Kezdem azzal, hogy nem vagyok járványügyi szakértő és nem is néztem utána, hogy mikortól, hány megbetegedestől mondhatjuk ki, hogy járvány van. Ezt majd megteszik helyettem itt az okosabbak.
Családi nyaraláson voltunk Balatonfüreden (após, anyós, 1 és 3 éves gyerek, férjem és én). Mindennap lejártunk a strandra, ahol kialakítottak egy homokos részt, dagonyázót a kisgyerekeknek. Persze nem csak kicsik, hanem felnőttek is szívesen üldögéltek ott. Sajnos sok kicsin még pelus sem volt. Utólag én is okos vagyok, gondolhattam volna, hogy nem túl egészséges ott játszani, pláne, hogy az egyévesünk még előszeretettel nyalja a földet, vizet. A nyolc napos nyaralás ötödik napján lett beteg a kisebbik. Éjjel hányás többször, reggel mintha jobban lett volna, majd délelőtt durva hasmenés. Láza is volt. Ezzel ő túl is volt a nehezén, még egy napig diétázott, majd úgy tűnt, minden ok vele, de persze a strandra már nem vittem vissza. Maradtam vele a szálláson, ott homokozás, lavórban pancsi (maga a nyaralás pont arra a kánikulai hétre esett). A szálláson mondta a takarítólány, hogy nem ajánlja a strandot, kiszállt már az ÁNTSZ, fertőzést talált (ezt suttogva persze). Neten semmi infót nem találtunk.
Utolsó előtti napon, szinte egyszerre tört ki rajtunk (nagyobb fiú, férjem, én) ugyanaz. Hányás, hasmenés, láz. Nagyszülőket, hála istennek, elkerülte valami csoda folytán. Túléltük az éjjelt, rengeteg takarítással, ágyhúzással, aligalvással, mindezt úgy, hogy mi is vergődtünk, iszonyú gyengék voltunk, majd készültünk haza. Addigra már rengeteg esetet hallottunk a szállásról: kisgyerekesek, akik haza is mentek hamarabb, felnőttek. Kalici vírusról beszéltek. Férjemék az utolsó délután (mikor rosszul lettek) látták is az ÁNTSZ-eseket a parton. Utána fertőtlenítették is hoszasan a part menti zuhanyzót a strand dolgozói. Közben mindenki fürdőzött körülöttük ( ??!!).
Mi azért nem szakítottuk meg a kicsi betegsége után, mert beszéltem a védőnőnkkel (az orvost nem értem el) és mivel jobban lett hamar (evett, ivott, semmi láz), azt mondta, csak ne vigyem napra, strandra, és normaflore. Azt szerettük volna, ha a nagy még élvezi élete első nyaralását.
Hazaértünk, lábadoztunk, majd az itthoni nagymama is elkapta. Majd halljuk a sógoroméktól, akik 2 napra lejöttek, hogy ott is mindhármukon átment. Majd eltelt még pár nap, a másik sógoroméknál is (velük egyébként találkoztunk a nyaralás utáni hétvégén, lehet, ott kaphatták el, vagy eddig lappangott bennük).
Itthon böngéztem a netet, első körben semmi hír. Aztán még aznap: http://index.hu/belfold/2013/
Jah, 40, aki orvoshoz ment..és hány 100, aki inkább haza.
Majd tegnap: http://index.hu/belfold/2013/
Itt is pont 40, de persze egy hotelt hibáztatnak.
Kérdések: Hány fertőzöttől számít járványnak? Miért nem figyelmeztetik a kisgyerekeseket erre a veszélyre? Kinek az érdeke, hogy ne zárják be a strandokat a szezon közepén? ( költői)
Lehet, hogy naiv vagyok, de én komolyan nem számítottam ilyen befejezésre a nyaralásunkon. Sem én, sem a férjem nem találkoztunk még ilyennel, pedig gyerekkorunk óta jó pár balatoni nyaraláson vagyunk túl.
Folytatás: a kisebbik napokkal a fertőzés után rendszeresen belázasodik, hőemelkedés szinte állandóan. Elmegyünk háziorvoshoz: várjunk még pár napot, majd vérkép, ha fennáll még a láz. Most várunk. A nagyobb (és én is) aluszékony, nyomott mindkét gyerek. Lehet, hogy ilyen hosszan tart a regenerálódás, nem tudom. Mindenesetre aggasztó ezt látni.
orsitroll
