Kismama napló – 15. rész – „Huszonharminc”
28-29. hét – Az utolsó „huszonos” hetek, jönnek a „harmincasok”. Vajon lesz „negyvenes” is? A hetek bűvöletében élve számolgattam, hogy ha úgy alakulna, hogy jóval hamarabb szeretne megszületni a fiatalember, akkor már nem extrém koraszülött lenne, és minden bent töltött nappal egyre jobban tornázza fel a túlélési és maradandó sérülések nélküli élet esélyeit. Persze nem erre készülünk, de hát senki sem így tervezi.
Múlt héten voltunk babamozizni, nosztalgiáztunk egy kicsit a kisnagyfiunkat világra segítő szülésznővel, mert ő szonográfus is egyben, és bár voltak hiú ábrándjaink, hogy esetleg ügyeletben pont elcsípjük majd, kiderült, hogy egy ideje már nem a szülészetre van beosztva, bár ez év elején még változhat. A babánk nem okozott meglepetést, hozta a kötelezőt, és teljes erőbedobással próbálta megakadályozni, hogy akár egy pillantásra is láthassuk a pofiját. Bár remélhetőleg még messze van, mire útnak fog indulni, de már szépen irányba fordult. Persze, tudom, hogy még vissza is fordulhat, például a bátyja is csak a 35. héten fordult fejvégű fekvésbe, de azért én örültem ennek.
Majdnem másfél kiló, és az összes méricskélés alapján is csak +/- 2-3 nappal tért el a kiírt szülési dátumtól, úgyhogy talán elég jól megsaccoltuk, hogy mikorra várható. Egyedül a hossza volt a korához képest 2,5 héttel több, de a testvére is jó hosszú újszülött volt, most is viszonylag magas a kortársaihoz képest, úgyhogy ezen sem lepődtünk meg. Amennyire láttuk, más vonásai vannak, de kitartóan belefúrta az arcát a méhlepénybe, és nem akart villantani.
Közben már elkezdtem felfrissíteni a kórházi napok emlékeit, és végig gondolni, hogy mit is kellene majd magunkkal vinni, mi volt hasznos, mit nem vittem, de utánam kellett hozni, és mi volt, ami teljesen felesleges volt. Nyilván most is tudok hozatni ezt-azt, de azért jobb lenne, ha nem futárnak használnám a látogatóinkat. Előkotortam, hogy anno milyen listát küldött a szülésznő, a védőnő, és hogy most mi az aktualitás a klinikán. Még azt is megtaláltam, hogy milyen szülés utáni betét vált be a legjobban, és szerencsére most is kapható, csak más a csomagolása, de remélhetőleg a minősége nem.
Terveim szerint karácsony tájékán fogom összekészíteni a csomagunkat, és remélhetőleg addigra a babaholmikhoz is hozzáférek majd. Az otthoni előkészületekre év elején tudok majd sort keríteni, a két januári legény szülinapja között pedig talán a kiságyat is a helyére tudjuk majd varázsolni, hátha lesz egy harmadik január végi fiú is a családban.
Vigyázzatok magatokra és egymásra!
Anna
