Előző cikkeinkben Miyake a japán oktatási rendszert kezdte el elemezni, hogy kiderüljön, miért is érnek el a szigetországban olyan jó eredményeket a PISA-teszten.
Az általános iskola 6 évfolyamos, amit a 3 évfolyamos JHS (junior high school) követ. A japán általános iskola hat éve arról szól, hogy a gyerek egy közösségben megtanulja egymásra figyelve a közös értékrendet alkalmazni, miközben egy széles körű általános műveltséget szippant magába.
A JHS ennél sokkal szigorúbb hely, ezért nekünk nagyobb váltás volt az általános iskola és a JHS között, mint az óvoda és az általános iskola között. Mivel a JHS 3 évig tart, és ezzel az állami tankötelezettség, ill. jogosultság meg is szűnik, a társadalomba kilépő életképes fiatalok kinevelése befejeződik. Ha a gyermek nem okos és szorgalmas és a szülők szegények, akkor 15 éves kortól munkakötelessé válik. Családi pótlék vagy más egyéb juttatás már nem jár a 15. évet betöltött gyerekek után. Ezért a JHS az életbe való kilépésre is fel kell, hogy készítsen. Leginkább a katonasághoz lehet hasonlítani. A gyerekeknek kötelező egyen-tréningruhájuk van névvel ellátva, évfolyamonként, iskolánként eltérő színben, fazonban. A benti cipő és a tornacipő is egyen-. Ha egy JHS-diákot az utcán látok, rögtön tudom, hogy melyik iskola hanyadik évfolyamos tanulója. A tréningruhát hétvégén is kell hordani, mert ezzel azonosítható be a deviáns magatartást tanúsító diák. A lányom imádta, mert nem kellett gondolkodnia azon, hogy mit vegyen fel reggelente, és praktikussága mellett állítólag nagyon kényelmes is volt.
A JHS-ben megszokottan alkalmazzák a megalázást, mint büntetést, ami szerintem nem rossz, mert van olyan fokú hülyeség, ami már fáj. És ezt jobb tudatni a fiatalsággal is. A megalázás, kiközösítés nemcsak az iskoláknak, hanem a japán társadalomnak is bevett és igen magas hatásfokú büntetése.
A minap olvastam, hogy Magyarországon a gyerek tanóráról való kiküldését tiltja a törvény. Japánban előszeretettel küldte ki a lányom kémiatanára a rosszul felelő gyerekeket a tanóráról, azzal, hogy a „pofáját se bírja látni egy ilyen idiótának”.
A megyénkben az önkormányzat és az iskola együttesen úgy döntött, hogy egy középiskolás számára nincs szükség okostelefonra vagy egyszerű mobiltelefonra. Ezért egy pamfletben minden szülőt megkértek iskolakezdés előtt, hogy ne adjanak a gyerek kezébe telefont. Mobilt nem lehet vinni az iskolába, annak ellenére, hogy minden gyerek gyalog közlekedik, sokszor sötétben megy haza kilométereket késő este, mivel az iskola befejezésének időpontja sose fix, ráadásul kötelező sport van tanítási idő után. Mikor én ezt nehezményeztem a tanári karnak, közölték, hogy vegyek a gyereknek riasztót, amit ha meghúz a gyerek, akkor hangos sípolásba kezd. Ezt a riasztót egyébkent a Minato-ku önkormányzat anno ingyen adta ajándékba az elsősöknek. Bárhol kapható, nagyon praktikus. Több pamfletet is kaptunk iskolakezdéskor a helyes iskolába járás es szabályrendszerének megismerése érdekében. Itt azt is megmondják, hogy évfolyamtól függően hány órát kell otthon tanulnia a gyereknek. A JHS 1. osztályában napi minimum 2-t, 3.-ban már 3-4-et, ha jól emlékszem. Néha megmosolyogtatóak, néha külön megnyugtatóak és hasznosak ezek a leírások.
Ha már az okostelefonoknál tartunk, el kell áruljam, hogy Japánban nincsen digitális tábla, tabletes könyv, szinte nulla a modern technikai oktatás. Mégis jól teljesítettek a digitális PISA-teszten. Elgondolkodtató.
