Ami a következetes hosszú távú életmódváltást illeti, fogyisaink elégedettek lehetnek, pár alkalmi kilengésen túl (a svédasztal csábítása vagy a család férfitagjainak pörköltrajongása) betartják az egészséges étkezés szabályait, mozognak, ám a mérleg drámai változást nem mutat. Nem úgy a régebbi ruhák, amikbe általában gond nélkül beleférnek, vagy az ismerős és ismeretlen férfiak elismerő pillantássa, esetleg szavai, sőt, tettei.... Lehet, hogy nem is a mérleg a legfontosabb?
Citabella: A mérleg továbbra sem barátom
Mit számít egy szám?
A mérleg továbbra sem a barátom, komolyan megfordult a fejemben, hogy elromlott, azért nem jön össze sosem a kerek szám. Pedig dolgozom rajta, tényleg. Idényzöldség, idénygyümölcs naponta többször – az uborkát most egy ideig hanyagolom. Kevés zsír, olaj, hús, szénhidrát, kisebb adagok mindenből. Sok mozgás friss levegőn. Futás (nem kocogás) heti egyszer hat kilométer, jóga, kicsi után szaladgálás, naggyal táncolás, torna. Alvás – hááát, a lehetőségekhez képest. Sok folyadék, kevés koffein, minimális alkohol, semmi cukor.
A férjem, a mérőszalag, a tükör, sőt, még a „reménytelen” címkéjű dobozban évek óta porosodó ruhák szerint is remek formában vagyok. Szerintetek számít még ezek után, hogy mit mutat a mérleg?
Almajemima: Ostromolt a görög úszómester!
Ahogy sejtettem, a hosszú hétvége kissé visszavetette a nagy elhatározást: hiába ittam sok vizet és tömtem magam evés előtt salátával, azért a görög ételeknek nehéz ellenállni. Nem zabáltam, de tény, hogy kicsit többet és gazdagabban ettem a szokásosnál. Úszni viszont sokat úsztam, tengerben, medencében egyaránt, és hazaérve folytattam a jókislány-üzemmódot.
Az édességet kevésbé kívánom (lehet, hogy tényleg segít a króm, amit kb. két hete szedek?), tehát könnyedén lemondtam róla az elmúlt napokban, egy kis gombóc fagyin kívül semmi kihágásról nem tudok beszámolni. Mivel a hét elején nem voltunk itthon, egyszer voltam csak yogilatesen, és egyszer gyalogoltam körül a közeli tavat (ez 1 óra intenzív gyaloglást jelent, kb. 130-as pulzussal).
Viszont kezdek csüggedni: sok mindent megváltoztattam az elmúlt hónapokban és eredmény szinte semmi. (Mindössze 1 kiló fogyás, a kitűzött cél pedig öt kiló lenne.) Pedig nem arról volt szó, hogy nem a drasztikus fogyókúra hasznos hosszú távon, hanem az életmódváltás? Tényleg jól eszem és nem sokat – sőt, sokkal kevesebbet, mint eddig, szinte semmi édességet, pedig régebben (pár hónapja is) mérték nélkül tömtem a kekszet, sütit, pizzát, és nem híztam. Most nem eszem ilyesmit, de nem fogyok. Miért?
Igen, ott volt a márciusi síelés, amikor kirúgtam a hámból, meg most ez a hosszú hétvége, de akkor is többet vártam attól, hogy a hétköznapokban sokkal kevesebb tésztafélét, kenyeret, édességet, és sokkal több friss zöldséget, sovány tejterméket és teljes kiőrlésű gabonát eszem, mint eddig, és a sport – életemben először – rendszeres része lett életemnek, még csak nem is utálom.
Még régen írta egy kommentelő, hogy az életmódváltással hónapok alatt sem ért el pár grammnyi fogyásnál többet, ezért bedühödött, és drasztikus fogyókúrára adta fejét, amellyel sikereket ért el. Nekem is megfordult a fejemben hasonló megoldás. Sőt, bevallom, tegnap már a „zsírleszívás” szót is beírtam a keresőbe.
Görögországban viszont volt egy kétes sikerem, ami kellemetlen és vicces is volt egyben. Az úszómester (igazi baywatchos izomtibor) megpróbált megkörnyékezni, éjféli pásztorórát kért tőlem és a WC-be is utánam jött. Sokszor próbálkozott, csak keményen fenyegetőzve tudtam végül lekoptatni. Pedig bikiniben is látott.
Meni: A férfiak visznek rossz útra engem!
Megjött a nyár. És a férjem is külföldről. Előbbi segíti a fogyókúrát, utóbbi gátolja. Előbbi hozzásegít ahhoz, hogy gond nélkül meglegyen a napi minimum 2 liter viz (óóóóóriási eredmény, hogy az elmúlt három hónapnak köszönhetően már-már undorodom a kólától, a cukros üdítőktől, de ha véletlenül mégis elcsábulok, akkor egy korty után leteszem, mert olyan édesnek érzem). Aztán melegben semmiféle problémát nem okoz gyümölcsjoghurtot reggelizni, vagy cukormentes müzlit. A salátafogyasztásunk is fellendült újból. Határozottan nem kívánom a tojásrántottát, a zsíros kenyeret, a marhapörköltet. Apropó marhapörkölt. A férjem megjött külföldről, és ő – a nagyfiúval lelkes és sziklaszilárd koalíciót alkotva – házias ízekre vágyik. Például marhapörköltre. Így hát hétvégén brassóit főztem, a következő hétre pedig pörkölt lesz.
De hogy nekem is legyen sikerélményem, a második étkezésre halat sütöttem, most pedig valami nagyon friss, gyümölcsös csirkét tervezek. Muszáj odafigyelnem, nagyon, mert újra bebizonyosodott, hogy könnyen ki tudok billenni a lendületből. Az elmúlt két este visszajött korábbi rossz szokásunk, azaz amikor a házban végre csend honolt, szépen előpakoltuk a friss bagettből, sajtokból és némi házi fagyiból álló vacsoránkat. Nagyon pici adagokat ettem, de még így is lényegesen többet, mint szoktam. És az eredmény nem maradt el. Rosszul aludtam, bolondságokat álmodtam, és reggel a mérlegen magasabb számot találtam, mint egy hete. Tanulság mindenki számára levonható: a férfiak visznek engem rossz útra... de nem hagyom magam.
