Vannak emberek, nem túl sokan, akikben úgy van a tehetség, mint valami folyton buzgó forrás, kitör az akárhol, ahol éppen utat-teret-módot talál, kibuggyan a legváratlanabb helyeken. Akár a forrás vize, ez is minden formában fogyasztható, és ha valahol épp nincs lehetősége, felbukkan másképp és máshol.

Török Szilvivel először néhány Gryllus Vilmos-klip, majd egy merészen színes mintájú póló kapcsán találkoztam. A Biciklizős lemez címadó dala minálunk hetekig olyasmi volt, amit meg kellett nézni legalább minden este egyszer, de inkább hatszor meg huszonhatszor, már én magam alakíthattam volna  a kedvencemet, az integető nyulat. A pólót egy vicces felhívás után választottam, a Ramszesz  névre hallgatott, itt ülök épp benne a gép előtt, mindenki megcsodálja, ha felveszem, pedig az alkotója a "művészetükből meg nem élő, de emiatt kétségbe nem eső művészek" szlogennel hirdette, mint akit nem is izgat igazán, mennyire kelendő a portéka-  nyilván mert aki mégiscsak megveszi, az eddig csak lelkesedett érte.

Lassan itt az őszi szünet, és én, az örök halogató végre bemutatom nektek a legújabb kedvencemet Szilvitől, a Halász Jutka hangján és Szilvi grafikájával készült Zengő ABC-t, minden volt és leendő és éppen elsős örömére. De csinált (egészen más stílusú) klipet a Quimbynek, nemrég kezdett el csöpögtetni egy egy sorozatot a Ghymes dalaira álmodott fekete-piros világgal, amiben vannak stilizált   magyar népi motivumú mandalaként körbeforgó minták (ez amilyen hülyén hangzik szövegben, olyan csodaszép vizuálisan) meg tapsoló fülű nyulak is, mert egy nyúl, az kell az ilyesmibe, ahogy a biciklizős dalokba is.

A Török Szilvi, az csinál könyveket is. Először rajzosakat, ott van például a Mesterfa, ami régi és mai mesterségeket mutat be, van a Színek könyve a Pagony kiadásában, van a Krumpli, papír, olló (hogy lesz egy lábnyomból zsiráf, itt megtudhatod) , na meg kedvencem, az Állatfa, a geometrikus formákból felépített állatokkal, amihez van animáció is, hangot a szerző gyerekei adták - valamit nagyon tudhat a gyerekneveléssel is, már hogy ezt a kreatívdolgot hogy kell továbbadni, mert aki néha ránéz a Facebook-oldalára, az döbbenten látja, micsoda csodákat tudnak a gyerekek is - ha véletlenül Török Szilvi gyerekeinek születtek a kis szerencsések. (én meg csak hurkatestű macskákat és egyencsirkéket tanítottam rajzolni....na meg labirintusokat, unalmas iskolai óráim hagyatékát).

De van néki kézzel rajzolt könyve, vécégurigából és hasonlóból készített papírmasé-állatsereglete, és újabban félkész (vagy tán egészen az...) regénye, epizódjai a családi élet mindenféle történéseire rímelnek. Amely epizódokat szeretném bemutatni nektek itt a Bezzegen, hogy legyen-e ebből könyv, amit fel-feltörő vihogással olvashatunk télen, nyáron, na meg tavasszal meg ősszel is.

Szóval van a Török Szilvi, a forrásként  fel-felbukkanó tehetségével,  belekezdett egy családi regénybe is, amiből megosztott pár fejezetet velünk, benne a muris nevű,  Rácsodál és Csakagond (előbbi persze a gyerek, és utóbbi a családanya), amihez van egy sorozat elképesztő rajz is, például Gond Királynő (az előbbi szereplő alternatív neve) épp Mrozeket olvas, hát lehet-e ezt nem szeretni, ugye hogy nem, csak az ajánlót nem írtam meg egész nyáron hozzá.  Kárpótlásul íme a Hegyi Tolvaj dala, megtekinthető a mese.tv oldalán, és persze itt.

És most írt egy laza posztbejegyzést az evezés és a családi önismeret kapcsolatáról, amit elolvasva azonmód kértem, ezt posztként adja oda nekem. Ha megteszi, akkor számotokra is kiderül, miért is ajánlja párterápiaként a közös kenuzást, nem véletlenül mondja a régi mondás, hogy egy hajóban evezünk.

 

 Vakmacska

 

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?