6. Központosított tanterv, tankönyvek
Akkor nézzük csak, hogy milyen az oktatási kerettanterv. A tantervet és tankönyveket országrészenként/megyénként központosítják. Mivel Japán hatalmas kiterjedésű ország, ezért Okinawán, ami légvonalban kb. 1500 km-re helyezkedik el Tokiótól, más-más tankönyvből tanulnak a gyerekek. Mivel a tankönyv ingyenes, ezért természetesen nem választható szabadon. Nonszensznek tartom, hogy ingyen lehessen tankönyveket szabadon választani. Egy oktatási rendszerben vagy ingyenes, de központosítottak a tankönyvek, vagy szabadon választhatóak és fizetősek. A társadalomnak kellene eldöntenie, hogy melyiket választja. Persze Japánban az ingyenes tankönyvek kiválóan szerkesztett, érdekes, jól megírt könyvek, évtizedek kemény munkája van bennük.
Japánban rendkívül keves a szünet, nyáron 3-4 hét, télen 2-3 hét, tavasszal, évzárás és évnyitás között másfél hét. A JHS-ben kötelező sport miatt a szünetekben kötelező sporttáborok is vannak, úgyhogy a szünetek száma meginkább lerövidül. A szünetekre sok házi feladatot kapnak a gyerekek,de végig biztosított az iskolai ügyelet, amit szinte minden szülő ki is használ. Ez az, amit a lejobban szerettem a rendszerben, az ember dolgozhat nyugodtan, nem kell a szabadsággal sakkozni, a gyerek jó helyen van, játszanak velük és együtt is tanulnak. Mivel az iskolakezdéskor még egyedülálló anya voltam, ez nagyon megkönnyítette a helyzetemet.
Az oktatási nap az általános iskolában reggel 8:30 körül kezdődik, de 8-ra be kell érni. Hogy mikor végződik, azt nem lehet tudni, általában 15.00-16.00 óra körül, vagy ameddig a tanár jónak tartja. Első osztálytól kezdődően! Hetente változó órarend van, de az nem jelenti azt, hogy a gyerekek végeznek is az adott időben. Az én időmben még nekem is azt mondták anno, hogy a csöngetés a tanárnak szól, de ezt Japánban nagyon szigorúan be is tartják. Volt, hogy fél órát-órát kellett várnom a lányomra az iskola előtt, míg végül az iskola lépcsőjén kellett a pár hónapos lányomat szoptatni, mivel vagy az otthon hagyott házi feladatot kellett a tanórák után a tanár előtt megírni, vagy hosszú litániát kellett hallgatni valami tréfás, de nem megengedett gyerekcsíny után. Vagy mert egyszerűen a tanár úgy gondolta, hogy lemaradtak az anyaggal. Az órarend is hetente változik, attól függően, hogy milyen tárgyakból van lemaradása az osztálynak. Volt, hogy egy hétig csak matekórát tartottak a lányomnak.
Az általános iskolai alaptanterv részét képezi (a teljesség igénye nélkül) a furulya-, zongoratanulás, vakírás, varrás, faragás, fúrás, kalligráfia, úszás, főzés, pénzbeosztás mint gazdálkodás, Japán északi részén a gyorskorcsolyázás.
A JHS-ben sokszor van 0. óra, ami általában a kötelezően választható fakultatív sport. Iskolától függ, hogy milyen fakultációk léteznek, a lányom iskolájában volt többek között kosárlabda, röplabda, baseball, tenisz, talajtorna, úszás, ping-pong, kendo és rajz. A fakultatív sportot a napi 7-8 óra előtt és után gyakorolják, és természetesen a hétvégén vannak a meccsek. A fakultatív sport külön kezelendő az iskolai tornaórától, ami alatt zsámolyugrás, távolugrás, és a megyénkben kötelező hoki értendő. A fakultatív sport reggel 6-7 órától 8-ig, majd du. 4-től este 6-7-ig tart. A diákok többsége a sport után megy az úgynevezett „juku“-ba, előkészítő iskolába, ahol 1-2 évvel előbbre levő anyagot vesznek, illetve a felvételikre tanulnak. Én két hónapig járattam csak a lányom juku-ba, drága volt, és értelmét sem láttam.
A fakultatív sporttal viszont a halálba tudtak kergetni, mikor hétvégente más városokba hozni-vinni, majd piknikfelszereléssel több órát is kellett várakozni a két pici, karonülő gyermekemmel. Ahol persze tilos volt futni, hangoskodni, szemetelni, létezni. Az egyetlen pozitívuma, hogy a lányom imádta, és ezért képes lett önállóan, egyedül hajnalban felkelni, teát főzni, reggelit készíteni és iskolába menni. Az iskola egyébként 2 km-es távolságra esett, ahova busz es más tömegközlekedés sem vitt, ezt a 2 km-t esőben, hóban, fagyban (télen -15-20 fokban) kellett abszolválni, de az általános iskola se volt közelebb, és oda is egyedül jártak a gyerekek.
Miyake
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
