Atomvillanásként borított el a düh, amikor az ügyeletes orvos kiröhögött a kórházi felvételen. Nem túlzok, röhögöttt. A fiam 24 órája vizet trottyantott, konkrétan vizet és emésztetlen ételt, az ügyeletes pedig csak egy pillantást vetett a pelusba: "Rotavírus. Nővérke, egy liter infúzió lesz, tegyük be a branült."
Persze egyből szóvá tettem, hogy nem lehet rota, mert be van oltva. Ekkor történt az ominózus röhhentés, majd a megvetően fittyedő szájjal odafingott diagnózis: "Anyuka, az nem jelent semmit. Tíz éve vagyok a fertőző osztályon, ez rota." Amivel utána folytatta, attól pedig tényleg elborult az agyam. "... és valószínűleg itt szedték össze. Magának nincsenek tünetei?" De. Voltak.
A szopórollerre január elején álltunk fel, amikor az egyéves 40 fokos lázat produkált. Három napig, zsinórban. Aztán hasmenése lett. Meg pár kiütése a pelusban. A gond csak az volt, hogy már nem tudtam otthon legyűrni a lázát, a kúpot kinyomta, a szájon át adható nem vitte le, hűtőfürdő csak negyedórára vitte le. Körzeti ki se jött, vigyük egyből a kórházba.
Vidéki nagyváros nagy kórháza, fertőző osztály. Négy napig dekkoltunk ott, a láza lement, a hasmenése elmúlt, ellenben tele lett kiütéssel a kórházi ágyneműtől. Allergiára kezelték. Közben jött-ment az osztályon rotás, calicis, bárányhimlős, de nem aggódtam, mert bárányhimlős már volt, rota ellen be van oltva, a calici meg állítólag kíméli a piciket. De a szobából azért nem mozdultunk ki, csak ha kivittem levegőzni az udvarra. Fertőtlenítővel mostam kezet, mielőtt hozzá nyúltam. A kilincseket vécépapírral fogtam meg. A kiságyát, mivel láttam, hogy nem mossák le a rácsokat két beteg között, én fertőtlenítettem le.
Négy nap múltán saját felelősségre hoztam el, láztalan volt és vidám, ellenben fogalmuk sem volt róla, mi volt a baja, minden lelete negatív. Ismeretlen vírus. Fasza, akkor hazamegyünk. Amíg a zárójelentésre vártam, beszélgetni kezdtem egy anyukával, aki a hasonló korú kislányával véres hasmenéssel került be, és náluk sem volt épkézláb diagnózis, csak az "ismeretlen baktérium".
Hazaértünk reggel fél tízre. Délben menni kezdett a hasa. Másnap délig tízszer. A végén már csak víz, meg a három órával előtte lenyelt, emésztetlen kaja. Visszamentünk reklamálni, ekkor röhögtek ki, hogy a védőoltás nem jelent semmit. Legfeljebb könnyebben átesik rajta.
Ezúttal öt napot maradtunk. Másfél liter infúzió ment bele. 24 óra alatt meglett az ÁNTSZ eredmény, rota.
Még meg se melegítettük az ágyat, ismerős szobatársat kaptunk: az anyát, akivel elbocsátáskor beszélgettem, meg a kislányát. Mit tesz Isten: rota. Fél napnál többet nem voltak otthon, és a kislányon magas lázzal, hányással, rengeteg hasmenéssel jött ki a vírus. Ő nem volt beoltva.
Sajnos sikerült végignéznem egy beoltott és egy beoltatlan gyerek küzdelmét. Fél év volt köztük a kislány javára, a súlyuk kb. azonos.
A fiam végig etethető és itatható volt, igaz, ez ilyen kis korban, ilyen hasmenés mellett nem mentette meg a kiszáradástól. Sőt, ha bármit evett vagy ivott, azonnal ürített is, így gyakorlatilag nem maradt meg benne semmi. A kedélye (persze az infúzió után) kifejezetten jó volt. Egyfolytában evett volna, a legnagyobb küzdelmet az jelentette, hogy ne terheljük túl a gyomrát és beleit. Durva hasmenése (napi tíz) két napig volt, utána még két napig pépes (napi négy), a negyedik napon férfiasan kemény, nyilván a krumpliban és rizsben gazdag diétától. Láza semmi, hányás egyszer sem.
A kislánynál nagy gondot jelentett a lázcsillapítás, mert hányt és napi kb. tizenöt hasmenése volt, nem állt meg benne semmi. Abban a pár napban, amíg láttuk, minden nap kapott infúziót, nem volt sem etethető, sem itatható. Erőtlen és aluszékony volt. Egy kezemen meg tudtam számolni, hányszor ült fel a kiságyban. Amikor mi már eljöttünk, még a kellős közepében szenvedett szegény.
A fentiek fényében nem tudom, megérte-e az oltás. Itthon a nagyobbiknak még sikerült átadni, de ő kb. másfél napos kóválygással ("rosszul vagyok, inkább lefekszem") és háromszori hányással "letudta", sem láza, sem hasmenése nem volt. Ő is be volt oltva.
Egy biztos, a vakcina nem védte meg őket attól, hogy megbetegedjenek. A nagyot megvédte a kiszáradástól, de a kicsit nem. A reklámban ígérteknek, hogy elkerülhető a kórházi kezelés, abszolút nem felelt meg. Persze, mondhatjuk, hogy mindkét gyerekem beleesett abba a 4-6 százalékba, akinél nem hatékony. Vagy hogy nem a vakcinában kapott hétféle szerotípust kaptuk el, hanem egy nyolcadikat.
Több mint hetvenezer forintot költöttünk el a két gyerek beoltására. A nagylányom esetében mondhatjuk, hogy használt, hiszen nem került kórházba, és igen-igen messze volt az életveszélytől. Másfél napi kényelmetlenség az egyhetes infúziókúrához képest semmi. Ellenben a kisfiam kiszáradt, kórházi kezelésre szorult, és az oltás csak a gyorsabb felépülést segítette. Mondhatnánk, hogy azért, mert előtte egy másik vírus már leamortizálta az immunrendszerét. Ám mindezeket félresöpri nálam az a megjegyzés, amit az ügyeletes engedett meg magának: "az nem jelent semmit."
Kíváncsi vagyok, vajon a többi beoltott gyereknél hogyan a működött a vakcina élesben. Dúlt a járvány az oviban, de nem kapta el? Lebetegedett a család, csak a gyerek nem? Elkapta, de meg se érezte? Vagy konkrétan szart sem ért, és ugyanúgy elkapta, mint a többi?
Ne hagyjatok kétségek között.
Summarygloss
