Legtöbbször azért keresi fel a szülő a hematológust, mert úgy látja, sápadt a gyermek, fáradékonyabb is, és szeretné megtudni, hogy ennek hátterében nem vérszegénység áll-e. Előfordulhat, hogy laborvizsgálat során véletlenül derül ki a vérszegénység. Az okokról és a vérképzőszervek betegségeivel összefüggő tünetekről Dr. Benyó Gábor hematológussal beszélgettünk.
Milyen tünetei vannak a vérszegénységnek? Mikor jelentkezik a betegség?
Dr. Benyó Gábor: A mai világban, a fejlett országokban a vérszegénység nemcsak gyermekkorban fordul elő, hanem népbetegségnek tekinthető. Egyszerűen azért, mert nagyon sokakat érint, különböző fokban. Ennek oka az életmódunk, a táplálkozásunk, és az is, hogy vérkép vizsgálat gyakran, szinte minden vérvétel alkalmával történik, így a vérszegénységre is fény derül.
Önmagában a vérszegénységnek igen sok esetben nincs semmiféle típusos tünete. Egyszerűen a beteg kicsit fáradékonyabb, kicsit étvágytalanabb, néha szédül, úgy érzi, hogy a teljesítő-képessége csökken, vagy figyelmetlenné válik a gyermek. Ha végignézzük ezeket a tüneteket, akkor látjuk, hogy mindezt éppúgy okozhatja kimerültség, túlhajszoltság vagy lehetnek pszichés problémának testi megnyilvánulásai. Azok a tünetek, amelyek már fenyegető vérszegénységre utalnak, nagyon ritkák.
Mikor fordulnak orvoshoz a szülők?
Dr. Benyó Gábor: Gyakran előfordul, hogy „…sápadtabbnak látom a gyermeket” – mondja az anyuka, aki hozzáteszi, hogy a gyerek fáradékonyabb, és arra kér, nézzük meg, hogy nem vérszegény-e. De találkoztam olyan helyzettel is, amikor egészen extrém vérszegénységgel jött be valaki anélkül, hogy különösebb módon aggódtak volna, jelentse ez akár a szülőt vagy a háziorvost.
Hogyan lehet észrevenni a betegséget?
Dr. Benyó Gábor: Ha egy vérszegénység lassan alakul ki, akkor hozzászokunk a gyerek bőrszínéhez, hozzászokunk az aktivitásához, ahhoz, hogy milyen vitalitással rendelkezik a gyermek. Ebben az esetben nem biztos, hogy akár a szülőknek, vagy a közeli ismerősöknek feltűnik a változás. Ez jellemzően inkább a kisebb gyermekeknél, csecsemőkorban lehetséges, illetve a serdülőknél, akik egy kicsit kikerülnek a szülői kontroll alól, és adott esetben a szülő nem tud, vagy nincs módja beleavatkozni, a gyerek még akár disszimulál is, tehát a valós tüneteit nem jelzi, nem hívja fel a szülő figyelmét arra, hogy valamilyen gondot észlel. Sajnos, mint onkológus mondhatom, hogy ebben az életkorban nagyon sok olyan serdülővel találkoztam, ahol bizony a tünetek régóta megvoltak. Azonban azzal, hogy a szülő már nem úgy kérdezi a gyermeket, nem azokra figyel, mint kicsi korában (már nem nézi meg a székletét, a vizeletét), vagy ha észlel is valamit, nem biztos, hogy meg tudja beszélni a gyermekkel – egyszóval előfordul, hogy elcsúszik ez a fajta kommunikáció – megváltozik a lehetőség is, hogy a gyermek még idejekorán segítséget kapjon. A gyermek pedig, ha éppenséggel „púpok nőnek a fejére”, akkor inkább megnöveszti a haját, hogy ne látsszon - tehát nem biztos, hogy kiderül a baj.
Hogyan derül ki a betegség?
Dr. Benyó Gábor: Ha bejön a beteg azzal, hogy neki vélt vagy valós panaszai vannak, akkor egy vérvétel kapcsán meg lehet nézni azt is, hogy van-e, és ha igen, milyen vérszegénysége. Ma már egy egyszerű (akár ujjbegyes) tájékozódó vérvizsgálatból diagnosztizálható a vérszegénység ténye.
Több fajtája van?
Dr. Benyó Gábor: A vérszegénységnek nagyon sok fajtája van. Ami igazi népbetegség a vérszegénységen belül, az a vashiányos vérszegénység. Előfordulhatnak kicsit más helyzetek is, amikor egyéb nyomelemek, vitaminok hiánya okozza, pl. a folsav vagy B12 vitamin, de ez azért jóval ritkább. Gyermekeknél (és felnőttek esetében is) tehát elsősorban a vashiányos vérszegénység az, amely miatt közvetlenül a hematológushoz fordul a beteg.
Mi a hematológus feladata?
