Régebben azt gondoltam, mennyire rugalmas vagyok. Aztán a gyereknevelés közben rá kellett jönnöm, hogy inkább sarkos, merev sok dologban. Amihez mindenképp ragaszkodtam a gyerekeimnél:

- etetőszékben/asztalnál evés

- az elválasztás után fix napirend

- ágyban alvás

- minél tovább (lehetőleg iskolás korukig) pihenés/alvás délben

- este 8 után saját idő.

Szerencsére jó természetű gyerekeim születtek, akik idomultak az elképzeléseimhez. A fentiek sokat segítettek a bölcsis élethez szokásukban. Azt gondoltam, hogy mivel tudnak egyedül enni, pohárból inni, kezdetlegesen önállóan öltözni, nagyjából beszélni, délben alszanak – nem lehet semmi gond.

Míg pici babák voltak, szinte gombnyomásra elaludtak (főleg a kicsi fiam), az első két hónapban egy kiságyban, aztán külön. Ha séta vége az alvásidőbe esett, akkor vagy próbáltam őket ébren tartani hazaérésig vagy átraktam őket az ágyukba. Ha nőtt a foguk/betegek voltak/rosszat álmodtak, akkor sokszor csöveztem hálózsákban a kiságyak között. Az ágyuk nem büntetőhely, míg bent voltak a rácsok, kivettem őket, amikor kérték.

Aztán most itt állok, hogy mit csináltam rosszul, egyáltalán rosszul csináltam-e. Történt ugyanis, hogy a bölcsis gondozók többször szóltak, hogy a fiam keveset alszik délben (hiába takarják be a fejét – itt azért kerekedett a szemem), sőt, a lányom is maximum 1,5 órát. Itthon változatlanul alszanak 2-3 órát. A szokatás alatt is láttam, hogy a gyerekek ebéd/kézmosás után lefekszenek, betakarják őket, szellőztetnek – és ezzel el is kezdődött az alvásidő. Az ablakokon van sötétítő függöny, úgy gondoltam, hogy azt nyilván később behúzzák. Aztán a kérdéseimre kiderült, hogy dehogy. És jó lenne, ha csinálnék valamit annak érdekében, hogy aludjanak világosban (és zajban, mert a takarítónő csak akkor tud felmosni, ami részéről nem kis vödörcsörgetéssel jár), mert ekkora gyereknek erre szüksége van: tehát itthon is gyakoroljunk.

Én viszont nem gyakorolok. És igen, tudom, hogy kell nekik (a lassan 5 évesem is alszik még 1,5-2 órát), személyesen a lányomnak és a fiamnak biztosan, mivel mióta a bölcsiben nem nagyon pihenik ki magukat, így délután szigorúan itthoni program van, mert dőlnek jobbra-balra. Mikor itthon alszanak: igen, lehúzom a redőnyt és bezárom a gyerekszoba ajtaját. Az alvásuk alatt zenét hallgatok, telefonálok, dolgozok, sütök, stb. Ahogy az esti alvás alatt is. Én elalszom vonaton, buszon, világosban és sötétben, zajban és csendben. De igazán pihentetően sötétben. Ahogy kérdésemre a gondozónők is bevallották, h igen, ők sem felkapcsolt lámpánál vannak ágyban éjjel.

Idővel biztosan megszokják, én pedig nem fogom megreformálni az intézményt.

Csak azért néha elgondolkodom, kivel jönnek szembe az autók.

Jasmine