Megragadnám az alkalmat, hogy megírjam az igencsak friss élményeken alapuló kórháztesztemet.
2017 októberében szültem a második kisfiamat a szolnoki Hetényi Géza Kórházban.
A kórház kívül-belül felújított, esztétikus, kellemes környezetnek mondanám. A mellékhelyiségek többnyire tiszták, azonban szappan és vécépapír állandó hiánya persze fennáll. A szülőszoba modern, jól felszerelt, lehetőség van labdán, matracon a földön, ágyon, bordásfal mellett, tusoló alatt vajúdni. Nekem sokat segített, hogy nem kellett folyamatosan feküdnöm, mint az első kisfiammal.
Fogadott orvossal és szülésznővel szültem. A nőgyógyász a 40+4. napon indította meg a szülést, előtte nagy sajnálatomra három héten át nem készült egy ultrahang sem, egy vizsgálat sem, csak ctg. A szülésznővel maximálisan meg vagyok elégedve, a ctg-k alkalmával is rugalmas volt, segítőkész, a vajúdás során is, habár a férjem végig benn volt, ő is sokat ült mellettünk, támogatott akár simogatással, akár szavakkal. Mivel indított szülés volt, oxitocin infúziót kaptam, rá egy órára repesztett az orvos burkot. Összesen kilenc órát vajúdtam, az utolsó három óra iszonyú volt, megakadt a tágulás, már könyörögtem a császárért, de hagyták a természetet működni, és a szülésznőmnek hála gátvédelemmel, sérülések nélkül született meg a kisfiam.
A babámmal egy órát töltöttem még a szülőszobán, ahol hagyták szopizni. Utána kerültünk át az osztályra. Kétágyas szobát kaptam, ami rendkívül felszerelt volt, fertőtlenítő, kézmosó is megtalálható volt. Megkaptam a babámat, és onnantól kezdve egy csecsemős nővér sem hederített ránk, hogy tud-e szopizni esetleg, minden oké-e. Első kisfiam 17 hónapig szopizott, így volt tapasztalatom, de első gyerekesként ez nagyon rosszul érintett volna.
Másnap reggeltől kezdődött a viccet félretéve horror időszak. Rémálom volt tényleg. Mérések, grammok, pisis és kakis pelusok, statisztikák, milliliterek. Csak ez lebeg a csecsemősök szeme előtt. Ha egész nap próbáltam szoptatni, az volt a baj, ha kétóránként, az, ha három, az szúrta a szemüket. Lekezelő módon viselkedett 1-2 kivétellel az összes nővér. Első kisfiammal RH összeférhetetlenség volt, így a második kisfiam vércsoportjára mondták, hogy figyeljek, kérdezzek rá. Három és fél napon keresztül senki sem volt hajlandó elárulni az információt, sőt, ki is oktattak, hogy minek az nekem, nem mindegy? A szuri miatt nem, egyáltalán nem mindegy.
A tejem a harmadik napon indult be, addig nem is adtak pótlást, de érdekes módon a gyerekorvos kiszámolta, hogy 30 grammot kell ennie a kisfiamnak, ha nem szopizik annyit, pótlást kap. Nos, szopizott 20-at, és a rettentő „kedves” csecsemős nővér pillanatok törtrésze alatt nyomott bele még 20 ml tápszert. Igen, szoptatásbarát módon, svéd itatópohárból. Sajnos ezzel nem sokat ér az ember, ha a következő kötelező etetésre nem bírja felébreszteni a gyerekét, mert megtömték, mint a libát, holott lenne teje, ha hagynák szoptatni... A nővérke arra a kérdésemre, miszerint miért bírálta fel a gyerekorvos előírt adagját, közölte, hogy „anyuka, inkább ez, mint az infúzió... ezt a gyereket fel kell tölteni a holnap reggeli mérésre"... Ott eltörött a mécses, és bőgve toltam vissza a szobába a kisfiamat.
Jött a lelkiismeret furdalás, hogy 17 hónap szoptatási tapasztalat sem elegendő arra, hogy a másodikat is tudjam szoptatni, egy kész csődtömeg vagyok. És nem mert szólni az ember... Egy anyukával szó szerint kiabált az egyik nővér, hogy „ha nem akar szoptatni, oké, majd betápszerezzük a gyerekét, és egész életében beteges lesz, jó lesz így?!” Az ember lánya innentől kezdve milyen segítséget kérjen, merjen kérni bárkitől is, aki ott dolgozik, akinek ez lenne a hivatása? Alig vártam a hazajövetelt.
A látogatási rend szimpatikus, az osztályra senki sem jöhet be, így igazából zavartalanul lehet pihenni, szoptatni. Sajnos apuka is csak a hazamenetelkor foghatja meg a babát.
A kórházi kosztról annyit, hogy az ebéddel elégedett voltam, a reggeli és vacsora egy óvodásnak nem lett volna elég. Így minden nap hozott be a férjem valamilyen ételt.
Számszerű értékelésem:
szülészet állapota: 10
kórtermek állapota: 10
szülőszoba korszerűsége: 10
felszereltség (orvosi, higiéniai eszközök): 10
mellékhelyiségek/zuhanyzók állapota: 8
orvosok segítőkészsége: 4
szülésznők segítőkészsége: 8
csecsemős nővérek segítőkészsége: 2
kommunikáció, tájékoztatás: 3
tisztaság: 10
ellátás minősége: 7
személyes élmények: 3
Eszter
Bezzeganya az Instagramon!
Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz.
Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>
Családtervezés, terhesség, szülés, gyereknevelés, egészség-betegség, szórakozás – ezekben a kategóriákban témánként tudsz böngészni a tartalmaink között. Kövesd a Bezzeganyát a Google+ -on is!
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
