Orsi vagyok és középiskolai tanár. 15 éve tanítok, hol kamaszokat, hol felnőtteket, hol szakmunkásban, hol gimiben. Sok szülőt, sok gyereket és épp elég iskolát láttam már, és fáj a szívem, amiért elfogyott a bizalom a szereplők között, pedig egy oldalon állunk. Egyik szakmai célom ennek a bizalomnak a helyreállítása, egymás megértésének elősegítése. Jobb zsebemben a bölcsek köve, balban a spanyolviasz, és nem félek használni őket.
A közösségi oldalak állítólag hamarosan tele lesznek a kitűnő bizonyítványok képeivel, és ezzel párhuzamosan keringenek cikkek arról, hogy nem is fontos az érdemjegy, meg nem baj, ha nem kitűnő, az én gyerekem akkor is rendben van.
Hiszen senki gyereke nem kap elégtelent, úgy-e?
Én egy párhuzamos univerzumban élek, úgyhogy pár bizonyítványba kénytelen voltam beírni a „javító vizsgát tehet” illetve „az évfolyamot megismételheti” záradékokat. Minden egyes enternél elnehezült a szívem. Látom az elégtelenek mögötti nemtörődömséget, tanulásmódszertani hiányosságokat, és persze a szülői vágyakat is, hogy azért mégis legyen valami ebből a gyerekből. Most van két hónapunk arra, hogy ezeket kijavítsuk, közelítsük egymáshoz.
Se szülő, se gyerek nem bukik
A szavak embere vagyok, tudom, hogy a szavaknak nagy ereje van, így próbálom minél ritkábban használni a „bukás” kifejezést. Se gyerek, se szülő nem bukik meg, csak éppen elégtelenül teljesített egy tantárgyból. Ha pedig nem aprózta el a gyerek, hát megismételheti az évfolyamot.
Akárki látja a bizonyítványban a fent említett záradékokat, gyászfolyamatot él át. A gyerek elbúcsúzik egy csomó szabadidőtől, esetleg az éppen megszokott osztályközösségtől, a szülő pedig egy nagy halom vágyképet lát távolodni. Mindketten megélhetik azt az érzést, hogy nem feleltek meg egy objektív mércének. (A mérce létjogosultságáról való vita most messzire vezetne.)
A gyász első szakaszain jó eséllyel már túl vagyunk, hiszen az elégtelenbe hajló átlag nem lehetett titok se szülő, se gyerek előtt, a márciusi-áprilisi fogadóórákon megtörténhettek nagy tisztázó beszélgetések. (Tudom, ez nem mindenhol van így, és védhetném is az iskolákat/kollégákat, de ha mi meg tudjuk csinálni, akkor tuti nem lehetetlen a küldetés.) Haragudtunk egymásra, próbáltunk alkudozni, hogy az 1,8-as átlag az tulajdonképpen elégséges. Ez utóbbi sajnos egyáltalán nem biztos. Ha a tanár nem látja a biztos alapokat, amire építheti a következő tanévet, közös érdek, hogy a nyári szünetben kicsit összekapja magát a kamasz gyerek.
Az ünnepélyes biziosztás sajnos egyáltalán nem ünnep az elégtelenre lezárt tanulóknak, sokan el se mennek a rangos eseményre. Megértem a szempontjaikat, de én mindig örülök, ha ott vannak, és egy biztatással tudom elengedni őket a nyárra.
Ami biztos, hogy júliusban pihenni kell, feltöltődni baráti beszélgetésekkel, alvással, játékkal, csesztetésmentességel. Örüljünk, hogy nincs RFB-szindróma pár hétig, carpe diem.
Így készüljünk a javítóvizsgára
Augusztusban lesz érdemes ráfordulni a tanulásra. A tanártól kapott témakör-lista alapján először rendszerezzük a sarokba vágott órai jegyzeteket. Sanszosan elég hiányosak lesznek, el kell kérni az osztálytársaktól. A tankönyv kijegyzetelése szerintem esélytelen, mert nem az elégségesért küzdő gyerek szintjén vannak megfogalmazva, így a kudarc szinte biztos.
A jegyzetekből készüljenek rövidített jegyzetek, majd tételmondatos cédulák. Ezek alapján akár ki is kérdezhetjük szemünk fényét, ha hagyja, de legalábbis mondja fel hangosan a témaköröket.
A fentiekhez és a gyakorláshoz kérhetünk segítséget egy jó tanuló osztálytárstól is, még mindig olcsóbb, mint a magántanár.
Tudom, hogy nehéz, mert kamaszodik, mert rettenetes a hozzáállása, meg bőg, meg csapkodja az ajtót. Csak akkor tudunk segíteni, ha ő is akarja. Kezd felnőtté válni, így a felelősséget is vállalnia kell a tettei vagy mulasztásai következményeiért.
Sine ira et studio, vagyis harag és elfogultság nélkül. A mi párhuzamos univerzumunkban emellett már csak a nyugalomra van szükség.
Fák Jú Tanárnő
A szerző további írása:
NYÁRI SZÜNET: MI LESZ A KÖLYKEINKKEL?
Semmi bajunk nincs igazából, csak a beleinket húzzuk magunk után. A nyár a legtöbbünknek csak új nehézségeket tartogat.
Tovább>>>
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
