Az előző napi kemény partizás, táncolás és hosszú éjszaka után egy nyugodtabb este következett, amit egy kedves ismerős párocska társaságában töltöttem el. A srácot jó tizenöt éve ismerem, a lányt pedig azóta, hogy együtt vannak, három és fél éve. 

Hármasban róttuk a lassú szigetköröket, egy gigászi üveg fröccsöt megosztva, beszélgettünk az élet szép, és kemény dolgairól, és egy csomó koncertre beugrottunk fél órácskákra. Mivel nem játszott olyan zenekar, ami engem különösebben érdekelt volna, rájuk bíztam magam, mentünk az orrunk után, és élveztük a tömeg zúgását és a bábeli nyelvzavart.

Szinte képtelenség az idei Szigetről írni anélkül, hogy megemlítenénk, hogy a magyar látogatók kisebbségbe kerültek. A rendezvény jó híre elterjedt a világban, fiatalok ezrei jönnek Magyarországra bulizni mindenhonnan. Ezzel egy időben a magas jegyárak lehetetlenné tették az átlag magyar tizen- és huszonéves számára, hogy kiugorjanak bulizni. A fiúzó és csajozó magyar tinik eltűntek, és átvették helyüket az egynemű, vagy vegyes, külföldi baráti társaságok. Úgy tűnt, hogy több a férfi, mint nő. Talán azért, mert egy szerelmespárt kísérgettem, talán azért, mert a saját párom túl van az Óperencián, de folyamatosan azon járt a fejem, hogy mennyire megváltozott a Sziget dinamikája az elmúlt tíz évben. Sokkal kevesebb „leszólításnak” voltam tanúja. (Bár az előző este a Roma sátorban megkörnyékezett egy arc, aki kitartóan és hiába kérdezgette tőlem, hogy mi a nevem, hány éves vagyok, és mi a foglalkozásom). Látszólag mindenki a saját csoportjával volt elfoglalva, vagy a párjával, akivel érkezett. Az átlagéletkor 25-30-nak tűnt, nem 18-25-nek, mint azelőtt. És szép számban láttam hozzám hasonló öreg rókákat, egyedül is, szóval ha valaki azért nem megy ki, mert nem akar a legidősebb lenni, csak hajrá.

Ami viszont évek óta mindig volt, és az idén is van, az a Házasságkötő Sátor. Valamikor este 10 felé oda tartottunk, mert barátaim tavaly ott egybekeltek, és elhatározták, hogy folytatják a hagyományt. Nagyon kíváncsi voltam, hogy ki és miért téved be oda. Talán párok, akik tegnap éjjel találkoztak, és borködös romantikában egy hetes hűséget akarnak fogadni?  Vagy sokadik éve igazándiból házasok, akik fel akarják éleszteni a bizsergő, izgi érzéseket?

Amikor beléptünk, éppen 2 pasit eskettek, akik szigetfrigyüket (az eskü szerint „Imádott társamhoz hű leszek, amíg a halál el nem választ, vagy legalábbis a Sziget végéig”) egy csókkal zárták. Buzgón fényképezgettem őket, de lelkesedésemet lelohasztva az egyikük megkért, hogy töröljem le a képeimet, mert ő „a valóságban egyáltalán nem buzi” sőt csaja is van, és csak poénkodtak. A csókról nem akartak tárgyalni. A következő pár is egynemű volt, 2 lány. Kérdéseimre elmondták, hogy ők a fiúkat szeretik, de jóbarátok és már egy éve ismerik egymást. A csók helyett ők kezet fogtak egymással. Csalódottságot éreztem. Kezdett derengeni bennem, hogy a házassági sátor az általános iskolás emlékkönyvek komolyságával közelíti meg a „holtomiglan” kérdését. Azután jöttek a barátaim, immáron második helyi esküjükkel. A sátor fényképésze is észrevette, hogy itt egy komolyabb eseményről van szó, buzgón kattintgatta nagy fényképezőgépét.  Egy kicsit mindenki elérzékenyült, bár a legszebb résznél az egyik „anyakönyvvezető” félrelökdösött, amikor közölte kollegájával, hogy ő most elmegy sörért. A barátaim felhúzták egymás ujjára a színes műanyag gyerekgyűrűket, aláírták az oklevelet, és mentünk tovább bolyongani. Magától értetődő kérdés volt, amit feltettem: fognak-e majd hivatalosan is összeházasodni. Legnagyobb megdöbbenésemre (erre valamiért nem számítottam) közölték, hogy igen, mégpedig február huszonkilencedikén, első naptári, és 4 éves valós évfordulójukon.

Újházasaim mosolyogva nézegették a jegygyűrűket a sötétben, és nem kellett kétszer kérni őket, hogy megismételjék a frigy csókját. Én meg azt kívántam nekik, hogy ugyanúgy maradjanak boldogok együtt, mint azok a barátaim, akiknek hivatalos esküvőjén tanú voltam tíz éve. Meg az a középkorú, szintén gyűrűs férfi és nő, akiket a fák között láttam, amint egymást szorosan átölelve, csendben, messziről néztek egy koncertet. A Sziget voltaképpen egy romantikus hely, ha az ember kicsit mélyebbre néz a fák közé, túl a poron és a böfögő angol turistákon.

Másutt