Azt se tudom, hogyan kezdjem. Talán valahol a legelején. Mi nem azon párok közé tartozunk, akik hónapokat, esetleg éveket várnak a picire. Párommal 2015 február 14-én jöttünk össze. Én több éve már fogamzásgátlót szedtem, eddig nem is volt vele semmi bajom. Márciusban nem jött meg, ráfogtam arra, hogy új munkahely, új légkör, felfázás. Amikor már áprilisban sem jött meg, kezdett gyanús lenni a dolog, de ekkor már volt időpontom a doktor úrhoz egy rutinvizsgálatra. Keresztanyum cseszegetett, hogy ő ugyan jót mosolyogna azon, ha közölné velem a doki, hogy anyuka, maga bizony kisbabát vár. Vettem egy tesztet, ami már akkor pozitívat mutatott, amikor csak éppen beletettem a vizeletbe. Kikerekedett a szemem rendesen. Aztán elmentem orvoshoz, ő pedig megerősítette, hogy tízhetes terhességről beszélünk. Öröm és boldogság volt annak ellenére, hogy rögtön az első hónapban megfogant a mi kis csodánk gyógyszer mellett.
Egy teljesen panaszmentes terhességet tudhatok magam mögött. Tényleg soha semmi nem volt se reggeli rosszullét, se hányás, se semmi. Na, jó, a gyomorsavam a 17. héttől kínzott. Jött végre a 18 hetes genetikai ultrahang, ahol megtudtuk, hogy egy kislány fejlődik a szívem alatt. Hazaértem, és közöltem a párommal, hogy Apuskám, ez nagyon lány! Olyan boldog volt egyem is meg, hogy az egész családot felhívta, hogy lánya lesz. Teltek-múltak a hetek, és azt vettem észre, hogy már az első ctg-re kell menni. Ami rögtön 40-es fájásokat mutatott, az alatt sosem volt. Amikor a kedves orvosom, meglátta, másnap beinvitált a kórházba méhszájat nézni, és ha tudott volna, akkor magzatvizet is, de zárt voltam.
2015.11.14-én szombat reggel mennem kellett ctg-re a szülészetre, mert épp ügyeletes volt a dokim, és azt mondta, hogy nem mer hétvégére ctg nélkül hagyni. Párommal felpattantunk a biciklire, betekertünk az orosházi szülészetre. Ctg pipa, jött a várakozás a doktor bácsira. Előkerült, mondta, hogy oké, hogy tegnap vizsgált, de megnézi ma is a méhszájat. Jött a nagy meglepetés, egy este alatt kétujjnyira tágultam. Na, mondta, hogy megyünk szülni. Lányos zavaromban össze-vissza kérdezgettem hülyeségeket. Gyors telefon anyunak, hogy hozza a cuccomat, mert szülünk. De engem közben előkészítettek beöntéssel. Grrrr, hát nem volt kellemes. 10:45-kor besétáltam szülőszobára, rá nemsokára apuka is jött be. 11:05-kor burokrepesztés, rögtön ötperces fájások.
Egészen délután egyig, aztán jöttek a 2-3 percesek. Hát nem volt valami kellemes, de hogy labdázhattam, sétálhattam, így elviselhető volt. Aztán jött a mumus, a fekvés, úgy szinte elviselhetetlennek éreztem őket, de muszáj volt, mert a másik anyukát vitték császárra. Jött a doki, mielőtt bement a műtőbe, és megvizsgált: szűk háromujjnyi. Bekötette az oxitocint délután öt magasságában. Huuuuhaaabasszameg, jött ki a számon, az első tíz perc után olyan brutál fájásokat csinált, hogy kapartam a szülőágyat és szorítottam a párom kezét, de csak átsóhajtoztam a fájásokat szépen csendben. Meg is lettem ezért dicsérve. Vége lett a császárnak, a dokim jött, vizsgált: négyujjnyi. A fájások már állandóan jöttek. Ez volt 7 óra tájban, tolófájásaim voltak már. A szülésznő és az orvosom felválta vizsgáltak, de hiába voltak tolófájásaim, a kisasszony feje még mindig magasan volt.
Közben jöttek a gebaszok sorban. Kisasszony szívhangja 180, az én vérnyomásom 160. Kitelefonáltak az orvosomnak, hogy jöjjön, baj van. Ez volt 19:30-kor. Mondta, hogy sajnálja, de nem várhat tovább, irány a műtő. Picit elkeseredtem, hogy nem tudtam természetes úton a világra hozni a kislányomat, de itt már két élet forgott kockán. 19:35-kor már a gerincemet szúrták. Másodjára sikerült is. Rá nem sokra a kislányom 2015.11.14-én 20:03 perckor 8,5 óra vajúdás után császármetszéssel megszületett. Rögtön megmutatták, megpuszilgattam, aztán kivitték apához lemérni: 3750 g és 51 cm. Jött a csecsemős nővérke vissza a már becsomagolt lánykámmal, akkor is megpuszilgattam.
A lábadozás és a felépülés nálam nem tartott sokáig, hála istennek jól viseltem. Hálával tartozom az orosházi szülészet minden dolgozójának, de legfőképp az orvosomnak és a két tündéri szülésznőmnek (épp váltásban szültem, valamit a csecsemős nővéreknek egyaránt.
E.
Olvass még szüléstörténeteket!
19 évesen szültem és nem bántam meg
Olyan gyors volt a szülésem, hogy fel sem fogtam
Későn indították be a szülést
