A gyengébb tombol a tehetetlenségtől, mert az erősebb nem érti azt, hogy NEM. 

Kamaszok leléptek. NagyLány annyira felhúzta magát, hogy én kiáltottam utána, hogy 

"Szia, Süni!" 

Hát elég találó egy becenév. Még két évesen kapta. Igaz, a haja és hozzá a gomb szemek miatt... Nomen est omen. Natessék. Minden az én hibám... 

Pedig már olyan jól alakult minden. Csakhogy későn kelt, kapkodott, nem evett. Irány a hisztiduzzogás. Nagyon vacak volt így elválni egymástól egy hétre. NagyFiúval is összerúgta a port. Vidám hétfő délelőtt.

Délután kicsit feldobtuk magunkat. Nem, nem a Pala most sem, de strandoltunk. PiciLány kapott pici csónakot, így mindannyian a vízben tudtunk lenni. Nekünk jó volt, neki meg kb mindegy. Legalábbis ez volt az arcára írva. A ringatózás megtette a hatását, mert édesen aludt a hullámok hátán egy egész órát! Közben felváltva csúszdáztunk. KicsiFiú pedig duzzogott, amiért neki csak a családi csúszda oké. Még nőni kell a többihez. 

KicsiLányra rettenetesen büszke vagyok! Lecsúszott az egyenes csúszdán! Kicsit kellett bátorítani, de láttam mennyire kíváncsi. Nem hittem, hogy merni fogja, de igen! Háromszor is csúszott. Én sosem mernék. Szerintem az már szabadedés, annyira meredek.

Másnap este már inkább a meredek csúszdán csuszikáltam volna (bátran vállalva a halált is), mint az egész napos überbalhé. Mikor elválsz, van egy kis fellélegzés. Nem kell többé ezt-azt nézned, elviselned. Aztán kiderül, hogy két gyerekednek is jutott abból a mentalitásból. 

A gyengébb tombol a tehetetlenségtől, mert az erősebb nem érti azt, hogy NEM. Pedig már ez a tizedik NEM. Ezek azok, amik bicskát nyitnak nálam. Annyira átérzem a gyengébb tehetetlenségét. És gonoszság, de örülök, hogy a héten a fagyi visszanyal. Bár ott kevésbé bátrak.

Tudom azt is, hogy alig voltak itthon a két egyhetes kiruccanás között és nem sok figyelem jutott rájuk abban a négy napban sem. Igyekeztem én, de annyi tuti nem, ami egy hetet pótol ebben a kistesós helyzetben. Ezek is bizonyára hisztialapok. A tesóféltékenység szerintem elkerülhetetlen. Max minimálisra csökkenthető.

Az első szabadnapomon meglátogattam egy régi ügyfelemet, aki egy 93 éves, tündéri bácsi. Azelőtt nem sok alkalmunk volt beszélgetni. Pár perc jutott munka közben.

Gyorsan átértékel az ember dolgokat, mikor egy idős ember élettörténetét hallgatja. A háború idején 16 éves volt. Pont mint NagyFiú. Besorozták. Meredek sztorikat mesélt. Az én nagyszüleim sosem beszéltek ilyen nyíltan erről. Szóval kicsit sokkoló is volt ez a vendégeskedés, de annyi örömet vittük PiciLánnyal, hogy még így is bőven megérte! Sokat nevettünk is. Én még ilyen felszabadult idős emberrel sosem beszéltem. Bácsi laza a végtelenségig. Imádom! 

Nem igazán akartam takarítással tölteni ezt a néhány pihinapot, de azért hülye vagyok még mindig. Kedves barátkozott este, én meg 10-kor álltam neki felmosni a parkettát, amit igen ritkán teszek, de most! Azelőtt is éjjel takarítottam meg hajnalban. Tök jó, mert nyugi van. És az sem rossz, hogy a rend és tisztaság tovább tart egy óránál!

Ebben a pár napban az volt a legfurább, hogy kicsit végtelennek tűnt az idő. Nem rohantak a napok. Na nem is szakadtam bele semmibe. Nem terveztünk világmegváltó progikat. Instant randit igen, de PiciLány kétszer is széttrollkodta. Így aztán csak léteztünk. Rengeteget haladtam a festegetéssel (lehet még karácsony előtt kész lesz, muhaha), filmeztünk meg nem aludtunk hajnalig, hogy másnap hullák legyünk, de boldogok. Bepótoltunk egy kicsit a kiesett időből, amit a háromműszakos meló okozott. Azt hiszem mindketten fellélegeztünk, mikor Kedves felmondott. Most végre azt csinálja, amit már rég szeretett volna. Lehet nem élete végéig tart, de a bakancslistáján egy dologgal kevesebb szerepel. Ettől pedig sokkal, de sokkal felszabadultabb, mint az utóbbi időben. Megint egy lököttpasi. Imádom! Meg azt is, hogy együtt alszunk minden este. Újra van időnk világmegváltó beszélgetésekre, vitákra. Olyanokra, amik csak jönnek, nem a családi élet kötelezői.

PiciLány pedig öt hónapos lett. Tök fura. Már olyan nagy és kimondani is sok. Öt hónap. Az mindjárt hat! És újra lezárul majd egy korszak. Vagyis inkább kezdődik egy új. Van benne anyag bőven, hiszen 7600g. Most inkább pocakra és combira nőtt. Tokaszalonna is van rendesen. Rájött, hogy képes üvegrepesztő hangokat kiadni magából és ettől rettentően vidám. Sajnos négykézlábra állni is remekül tud és hintázni. Csak azért nem megy, mert a kezeit nem tudja előbbre tenni. A lábait simán pakolássza. A kúszás viszont a kanyarban. Jó lenne rávenni, mielőtt a négykézláb megelőzi. 

Mint a kisangyal csináljuk a házit. Bal láb feltol, jobb kéz előre, játék csörget. Baba néz. Csalogatod, kezét simized a nyuszifüllel. Semmi. Már az elveinkkel ellenkező villogó-zenélő játékok is előkerültek. Na ezeknek kacag hangosan, de megfogni!? Utána menni!? Majd ha akar valami, akkor idejön! Nagyon helyes gondolat amúgy. Ráér az a kúszás-mászás még.

Tetszett az egy gyerekes életünk. Jó volt ez a pár nap, amiben megélhettünk egy hamis, de lilaködös állapotot. Kis pihisziget a nyárban. Meg Kedvesnek is megadatott az első gyerekes/egy gyerekes érzés. Tiszta pihentető, pedig hogy kiakad az ember néha az elsőnél. Aztán lesz 2-3-4-sok és egy gyerekkel már sétagalopp még egy nehezebb nap is.

PiciLány is kipihenhette a nonstop ricsajt. 

Aztán eljött a vasárnap este és újra nagycsalád lettünk. Igaz, hogy nem pihetető, de a miénk.

Nanta

Nanta korábbi babanaplói itt olvashatóak!