A terhességem alatt találtam rá a Bezzeganyára, mivel elég fiatalon lettem édesanya, ez a blog rengeteget segített nekem felkészülni lelkileg egy szülésre, bár ez tudom, hogy lehetetlen. A férjemmel már hét éve vagyunk együtt, és van egy csodálatos, kétéves kislányunk, az ő születését szeretném nektek leírni.
Biztos voltam benne, hogy terhes vagyok
Éreztem, hogy terhes vagyok, sőt, biztos voltam benne. A férjem hallani sem akart róla, mivel még nem készült fel egy gyermekre, és a rengeteg negatív teszt után úgy volt vele, hogy biztosan megint beképzeltem.
2015. október 16-án sógornőm vett nekünk egy tesztet, hogy próbáljam meg, hátha most igazam lesz. Hozzáteszem, nem volt semmi terhességi tünetem, kivéve, hogy már egy hónapja nem jött meg, de ezelőtt is nagyon rendszertelenül jött meg. Volt, hogy kimaradt egy vérzés. Így hát ezért sem volt annyira biztos férjem a babával kapcsolatban.
Kétcsíkos!
Miután hazaértünk, nem is akartam megcsinálni a tesztet, hiszen nagyon féltem az eredménytől. Október 17-én hajnal 5-kor kíváncsiságból elvégeztem a tesztet. Pár pillanat múlva ott voltak a csíkok. Nem hittem a szememnek! Sírtam örömömben. A férjemet is felkeltettem, ő is ugyanígy reagált. Nem akarta elhinni, azt mondta, majd akkor fogja elhinni, hogyha az orvos is azt mondja. Hát így is lett. Egy hét múlva kaptam időpontot a kórház szakrendelésére, ahol egy nagyon bunkó és goromba doktor úr rendelt.
Minek tartja meg?
Megkérdezte, hogy 19 évesen minek vállalom ezt a gyereket, aki akkor már öt hetes volt. Azt mondta, vetessem el, mert még túl fiatal vagyok hozzá. Nagyon bántó dolgokat vágott a fejemhez, de nem igazán tudtam rá figyelni, mivel csak az járt a fejemben, hogy babánk lesz. Mindketten boldogok voltunk. Innentől kezdve normális terhességem volt a 20. hétig.
Kiderült, hogy nyitott a méhszájam. A doktor azt mondta, készüljünk fel, mert lehet, hogy nem fogjuk egyben kibírni a terhesség végét. Ez így is lett, sajnos. Később megtudtuk, hogy kislányunk lesz. Az első kislányunoka a családban.
Koraszülés lesz
34 hetesen kezdett el szivárogni a magzatvíz. Amikor este beértünk a szülészetre, megkérdezték, hogy minek jöttem be, biztosan csak beképzeltem. Hát nem így lett. Egész este bent tartottak. Megvizsgáltak. Tüdőérlelő injekciókat kaptam, és mellé antibiotikumot fertőzés miatt. Egy hétig próbálták húzni a szülést, de egyre kevesebb volt a magzatvíz a babának. Ultrahangos vizsgálaton a két szülészorvos összevitatkozott, hogy minél előbb indítani kell, mert a baba veszélyben volt odabent. Az egyik indítani akarta, a másik még halogatta volna a dolgot.
Másnap reggel 6-kor indítottak és este 10-kor éreztem, hogy tényleg beindult a szülés. Nem tudtam aludni sem, nem ehettem két napig, inni csak nagyon keveset engedtek, mert nem tudták biztosra megmondani, hogy mikor fog beindulni. Szóval nagyon elfáradtam vajúdás közben, de a férjem is, mivel aznap dolgozott. Úgy oldotta meg az alvást, hogy a vajúdóban, amíg én szenvedtem, addig ő elaludt az ágyon. Hát mit ne mondjak, eléggé kiakadtam.
Megszületett
Végre eltűnt a méhszáj, indulhattunk a szülőszobába. Annyira kivoltam már, nem volt erőm nyomni sem. A doktor úr nagyon segítőkész volt, és végre a várva várt pillanat is eljött.
2016. május 25-én hajnali 02:25-kor, a 35. hétre született meg kislányunk 2690 grammal és 46 cm-rel. Koraszülöttnek nyilvánították. Nem is kell mondanom, gyönyörű teremtés volt már akkor is, amikor a szívbajt hozta ránk. Történetesen, mikor kibújt, nem sírt fel, csak nézelődött. Hosszas várakozás után végül mégiscsak megszólalt, ő volt a leghangosabb és legkisebb baba az osztályon.
A szülés után nem éreztem magam valami jól. Elájultam a sok vérveszteségtől és a fáradtságtól. De utána minden rendben volt velem. Kislányomat fertőzés miatt kezelték, de rosszul, és be is sárgult. Folyamatosan fogyott. Átszállítottak minket a kórház gyerekosztályára, ami borzalmas volt. Ott egy napot sem maradtunk, mivel felgyorsult a légzése. Még éjszaka átszállították (számomra) a világ legjobb gyerekosztályára. Végre megkapta a rendes, normális kezelést, és egy hét után hazamehettünk. Összességében egy hónapot voltunk kórházban, mire végre hazaengedtek minket.
Most 22 éves fejjel visszagondolva sem érzem azt az érzést, hogy vállalnom kellene még egy csöppséget. Sokan sürgetik, hogy pedig kell egy kis testvér, de én még nem állok készen erre. Számomra elég nagy traumával járt a kórházi élet, amelyet még mindig nem tudtam kiheverni.
Sajnos a mai világban megbélyegzik azokat a szülőket, akik fiatalon vállalnak gyermeket.
Úgy gondolom, jól döntöttem, hogy fiatalon vállaltam gyermeket. Még soha életemben nem volt ilyen jó döntésem!
Andrea
Bezzeganya az Instagramon!
Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz.
Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>
Családtervezés, terhesség, szülés, gyereknevelés, egészség-betegség, szórakozás – ezekben a kategóriákban témánként tudsz böngészni a tartalmaink között. Kövesd a Bezzeganyát a Google+ -on is!
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
