Gyermekeink egy-egy ponton elkerülhetetlenül kapcsolatba kerülnek a halál fogalmával, és amikor eljön ez az idő, biztosan sok kérdés és válasz kerül felszínre a családban. A halál formája sokféle lehet, sajnos előfordulhat, hogy elvesztenek egy nagyszülőt, egy barátot vagy tanárt, akár egy szeretett háziállatot - vagy egyszerűen csak találnak egy halott madarat a parkban, és rácsodálkoznak az élet múlandóságára.
A gyerekek ennél tágabb körben is gyászolhatnak, mélyen érintheti őket egy kedvenc híresség halála, a hírekben szereplő halálos kimenetelű erőszakos cselekmények, egy barát elköltözése vagy más veszteségérzés. Az is előfordulhat, hogy csak hallanak a halál témájáról, és hirtelen félni kezdenek attól, hogy elveszítik szüleiket, vagy más szeretteiket.
Okos beszélgetések
Sose feledjük, a gyerekek a saját tempójukban érnek, ami nem mindig egyezik a naptári korukkal, vagyis egyéni helyzetek vannak és nem általános magyarázatok. Szülőként ismerjük saját csemeténket, és pontosan tudjuk, azt is, hogy milyen szintű információkat tud a legjobban helyén kezelni. Persze a családban is lehetnek olyan egyéni értelmezések, olyan spirituális hiedelmek, szokások, amelyeket megoszthatunk a gyerekekkel is, ezért sem létezhet általános forgatókönyv. Minden egyes beszélgetést, helyzetet úgy igazítsunk a családunk igényeihez, ahogyan jónak látjuk.
Nagyjából tehát a következőket érdemes mondanunk, ha gyermekünk a halálról kérdez:
A legfontosabb, hogy nyugtassuk meg őt. Mondhatjuk: "Nos, először is - itt vagyok neked én és sok ember a családunkban, akik szeretnek téged, és még nagyon-nagyon sokáig itt leszünk. De akárcsak a fák, a bogarak és más élőlények, minden ember és állat végül megöregszik és meghal".
Légy őszinte. Például így: "Amikor valaki meghal, a teste már nem működik. Nem lehet megjavítani, és nem tud visszajönni. Emlékezhetünk rá, és még mindig szerethetjük őt. De miután meghal, nem láthatjuk őt újra, és nem tudunk új emlékeket szerezni róla többé."
Adjunk minél több megnyugtató információt. Úgy, mint: „Általában azért halnak meg az emberek és állatok, mert már nagyon öregek, nagyon betegek, vagy valamilyen súlyos baleset érte őket. Ezért teszünk mi olyan dolgokat, hogy minél tovább egészségesek maradjunk, például rendszeresen járunk orvosi vizsgálatra, óvatosan vezetünk (biciklizünk, rollerezünk, motorozunk)." Hangsúlyozzuk, hogy a valóban súlyos betegségek és balesetek vezetnek csak halálhoz, segítsünk a gyereknek megérteni, hogy nem kell minden játszótéri esés vagy megfázás miatt aggódniuk.
Ha a kérdés egy konkrét veszteségre vonatkozik, a beszélgetésben nyugodtan utalhatunk rá, hogy: "Tudom, hogy a barátod (nagyi, nagypapa, a kutyus, cicus) nagyon különleges volt számodra. Ha szomorú, dühös, zavarodott vagy feldúlt vagy amiatt, hogy nem láthatod őt többé, az teljesen rendben van. És az is rendben van, hogy ha NEM vagy szomorú. Minden érzésed helyénvaló és ezek teljes ellentmondása is. Lehet, hogy egyik nap elönt a szomorúság és másnap már nem érzed ezt a veszteséget olyan komolynak, nincs rossz érzés, ezt ne feledd! Bármikor beszélhetsz velem, vagy kérdezhetsz bármit, vagy csak csendben leülhetünk együtt, ha akarsz."
Ha a gyerek kéri, vegyük elő a fényképeket, lassuljunk le egy kicsit, üljünk össze és nézegessük a családi fotóalbumot, remek beszélgetés indító helyzet ez is. Ha azt kéri, hogy a meghalt családtag összes fényképét tegyük el és ne beszéljünk róla többet, az is egy természetes gyászfolyamat állomás, semmi gond nincs vele, engedjük meg, hagyjuk őt a saját érzéseinek érvényesítésében teret nyerni.
Gondoljuk végig, hogy mi hogy reagálunk egy gyászfolyamat során, mindenféle érzésünk gyors egymásutánban kavarog, a gyerek ebből a szempontból nem különleges, ő is ugyanúgy megéli ezeket az ellentmondásokat, szélsőséges érzelmeket ilyenkor.
Hívjuk segítségül a meséket! Nem a családi beszélgetések helyett, de azokat kiegészítendő a könyvek, mesék (is) csodát tudnak tenni. Könyvajánlónk következik:
6 éven felülieknek:
Martin Baltscheit: Csak egy nap (Móra Kiadó, 2018) – egy kérész élettörténete
Jan Godfrey: Hová tűnt a cseresznyefa, Nagypapa? (Életről és elmúlásról gyerekeknek) (Harmat Kiadó, 2014) – beszélgetések egy idős emberrel, a meghalt cseresznyefa kapcsán
Robert Munsch: Örökké szeretlek (Manó Könyvek, 2016) – 15 millió eladott példányos ritmikus csoda, Szabó T. Anna fordításában az élet körforgásáról
Florenze Jenner-Metz: Neked írok, Apu (Csimota Kiadó, 2009) – egy kislány levelei a messziről figyelő apukájához
Benji Davies: Nagypapa szigete (Móra Kiadó 2016) – Peti és nagyapa, nagyapa és Peti, Szabó T. Anna remek fordításában
Egész piciknek:
Bartos Erika: Elmúlás (Móra Kiadó, 2018) – egy kisfiú és hiányzó nagypapája
Uli Brée: Barátom, Gombocska (Naphegy Kiadó, 2006) – az elfelejtett plüssállatok krónikája
Innes Shona, Agócs Írisz: Az élet olyan, mint a szél (Kolibri Kiadó, 2014) – rímek és elgondolkodtató mondatok, Varró Dani fordításában életről-halálról
Patrice Karst: A láthatatlan fonál (Kulcslyuk Kiadó, 2015) – ami összeköti azokat, akik szeretik egymást
Sulyovszky Szilvia: A hálás virág (Csimota Kiadó, 2010) – egy semmiből érkezett csodás virág története
Te beszéltél már gyermekeddel a halálról? Mit mondtál neki, hogyan reagált?
Akác
