Kriston Andrea könyvét olvasom a női tornáról. Szimpatikus, ahogy ír, igazából tapasztalom is, amiket megfogalmaz: a rázkódás mennyire nem tesz jót a belső szerveinknek, miért nem ideális a futás, fitnesz, stb. Nem is ez a lényeg, hanem megragadta a figyelmemet a mondat: Ép testben ép lélek. Mennyire igaz, ha jobban belegondolunk. Sok-sok év, évszázad népi bölcsességei, megfigyelései párlódnak le ebben az egyszerű szállóigében. És mennyire igaz, hogy amilyen egyszerűen van megfogalmazva, annyira sokrétű és mélyreható az értelme. Tegnap este óta azon töprengek, miről írjak nektek. A fenti szólás a heti vezérszálam, csak megfordítva és kérdezve: vajon ha ép a lélek, ép a test is?
Nagyon nehéz hetem volt. Három napig egyedül voltam a srácokkal, mert a férjem külföldre ment. Hiába vannak napközben suliban, bölcsiben, én olyankor dolgozom, és mikor délután hazaértünk, minden rám zúdult. Ráadásul a logisztikát is egyedül kellett megoldanom a vásárlástól az úszáson át az esti fektetésig (tegye fel a kezét, aki négy pici gyereket egyedül összerak a reggel negyed 8-as indulásra). Ritka módon elfáradtam. Édesanyám sincs jól, és messze is lakik, így érte folyamatosan aggódtam, aggódom. Közben dolgozom is, szenvedek némelyik ügyfelemmel, keresem a megbízásokat, abajgatom az embereket, akikkel együtt dolgozom egy-egy projekten. A legkisebbnek jön a foga, így minden éjjel felébred, sírdogál, a popsija olyan, mintha felszántották volna. Nem volt egy nyugodt éjszaka sem a héten, így az érzelmi-fizikai megterhelés mellé még kialvatlan is voltam. Alig tudtam az életmódommal törődni.
A nem túl ép lelkem miatt a testem sem volt ép a héten. Nem akartam enni. Egyáltalán nem voltam éhes, úgy kellett erőltetnem az evést. A müzlis csodakatyvasz, amit egyébként nagyon szeretek, félig csúszott csak le reggelente, az ebédek végét ide-oda tologattam a tányéron. Amikor leesett, hogy alig ettem, akkor meg vártam a vércukor leesést, az éhségrohamot. Nem jött.
Azért igyekeztem tartani magam az elvekhez, sikerült is, csak olyan félgőzzel, kedvetlenül. Pedig a mérleg már általában 64-el kezdődő kilót mutat. Ennek örömére vettem egy farmert, ami itthon nem jött fel rám, pedig 38-as. Dühömben az előszobában a földhöz csapkodtam és káromkodtam, hogy ha már ilyen szar ez a hét és mindent nekem kell egyedül, legalább ez a tetves 38-as méret lenne jó… Mindaddig, amíg meg nem néztem a címkét és rá nem jöttem, hogy a 38 az nem a magyar számozás, mert úgy 36-os… A kudarc átfordult sikerbe, mert ezek szerint már a 36-os is majdnem rám jön.
Hétvégére erővel feltuningoltam magam, mondván ez az utolsó szép őszi két nap, rávettem férjet, hogy vasárnap kiránduljunk. Tatabányán jártunk, megnéztük a Turul madarat, a kilátót, valamint az erdei ösvények mentén eldobált szemetet. Szendvicset vittünk salátával és vizet. Bár én jeleztem, hogy ez nekem nem biztos, hogy ideális, én inkább sütök csirkemellet, vigyük azt, férj közölte, hogy ha még egy mozdulatot teszek a hétvégén és nem pihenek, akkor majd ő váltja az életmódomat, de abban nem lesz köszönet. Nem hinné, hogy két sonkás szendvics dönti romjába a sikereimet és véleménye szerint némi pihenés többet ér most nekem. Igaza volt, nagyon jót kirándultunk, játszottunk, beszélgettünk. A nyitóképen férj van, plusz három gyerek az ötből (egy nem jött velünk, a legkisebb az én hátamon volt, így ők lemaradtak a képről), a Szelim-barlangban, ellenfényben.
Tornaügyben is haladtam: pénteken becserkésztem az elliptikus trénert. A nappali sarkában gubbaszt. Óvatosan közelítettem meg, védőruhát viselve (cicanaci, sportmelltartó, póló), folyamatosan becézgetve a vadat. Finoman lehámoztam róla a kerti székpárnákat (ebből a srácok építettek bunkert előző este), megsimogattam a kijelzőjét és megnyugtattam, hogy ezentúl nem hanyagolom el, de most legyen hozzám kíméletes.
Felpattantam rá és sikerült 20 percet tekerni, közben zenét hallgatni és izzadni. Nagyon jólesett, éreztem, hogy végre tettem valamit az alakomért. Utána bőséges vízivás, délben némi ebéd. Vasárnap ugyebár kirándultunk, úgyhogy a mozgás ezzel kipipálva. Jövő héten folytatom az elliptikus tréneren, terveim szerint minden másnap húsz perc lesz egyelőre az adag, és megpróbálok egyik estére egy kezdő pilates edzést beiktatni.
Heti tipp: egyik este feküdj le 9-kor és aludj 10 órát. Mesés! Próbáljátok ki!
Zsé
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
