Kicsivel – könnyebben. Kisgyerekes mindennapok praktikusan XXI.

Amint ránk köszönt a november, elözönlik a netet a „könnyen elkészíthető” kézműves ajándéktippek – aztán olyanokat olvas bennük az ember, hogy „a mellékelt sablont méretarányosan felnagyítjuk”, meg „bevasaljuk a közbélést” (?), meg „eltisztázzuk” (?!). Hát, nekem eléggé radikális elképzeléseim vannak arról, mi számít könnyen elkészíthetőnek – következzék ezért most néhány, gyakorlatilag zéró kézügyesség/türelem birtokában is kivitelezhető meglepetés, amelyek közül az első kettő akár a mikuláscsomagba is beleférhet. A költségvetésbe biztosan.

1) Ehető memória

Ez a játék eredetileg a „mivel üssük agyon az időt terhesen egy háromévessel a harmadik hete tartó kánikula kellős közepén egy panellakásban” című helyzet (kényszer)szülötte volt, de kellemesebb körülmények között is megállja a helyét. Elkészítése semmiféle kézügyességet nem igényel. Ha ajándékba szánjuk, olyan nassolnivalót válasszunk hozzá, ami biztonságosan csomagolható-szállítható. Személyes kedvencem az amorf bájával tüntető Detki állatfigurás keksz, de ha nem kedveljük az egzotikusabb fajok beazonosításával kapcsolatos kihívásokat, más állatoskeksz-márkát is választhatunk. Egyébként az egyesével csomagolt minicsokik) is szóba jöhetnek.

Mi kell hozzá?

Egy szülő, egy gyerek, 12 pár különböző nass és 24 egyforma muffinpapír vagy szilikon muffinkapszli.

(Természetesen a gyerek életkorának és képességeinek függvényében játékba hozhatunk több vagy kevesebb párt is).

Hogyan játsszuk?

A felnőtt játékos összekeveri a 12 pár nassolnivalót, lerakosgatja őket az asztalra, és mindegyiket leborítja egy-egy muffinpapírral. (Aki – velem ellentétben – nem felejti el másodperceken belül, hogy melyik falatka hol rejtőzik, az a jogtalan előny miatti lelkiismeret-furdalást megelőzendő próbálja meg úgy időzíteni a játékot, hogy egy harmadik félre bízhassa a leborogatást.) Ezután a játékosok a szokott módon memóriajátékot játszanak. Aki párt talál, jutalmul megeheti a két összevadászott finomságot.

Anyagszükséglet

  • 12 pár nass
  • celofánzacskó és szalag (a finomság becsomagolásához)
  • 24 db muffinpapír egymásba téve (ha túl átlátszóak, fessük vagy ragasszuk be az aljukat egyforma színnel)
  • 1 bontatlan csomag a szóban forgó nassból (hogy ha elnyeri a tetszését, a megajándékozott rögtön nekiláthasson a következő partinak)
  • 1 szép doboz vagy díszzacskó, amibe ezt mind beletesszük

Extra tipp: ha nem ajándékba szánjuk, csak otthon játszanánk egy parti ehető memóriát, összeszedhetünk 12 pár különböző műfajú falatkát is (pl. mazsola, almadarab, csokikocka, dió, keksz, müzliszelet-részlet, aszalt áfonya, kölesgolyó, kókuszchips, buláta, szőlőcukor, mandaringerezd stb.).

2) Aludj jól!

Ez nem más, mint a bűbájos Bisous Dodo (Jóéjtpuszi)

nevezetű kártyajáték házilag elkészíthető és testre szabható verziója. Afféle kislámpafényes-bekuckózós (és rövid!) játék, amely segít ágyba varázsolni a gyereket, és vidám, nyugodt lecsengést ad a napnak. Én imádom (bár az talán egy árnyalattal lényegesebb, hogy a kislányom is).

Mi kell hozzá?

Egy szülő és egy kisgyerek, egy kibélelt dobozka (ágynak), egy kartonból kivágott baba (egyik oldalán nyitott, másik oldalán csukott szemmel), és 32 kártya, melyek közül három alváshoz szükséges „kellékeket” (egy kispárnát, egy takarót és egy alvókát) ábrázol, a további 29 kártyán pedig különféle kedveskedésekre, becézgetésekre utaló figurák, illetve napocskák láthatók.

Az eredetiben 4 simogatásra, 4 csikizésre, 2 éneklésre, 2 össze-vissza puszilgatásra, 2 eszkimópuszira (orraink összedörzsölése), 2 pillangópuszira (szempilláinkkal gyerek arcának söprögetése), 2 „uhu”-zásra, illetve 1-1 könyök-, térd-, has- és talp-puszira felhívó kártya szerepel. (Szimbólumaik a fenti sorrendben: cica, tollpihe, kottafejek, szívecske-dömping, eszkimó, pillangó, bagoly, illetve egy mackó, akinek a megpuszilandó testrészén piros szív látható). Emellett 3 db egy, 3 db két és 1 db három napocskát ábrázoló kártya lapul még a pakliban.

