Még pici volt a babánk, amikor hormonokban gazdagon, minimális tapasztalattal elkezdtük keresni azt a bizonyos helyszínt, ami tökéletessé teszi az első babás nyaralásunkat. Nem túl hosszadalmas keresgélés után megtaláltuk egy zalakarosi bababarát szálloda vissza nem térő ajánlatát, amit le is foglaltunk. Aztán ahogy teltek a hónapok, egyre többet csalódtam a bababarátnak nevezett dolgokban. Így már nem voltak olyan nagy elvárásaim, de persze nem hagytuk, hogy ez elvegye a kedvünket.
A hét elején kora nyári, kellemes idő volt, péntekre megérkezett a kánikula. De szépen sorjában. Teljes ellátást kértünk, ebben volt svédasztalos reggeli és vacsora, menüs ebéd és egy délutáni gyümölcskóstoló.
A nyaralást megelőző hétvégén hazamentünk anyukámékhoz. Szombaton falunap volt. Niki nagyon élvezte, a legjobban a katonazenekart, „végigtáncolt” minden dalt. Nagyon tetszettek neki a lufik. Volt ugrálóvár, odaültettük a feljáróhoz, és amikor bent ugráltak, ő is mozgott és nevetgélt. Bevallom, nem számítottam rá, hogy ennyire aktív lesz. Este szinte beájult, még a tűzijáték hangjára és az azt kísérő kutyaugatásra sem ébredt fel.
Hétfőn délután érkeztünk a szállodához. Kedvesen fogadtak, elmondták az alapvető tudnivalókat és mentünk fel a szobába. Én kipakoltam (utálok bőröndből öltözni) közben Niki felfedezte a szobát. Ezután körbenéztünk a szállodában. Van beltéri és kültéri úszómedence, pancsoló, szauna. Nem volt zsúfoltság sehol.
Másnap elmentünk babaúszásra. Teljesen más volt, mint amin korábban voltunk. Niki nagyon élvezte, csak a merülés nem tetszett neki, így azt nem is erőltettük. Korábban azért hagytuk abba, mert ahová mentünk, nagyon hideg volt a víz, de azt hiszem, fogunk keresni egy másik helyet. Most nyaralás közben is voltunk még. Gábor volt a szaunában sörös felöntésen, én pedig kipróbáltam az aqua-aerobicot. Bevallom, babaúszás közben jobban elfáradtam.
Megnéztük a gyerekmegőrzőt. Napi 2 óra gyerekfelügyelet ingyenes (nagyobb gyerekeknek napi 4 óra), képzett óvónők vannak a gyerekekkel. Nekem voltak fenntartásaim, hiszen még sosem hagytuk Nikit idegenre. Első alkalommal csak bementünk körbenézni, játszottunk Nikivel és hagytuk, hogy ismerkedjen a többi gyerekkel. A játékok még jobban lekötötték. Másnap már ott is hagytuk, telefonszámot megadva természetesen. Nem volt semmi baj, amikor 1,5 órával később mentem érte, éppen a hintalovon ült és nem is nagyon akart leszállni, bár azért örült nekem.
Szerdán délután elmentünk Balatonlellére. A Balaton nagyon sekély és koszos volt, nem mertem Nikit teljesen beengedni így csak a lábát lógattuk bele.
Csütörtökön voltunk megint babaúszáson és Gáborral részt vettünk a szaunában citrusos felöntésen. Nekem nem tetszett, Gábornak igen. Ő még maradt kipróbálni a többi szaunát, én mentem Nikihez a játszóházba. Csak 20 percet volt bent, amikor odaértem, mosolygott egyet és folytatta egy labda kergetését.
Pénteken elnéztünk a Boglári Bornapokra, mikor elkezdett nőni a tömeg, visszajöttünk a szállodába. Ez volt az egyetlen olyan program, amit gyerekmentesen jobban ki tudtunk volna élvezni. Majd talán jövőre.
Szombaton és vasárnap csak pihentünk, pancsoltunk, játszottunk. Nagyon jó volt, hogy sem főzni, sem takarítani, sem mosogatni nem kellett egyáltalán; pláne nem úgy, hogy egy apróság a lábamba kapaszkodva próbál lépegetni.
Az ételek felnőtt szemmel finomak voltak. A reggeli minden reggel ugyanaz volt, a szokásosak: rántotta, főtt tojás, virsli, felvágottak, májkrém stb. Niki kenyeret evett sajttal. Ebédre inkább olyan volt, amit ő még nem ehet, így maradt az üveges kaja. A vacsoránál volt külön egyfajta gyerekétel, ez sem mindig volt tejmentes, így abból sem ehetett. De mindig volt valami, ami tudtunk neki adni, csirkemellet körettel vagy zöldséget vagy rántott dolgot. A hét vége felé sokan jöttek, akkor már nagyon zsúfolt lett az étterem.
A szálloda nem teljesen volt bababarát, de teljesen kisgyerekbarát és szülőbarát. A dolgozók mindig nagyon kedvesek voltak, segítőkészek és mosolygósak. Nem voltak extra kéréseink, de amit kértünk, azt teljesítették. Sok ingyenes program volt: úszásoktatás gyerekeknek, bábszínház, íjászat, kalóz-napon kincskeresés.
Így utólag bevallhatom, nagyon féltem attól, hogy ez a nyaralás nem a pihenésről, feltöltődésről fog szólni. Nekem ez volt az első ilyen tapasztalatom, a legtöbb ismerősöm, sőt anyukám és anyósom is próbált lebeszélni, mert szerintük felesleges és úgysem fogjuk igazán élvezni. Mégis sikerült. Nem volt sok gyerekmentes időnk, de elég volt. Pihentünk felváltva is, volt, hogy csak feküdtünk az ágyon a szobában, miközben Niki játszott a földön. Sokat sétáltunk és fürödtünk. Niki minden nap alaposan elfáradt, így aludt este 9-től reggel 6-7-ig.
Mindent összegezve szinte tökéletes nyaralás volt. Azért „csak” szinte, mert az utolsó két éjszakán Niki többször ébredt, az okára nem jöttünk rá. De ez talán otthon is így lett volna.
Kicsidelfin