Dr. Benyó Gábor: A hematológusnak az a feladata, hogy a vérképek alapján tisztázza: tényleg a legbanálisabb, 85 százalékban előforduló vérszegénységfajtáról, vagy az örökletes vérszegénységfajták valamelyikéről lehet szó a betegnél. Ez utóbbiak nem vashiányos állapot következtében alakulnak ki. Vannak még ritkább, csak néhány százalékban előforduló vérszegénységgel járó állapotok is. Jellemző, hogy ezen ritkább vérszegénységi állapotoknak nagyobb hányada komoly hematológiai problémát, vagy akár komoly egyéb betegséget is hordozhat maga mögött.
Mit tehet a hematológus, ha kiderül a vérszegénység?
Dr. Benyó Gábor: A hematológus először megnézi, hogy valóban fennáll –e vérszegénység, ez a vérértékek alapján kiderül. Ha igen, akkor az egyéb labor paraméterek (vörösvérsejt-szám, vörösvérsejt-térfogat, vér vastartalom, egyéb számított értékek) alapján lehet azt mondani, hogy ez inkább egy hiányállapottal járó, vagy képzési zavarral járó helyzet, és meg lehet határozni, hogy milyen irányban kell továbbmenni. Előfordulhat, hogy felmerül az örökletes betegségek gyanúja – akkor adott esetben genetikai vizsgálat irányába is el lehet menni. Amit tudni kell, hogy akármilyen egyszerűnek is látszik a genetika, nem mindig az az első, hogy ha a gyanú felmerül, mert sokkal gyakoribb a vashiányos állapot, és gyermekkorban a vashiány más betegségek mellett is előfordulhat.
Hogyan lehet gyógyítani?
Dr. Benyó Gábor: A szakma szabályai szerint először, ha egy vashiányos állapot mellett lévő vérszegénységet látok, akkor a vashiányt kell rendezni, és meg kell nézni azt, hogy emellett a vérképzőszervi eltérés, vérszegénység rendeződik-e. Ha igen, akkor két dolog lehetséges: az egyik, ha a gond szépen rendeződött normál vasadás mellett, akkor ez esetben valóban vashiányról beszélhettünk, amely vélhetően inkább táplálkozási eredetű lehetett. Ha szájon át adva a vasat nagyon nehezen lehet rendezni, vagy nem is sikerül, csak vénásan adva a vaskészítményt, akkor, bár szintén vashiányos állapotról lehet szó, azonban ennek hátterében felszívódási zavar állhat. Ennek tisztázásaként a további vizsgálatokat a gasztroenterológia irányában kell továbbvinni. Nyilván a kezelés alatt érdemes türelemmel lenni, hiszen tudjuk, hogy különböző készítmények különbözőképpen szívódhatnak fel, és a szülők is különbözőképpen tartják be azokat az előírásokat, amelyek a vas beadására vonatkoznak. Ezért a kezelőorvosnak, diagnosztának fontos feladata az is, hogy meggyőződjön arról: a felírt készítményt beszedték, és úgy szedték be, ahogy az orvosi szempontok szerint javasolt, vagyis ahogy az orvos előírja.
Mi a teendő, ha nem „hat” a gyógyszer?
Dr. Benyó Gábor: A következő lépés lehet a készítmény megváltoztatása, egy másik csoportba tartozó készítmény alkalmazása. Az is lehet, hogy a betegnek hasmenése vagy székrekedése lesz a gyógyszertől. Előfordul, hogy a szülő nem mondja meg az orvosnak, hogy megpróbált „varázsolni”, azaz kicsit kevesebbet adott a gyermeknek a vaskészítményből. Ez azért gond, mert bár a gyermeknél kevésbé volt érzékelhető a székrekedés, azonban az állapotába nem is állt be a várt javulás.
Ha minden úgy működik, ahogy kell, mégsem érjük el a várt eredményt, akkor adekvátan tovább kell lépni. Ha a szájon át szedett vaskészítmény mellett nem javult a helyzet a váltott készítmény adásakor sem, akkor át lehet térni a vénás beadásra, ami nem veszélytelen, és megfelelően ellátott szakrendelő feladata. Ha egy idő elteltével erre a kezelésre van megfelelő reakció a szervezet részéről, akkor tudjuk, hogy felszívódási betegség irányába érdemes továbbmenni. Hiszen a felszívódási zavar nem hematológiai betegség.
Azonban, ha vénás készítményre sem rendeződik a vashiányosnak gondolt vérszegénység, akkor mindenképp érdemes elgondolkodni azon, hogy nincs-e valahol vérvesztés a szervezeten belül, jól vettük-e fel az anamnézist, valóban biztosak lehetünk-e abban, hogy nincs vér a székletben, stb. Hiszen ha én egy lyukas fazekat próbálok tölteni, akkor elég nehéz a feladatom… Gyerekkorban például gyakori az orrvérzés, de nem mindig veszik észre. Tehát ha éjszaka sokat vérzik az orra a gyermeknek, illetve a gyerek (vagy a szülő) nem nézi a székletet, és közben úgynevezett „szurokszéklete” van, akkor nem fognak javulni az eredményei sem. Mindkét jelenség épp elég ahhoz, hogy az orvos számára kiderüljön a folyamatos vérvesztés. Ezért nagyon fontos a kommunikáció, és a jó együttműködés a szülők és a hematológus orvos között.
Köszönjük a beszélgetést!
Tünde
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
