem, álmaimban is jött már. Anyának hívott.
Belebeszéltem volna? Én is olyan leszek, aki mindent háttérbe szorítva ezzel kel és ezzel fekszik? Nem akarok ilyen lenni, de képtelen vagyok másmilyen lenni.
Nem tudtam tovább várni. Elküldtem az apajelöltet, vegyen egy újabb tesztet, szombat volt, neki nem volt kedve, félt attól, hogy esetleg most összeomlok, ha ez is negatív.
Tisztában voltam azzal, hogy kb. 5 százalék esélyem van, de az is elég nekem, ha a babámról van szó. Azzal is, hogy ahogy megálmodtuk, nem eshetem teherbe, ha nincs csoda, azonnal, ahogy eldöntöttük. Tisztában voltam azzal is, hogy egészséges pároknak sem sikerül elsőre, és mázlista vagyok, ha mégis.
Újra és újra átvettem, hogy miket csináltam:
- Meditáció minden este és reggel, megvolt.
- Vitaminok, meditatív mozgás, megvolt.
- Fák ölelgetése, megvolt.
- Férj imádata, megvolt.
- Akció utáni embertelen gyertyaállás, megvolt.
- Hashoz beszélgetés, hogy találjanak célba, megvolt.
- Kismamafilmek szüntelen figyelgetése, megvolt.
- Tudatátállítás, megvolt.
Nincs mese... Várni kell. Apajelölt elment egy tesztért, nem a legérzékenyebbet hozta, de a halvány csík is csík, legyen hát egy nap, és megtudjuk az eredményt...Ha ez is negatív, ami lehetetlen, akkor majd. Nem próbálkozok ilyen lendülettel minden héten, elvégre ott van a januári lombik lehetősége. Ahhoz meg csak 8 hónapot kell aludni, tehát felcsapunk Csipkerózsikának és elviselem a várakozást... Ha addig nem gajdulok meg minden hónapban...
Sok mindent csináltam aznap, hogy eltereljem a gondolataimat. Esküvőnket szerveztem, igyekeztem megálmodni, de bárhogyan gondolkoztam, nem tudtam elképzelni magam úgy, hogy egyedül lakom egy testben. Olyan lett volna, mintha azt mondanák, élj aznap kar nélkül. Pedig tudod, hogy van, kell neked, akarod, érzed.
Érezni kevés? Kevés.
Hiába érzed, valahogy ott motoszkál benned, hogy kell egy bizonyíték. Hiába mondogattam a férjemnek, hogy „hidd el”, csak az együttérző buksisimogatást kaptam.
Tudom, hogy várja ő is, tudom, hogy akarja, de nem érezheti ezt át az, akinek nincs méhe... Vagy csupán kevésbé vehemensen. Akkor nem voltunk egy hullámhosszon, ez idegesített. Soha nem volt olyan korábban, hogy nem egyek lettek volna az érzéseink, ne egyszerre reagáltunk volna ugyanúgy. Először nem értettük meg egymást.
Igaza volt, az ő szemszögéből. Nekem is az enyémből.
Ennyit nem ér az egész. Túlkomplikálom. Majd most, majd most. Hibás volt mindenki.
Azt hiszem, az összes alapon átmentem egy nap alatt, ami másoknak hetek.
Volt az:
- Istenem, miért én?
- Nem érdekel, jó fej a gyerek, hagy minket kettesben.
- Akarom őt.
- Sok felelősséggel jár.
- Mi lesz, ha „szaranya” leszek?
- Imádni fogom!
- Tudom, hogy itt van.
- Nincs rá esély, csak elenyésző.
stb. stb...
Aztán reggel lett...
Folyt. köv.
Szabóné Niki
Bezzeganya az Instagramon!
Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz.
Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>
Családtervezés, terhesség, szülés, gyereknevelés, egészség-betegség, szórakozás – ezekben a kategóriákban témánként tudsz böngészni a tartalmaink között. Kövesd a Bezzeganyát a Google+ -on is!
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