Hogyan játsszuk?

A játék lényege, hogy a gyerek az ágy-dobozkába nyitott szemmel befektetett baba számára összegyűjtse a párnát, a takarót és az alvókát. Ez úgy történik, hogy az alaposan összekevert, lefelé fordított kártyákat egyesével felhúzza, és maga elé teszi őket. Ha párnát/takarót húz, beteszi őket a baba ágyába (értelemszerűen a párnát a baba feje alá, a takarót rá), az alvókát meg leginkább az ágy mellé (mert máshová már nem nagyon fér). Ha napocskás kártyát húz, akkor magával a napocskás kártyával együtt annyi kártyát kell visszaadnia a felnőttnek a már felhúzottak közül, ahány nap van a kártyán.

Ha előkerült a takaró, a párna és az alvóka is, a gyerek nem húz több kártyát. Ekkor a felnőtt fogja a már felhúzott kártyák kupacát, és a lapoknak megfelelően sorra puszilgatja, simogatja stb. pizsamás kis utódát. Végül a babát megfordítjuk az ágy-dobozkában, hogy a csukott szemű oldala nézzen felfelé, és jó éjt kívánunk neki (is).

Testreszabás

Azon túl, hogy a játék nagyon kevés pénzből kihozható, a házilag készülő verziónak az is az előnye, hogy teljes mértékben a saját gyerekünkhöz igazítható. Ha például tartunk tőle, hogy négy csiklandozós menet nem kívánt mértékben élénkítené fel a kicsit, ezeket cseréljük le mondjuk mondókára, nyelvtörőre, rövid versre, csendes ölbeli játékra, vagy bármire, amire sarjunk vevő szokott lenni. Változtathatunk a kártyák arányain is: lehet több éneklős és semmi eszkimózós, vagy több uhuzós és semmi könyökpuszis stb. A kartonpapír-baba helyett használhatjuk a gyerek fotóját vagy akár egy játék babáját/Velociraptorát/stb. is.

Ha a lefekvős játék sikert arat, a fenti séma szerint készíthetünk Jó reggelt! játékot is (és időnként bevethetjük akár a reggeli mese http://bezzeganya.reblog.hu/reggeli-mese-es-tarsai-avagy-rutinok-a-nyugisabb-hetkoznapokert helyett). A három összegyűjtendő tárgy lehet például a tízórai/iskolatáska/tornazsák triumvirátusa, amelyeket mondjuk a busznak kinevezett dobozba ültetett baba mellé pakolhat a becsületes megtaláló, de lehet ruhát/fésűt/fogkefét vagy kiflit/lekvárt/kakaót is gyűjteni, kinél mi tartozik a reggeli készülődés ikonikus tárgyainak halmazába.

Anyagszükséglet:

  • egy bonbonos doboz tetővel (a doboz alja lesz az ágy, de egyben ez a játék tárolódoboza is)
  • öntapadós tapéta, esetleg matricák és alkoholos filc (a doboz bevonásához, díszítéséhez)
  • egy darabka textília (derékaljnak)
  • egyforma kartonlapocskák (ezekre rajzoljuk a becézgetések szimbólumait; ha nem tudunk/akarunk rajzolni, matricákat vagy újságból kivágott, netről letöltött és kinyomtatott képeket is használhatunk)
  • kartonlap, olló (a baba elkészítéséhez)
  • filctollak (a kártyák és a baba megrajzolásához, színezéséhez)

3) Kisbolt

Évekkel ezelőtt éppen karácsonyra készítettem a kislányomnak egy egyszerű kisboltot, s azóta szinte nincs nap, hogy ne játszana vele (most már a testvérével együtt). Mivel a kézműveskedéshez ritkán van cérnám, igyekeztem a lehető legegyszerűbb és legkonyhakészebb alapanyagokból dolgozni.

Miből lesz a „bolt”?

Elsőként egy gyorsan (és szerszámok nélkül) összeállítható, kerekeken guruló, fehér, háromemeletes műanyag polcot vettem – ilyesmit, de a polcok hosszabbak és keskenyebbek, hogy a gyerek kényelmesen hozzáférjen a cuccokhoz a középső és az alsó szinteken is. (Barkácsáruházakban, háztartási boltokban, piaci műanyagosoknál kapható, de a sarki kínaiban is láttam már effélét.) Ezután a polcokra kis kosárkákat tettem, és tematikusan megtöltöttem őket mindenféle játék- és (kisméretű) igazi élelmiszerrel, „vegyiáruval”. (A kislányom boltjában a fölső polc az élelmiszerosztály, a középső a „déem”, az alsó a zöldséges).

