Bár az elmúlt két hétben mindenki ünnepelt is, mégsem maradt el összességében a siker, a formásodás, van aki a mozgást, van aki az egészségesebb étkezést tartja a fő oknak, miért kap mostanában dicsérő megjegyzéseket, vagy fér bele észrevehetően könnyebben a nyárias nadrágjaiba. Hajrá!
Meni
Újra két hét eseményeit kell összefoglalnom, szerencsére csak fogyókúrás szempontból, különben esélytelen lenne. Kicsit kakukktojás vagyok a többiekkel szemben, mert nekem ugyebár a húsvét kimaradt. Nem volt se sonka, se családlátogatós zabálások. A pészach, ami nekem volt, az nem az evésről szól. Kifejezetten nem arról, ugyanis csomó minden tilos ezen az egy héten. Vallástörténeti okoskodás mellőzésével a lényeg, hogy semmilyen kenyérféleséget, semmilyen tésztafélét, és ezen kívül még egy csomó szénhidrátos cuccot nem lehet ilyenkor enni, még olyat sem, amiben ezek rejtve fordulnak elő. Ez sok megszoritással jár, de kellemes hozadéka, hogy például a pészachra kóser virsliben nincs szója (és egy csomó más adalékanyag sem), ezért baromi finom, tisztára retrovirsli, mint amit gyerekkoromban ettem. Egyedül a macesz volt kihívás, ilyenkor ugyanis azt eszünk, illetve én nem. Mert több mint 300 kalória van 100 grammban, ezért idén lemondtam róla, csak a kötelező minimum mennyiséget ettem. Maradt a hús, a zöldségek és a gyümölcsök, no meg az örök kedvenc, a tejtermékek + rengeteg kirándulás. Meg is lett az eredménye, átléptem a lélektani határt, már több mint három kiló lement a kitűzött hatból, szinte hihetetlen, de nincs visszaesés.
A második hét nem alakult ilyen vidáman, megmondom őszintén, kissé elgondolkoztam azon, hogy túllövök a célon és kimerítem a szervezetemet a diétával, ugyanis beteg lettem kicsit. Először a torkom fájt, majd jött a köhögés, most éppen a náthánál tartok. Nagyon kritikusan magam elé kaptam a kajanaplómat, és átnéztem az elmúlt heteket. Azt láttam, hogy tökéletesen egészségesen táplálkozom. Sok folyadék, sok sovány hús, kevéske marhahús, hal, zöldségek, gyümölcsök, és minden napra jut egy kis szénhidrát is. Talán a zöldség- és gyümölcsmennyiségen lehetne javítani, és továbbra is keményen oda kell figyelnem a folyadékbevitelre. Szóval nem gondolom, hogy a diéta vágta volna gallyra az immunrendszeremet, főleg hogy az elmúlt 24 órában kijöttek a tünetek a férjemen és a háromból két gyereken is. Azért megfogadtam magamnak, hogy még jobban oda fogok figyelni, nehogy átessek a ló túloldalára. Néha ijesztő ez a sikeresség.
Almajemima
Az elmúlt két hétben tulajdonképpen elégedett voltam magammal. Na nem mintha olyan hatalmas sikereket értem volna el a fogyókúrában. De volt egy-két dolog, ami derűvel és optimizmussal töltött el, már ami az alakomat illeti.
Kezdem a legszégyenletesebbel. Nem is volna szabad bevallanom, mert ugye nem kellene, hogy másokkal ellentétben definiáljuk önmagunkat, de a kísértésnek nehéz ellenállni...Szóval húsvétkor voltunk strandon, ahol megnyugodtam a helyzetet tekintve. Kimondottan filigránnak láttam magam a feredőző gyülekezet közepette. Igen, igen, gyenge diadal, de akkor is.
A másik, sokkal fontosabb siker az volt, hogy végre, végre elég meleg volt ahhoz, hogy elővegyem a nyári ruhatáramat, és bizony derékban, combban sok minden lötyögött, ami tavaly passzentosan simult.
Az étteremben is inkább salátáztam, valamint nem ettem desszertet, és valamiért mindez még csak nem is esett nehezemre. Kilóra nem mutat sokkal kevesebbet a mérleg, mint a napló indulásakor (pontosan mínusz 1), ennyi hét fogyókúra után, már ha rendesen csinálná az ember, sokkal látványosabb eredményt kellene tudni felmutatni. Én mégis sok bókot zsebeltem be mostanában, még híresen kritikus és rosszmájú ismerősöktől is.
A tavaszi szünet dőzsölése, húsvéti vendégjárás után mára minden visszazökkent a hétköznapi kerékvágásba, és én továbbra is próbálkozom egészségesebben élni, pláne, hogy már a lábam sem fáj nagyon: így óvatosan ugyan, de a konditerembe is visszatérek ezen a héten (futni persze nem fogok, inkább evezek, vagy elliptikus tréneren izzadok majd).
Citabella
Születésnap, nyúl, születésnap
Nem merek mérlegre állni. Két hét alatt ettem mindent, ami eszembe jutott: tortát, kalácsot, szakajtónyi pogácsát, futni meg egyszer sem sikerült. Jógára azért eljutottam. Talán gerincsavargatásnak köszönhető, talán a súlyzózás elmaradásának, hogy bár tuti visszajött rám jónéhány deka, mégis felsejlik valami derékszerűség a bordáim és a csípőm közötti területen, és a nadrágjaim sem jeleznek tragédiát, sőt. A nyújtástól nőttem vagy két centit és sokkal összeszedettebb vagyok, mint bármikor, mióta gyerekem van.
Hétfőtől viszont nincs sunnyogás, visszadöccenünk a rendes kerékvágásba. Változás annyi lesz, hogy végre ehetek epret, és a korábbinál több mozgással küzdök tovább a zsír ellen: heti egy futás, két jóga és jó idő esetén napi két óra outdoor szaladgálás az egyévesem után. Vasárnap mázsálás, drukkoljatok.
