A férjem egész héten kedves volt hozzám: megdicsérte az új, csíkos felsőmet, hozzátéve, hogy ebben is, mindig mindig, csinos vagyok. Munkából hazatérve a héten többször is apró figyelmességekkel lepett meg: egy szál virággal, apró bonbonnal.
Napközben időnként felhívott, hogy megkérdezze, hogy boldogulok a gyerekekkel, és együttérzően meghallgatott, este pedig megmasszírozta a talpamat, mert tudja, hogy az mindennél jobban kikapcsol. Beszélgettünk egy jót, aztán kibontottunk egy üveg bort, végül hosszasan szeretkeztünk.
Ez történt volna egy ideális világban, amelyben, jól tudjuk, a Bezzeganyák többsége él. Egy igazi Bezzeganya élvezi a szexet és gyakorolja is hetente többször (Rita tizennégyszer), nem pedig púp a hátán, kipipálandó tétel az aznapi teendők listáján.
De van néhány szerencsétlen pária, aki a Bezzeganyák ideális világán kívül tévelyeg. Ilyen például a barátnőm, aki ugyan minden nap szexel hajnali ötkor, de csak azért, hogy aztán nyugi legyen otthon. Igazából a háta közepére sem kívánja a dolgot, miután ledolgozta a napot a munkahelyén, elhozta a kicsit az oviból, otthon kinyalta a lakást, megfőzte a másnapi meleg ételt, vacsorát adott a családnak, elmosogatott és elaludt a gyerek mellett mese közben, ráadásul a férje sokszor teremti le amiatt, mert nem ragyog a mosogató vagy mert hajszálat talált a lefolyóban.
Egy barátnőm egyszer panaszkodott, hogy nincs elég szex a kapcsolatában. Mire egy másik barátnőm megkérdezte: amúgy rendben van a pasi? Főz, lehet vele beszélgetni, kedves? Igen? Akkor nem érti, azért a heti vacak kétszer húsz percért miért kell felborítani egy amúgy megfelelően működő kapcsolatot.
Pedig ha nincs szex, a kapcsolat is felborul. Először csak feszültek vagyunk, kiabálunk és naponta háromszor összeveszünk, aztán azon vesszük észre magunkat, hogy egyszavas válaszokat vakkantunk oda a másiknak. Végül kiderül, hogy elhidegültünk és a férjünk már régóta valami szexi szingli után kajtat a munkahelyén.
Hogy jutottunk idáig? Szerelmünk hajnalán mi is naponta többször megkívántuk a férjünket. Alig vártuk, hogy kettesben maradhassunk és a szőnyegen hemperegjünk vagy a liftben essünk egymásnak. Nem vettük észre, hogy zöldre vált a lámpa, mert belefeledkeztünk a csókolózásba. Szerelmes üzeneteket írtunk a cseten.
Éreztük, hogy vonzónak tartanak minket, igazi nőnek. Elismerő pillantásokat zsebeltünk be a járókelőktől vagy az üzletekben. Ma meg már az építőmunkások is néma közönnyel szemlélik, ahogy elhaladunk a gödör és az ásók mellett.
Valahogy úgy alakult, hogy a cseten legfeljebb a bevásárlólistát írjuk meg vagy beszámolunk, hány fokos láza volt a gyereknek. Este pedig semmi másra nem vágyunk, csak hogy hülye amerikai filmeket nézzünk, amin el lehet aludni. Mikor lett a szex kötelező penzum, amit a kapcsolat fenntartásának érdekében kell leróni? Még a gyerek előtt? Vagy már a gyerek után? Ki emlékszik?
kertedi