Mi kerülhet a polcokra?

  • só-liszt gyurmából készített péksütemények
  • szárazáru (vaníliáscukor, sütőpor, kávéházi zacskós cukor, pici, átlátszó dobozokban-üvegekben rizs, csigatészta, mazsola, müzli stb. − a dobozkák-üvegek felcímkézéséhez remekül használhatóak a fűszercímkék)
  • kicsi joghurtospoharak (ezek igazi minijoghurtok dobozaiból készülhetnek: a kimosott dobozkákra pillanatragasztóval ragaszthatjuk vissza az ugyancsak alaposan lemosott zárófóliát)
  • félliteres, csavarkupakos tej vagy kakaó alaposan kimosott doboza
  • túrórudi (az óvatosan felnyitott, eredeti csomagolópapírba csúsztassunk egy só-liszt-gyurmából készült, jól kiszárított, túrórudi méretű rudat, majd ragasszuk le a pöttyös fóliát)
  • kicsi dobozos gyümölcslevek
  • 0,3 dl-es ásványvíz
  • játék zöldségek, gyümölcsök
  • valódi mini konzervek
  • szállodai miniszappan, drogériás termékminták (pici fogkrém, üres tusfürdős és samponos miniflakon, gyerekfogkefe, 10-es papír zsebkendő)
  • ésatöbbi, ésatöbbi – ha csak annyi fáradságot veszünk, hogy liliputi szemüvegben körülnézünk a szomszédos közértben, csőstül jön majd az ihlet.

Tipp 1: nagyobb játékboltok szerepjátékos részlegén általában megtalálhatjuk egy halom igazi termék bevásárlókosárba csomagolt (üres) minidobozát is – ezek nagyon aranyosak, jól kiegészíthető velük a kisbolt kínálata, bár kevésbé strapabíróak és elég drágák.

Tipp 2: Ha berendeztük a kisboltot, akaszthatunk rá (pl. a már megénekelt s-kampó segítségével) egy kiszuperált kulcsot, készíthetünk nyitva/zárva táblát, esetleg cégért vagy akciós újságot is; kiegészíthetjük (akár használtan vásárolt) játék pénztárgéppel, kis pénztárcával, bevásárlókosárral vagy -kocsival, bankkártyaként bármilyen használaton kívüli plasztikkártyával stb.

+1) Minimalista adventi naptár

Tavaly nekiduráltam magam. Vettem 24 doboz gyufát, hogy akkor én majd öntapadós tapétával! Meg fenyőfa alakúra! Kis gombokból! Pindurka csokikkal töltve! És közeledett vala a december elseje, de csak nem akaródzott nekilátnom a projektnek. Végül aztán november végén a 24 doboz gyufát beköltöztettem a mellékhelyiségbe (az megvan, ugye, hogy mindenféle spray-k fújkálása helyett egy szál gyufa meggyújtásával és eloltásával is semlegesíthetjük a wc légterét menetrendszerűen elborító kellemetlen szagokat?), és szembenéztem a rögvalósággal: ez nekem nem fog menni.

Vettem hát egy nagy ív zöld kartont meg két csomag „pufi” karácsonyi matricát. A kartonra alkoholos filccel egész tűrhető fenyőfát rajzoltam. Aztán fogtam egy bébiételes üveg tetejét, s az imént használt filccel 24 kört rajzoltam a fára, össze-vissza, hogy mindenhová jusson. A köröket megszámoztam (alulról felfelé haladva, hogy a 24-es a csúcsra kerüljön). Fogtam egy szép kis dobozt, és beleraktam a 24 kivágott, hátoldalán megszámozott matricát. Aztán fogtam egy szép kis üveget, és beleraktam a 24 kis csokit (amelyeket eredetileg a gyufásdobozos projekthez vettem: mindegyiken aranyos karácsonyi motívumok voltak).

December első napjának délutánján a nagy kartonfenyő a gyerekszoba ajtaján várta, hogy hazatérjen az ovis − aki aztán alig tudott hová lenni az örömtől. Esténként áhítatosan ragasztgatta a szám alapján gondosan kikeresett matricát, boldogan befalta a napi minicsokit, mit sem tudván az eredeti gyufásdobozos tervről. És idén szeptemberben sóvárogva kérdezte, hogy csinálok-e neki idén is egy ugyanolyat, mint tavaly. Hát hogyne, csillagom...

 A titkos készülődés szívmelengető örömét kívánom mindenkinek!

Folyt. köv.

Anna

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?